Aktív fodrászdinasztia Győrben - Nagyapától tanulta a leány, tőle az unoka a fodrász szakmát

Darázsdi Vilmosné Emi nénit 80. születésnapján köszöntötte a Győri Ipartestület képviseletében Hancz István és Simon Róbert. Emi néni 57 évvel ezelőtt végzett női és férfi fodrászként, de a szakma édesapja rábacsécsényi fodrászműhelyében bűvölte el. Leánya, egyben tanítványa, Darázsdi Éva is már több mint 40 éve dolgozik a szakmában. Emi néni 57 évvel ezelőtt végzett női és férfi fodrászként, de a szakma édesapja rábacsécsényi fodrászműhelyében bűvölte el. Leánya, egyben tanítványa, Darázsdi Éva is már több mint 40 éve dolgozik a szakmában.

Darázsdi Vilmosné Emi néni a szakmát édesapja rábacsécsényi üzletében kezdte. A papa 14 évesen lett fodrásztanuló, több mint 50 évet töltött a szakmában. Élete szinte utolsó napjáig, 69 éves koráig vágta a férfiak haját. Emi néni az ő üzletében dolgozott, miután nála volt férfi, Győrben pedig női fodrász tanuló. – Jó volt a papával dolgozni, ő a férfiak én a nők frizuráját készítettem. Még a szomszéd falvakból is átjártak hozzánk. Édesapám jó útravalót adott. Azt mondta: a legfontosabb a becsületesség, a tisztességesség. Személyeskedésnek, pletykálkodásnak az üzletben helye nincs. Ehhez is tartottam magamat, de a vendégeim is elfogadták – szögezte le Emi néni. Sokszor már reggel fél hatkor érkeztek az üzletbe, de nem volt ritka, hogy este 10-11 óráig volt vendég. Amíg volt munka, nem zártak be, senkit nem küldtek el. 

Emi néni leánya, Éva ebben a dolgos, forgalmas üzletben volt gyerek, s szeretett bele a szakmába. – Akkor falun a gyerekeknek segíteniük kellett a kertben, de én nem szerettem, mert nagyon fázós voltam. Jobban szerettem a fodrász üzletben lenni, mert ott nagyon jó meleg volt, fehér köpenyt viseltek a fodrászok. Én már akkor eldöntöttem, hogy így szeretnék dolgozni. Nagyon szerettem segíteni is. Csavarókat adogattam, legyeztem a nénik daueros fejét újságpapírral, rendet raktam. Anyukám rend- és tisztaságmániás volt. Szigorú volt, még az sem volt mindegy, hogyan voltak összehajtogatva a törölközők. Ez végigkísérte az én munkámat is – árulta el Éva. 

Emi néni 1973-ban férjével Győrben, a Fehérvári úton vett házat, ahol saját fodrászüzlete is lett. 64 éves koráig aktívan dolgozott, utána a lánya üzletében segített be. Régen még nem időpontra érkeztek a vendégek. Volt, hogy nyitáskor 10-12 ember ott állt már az ajtóban. Egy fél napos program is lehetett a frizura készítés. Várakozás közben az asszonyok megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat, recepteket cseréltek egymással, megtanultak egymástól sütni-főzni. Akkor még beszélgettek egymással a várakozás közben, nem volt telefon, amit nyomogattak volna, legfeljebb újságokat olvastak. Másokat kipletykálni nem lehetett, de saját életükről sok mindent megosztottak egymással. Évekig jártak ugyanahhoz a fodrászhoz, bizalmi kapcsolat volt.

Amikor Emi néni bekapcsolódott a Győri Ipartestület munkájába. Több, mint 130 fodrász volt akkor a szakmai osztályban. A Hungária étteremben, a Rába Hotelben tartottak bemutatókat a szabók, a modellek frizurájának elkészítésében oroszlán részt vállalt Emi néni is. Az évek során volt vagy 20 tanulója is. 

– Miben változott a fodrász mesterség? – tettük fel a kérdést a három dinasztia tapasztalatával bíró Évának. – Nagyon sokat. Szinte minden megváltozott. Folyamatosan kell képezni magunkat. Változtak a vágási technikák, az anyagok, a divat. Régebben voltak hétfőnként a szabadnapon Így csinálom én című bemutatók, amikor egy-egy fodrász bemutatta, hogyan készít el egy-egy frizurát. Egymástól is tanultunk. A Győri Ipartestület is rendszeresen szervez képzéseket, de érdemes elmenni máshova is szakmai képzésre. A személyes bemutatókon kérdezni lehet a szakembertől, sokkal alaposabban el lehet sajátítani a technikákat, mint egy online bemutatón. Az is megváltozott a szakmában, hogy ma már időpontra jelentkeznek be az emberek. Én még az egész nyitvatartási időben bent vagyok az üzletbe, így ha valaki bejön, megtalál, de ez már egyre kevésbé jellemző.