2024.07.15. 10:45
70 éve öntötte el az ár Győrt és Szigetközt
„Egy gyorsan kifejlődő vízbetörés Ásványrárónál átszakította a gátat és a víz rövid idő alatt elöntötte a kis szigetközi falut” – a Magyar Filmhíradó 1954-es júliusi különszámának egyik mondata. Idén éppen hetven éve, hogy a sosem látott áradás miatt tízezreknek kellett elhagyniuk otthonaikat Győrben és a Szigetközben.
Csónakkal az elöntött Báthory utcában, az ablakok szintje felett áll a víz.
Fotó: Régi Győr – Hauch János
Két páratlanul heves árhullám érkezett az Alpokból 1954-ben. A kései hóolvadás a hegyekben összeadódott a szokásosnál jelentősen több nyári csapadékkal. Ausztria több települése víz alá került és az ár a Szigetköz felé hömpölygött. A lakosság és az ország minden tájáról érkező segítők az egyre emelkedő vízzel versengtek. Próbálták magasítani a mostaninál méterekkel alacsonyabb töltéseket, munkájukat nem segítette, hogy az árvízvédelmi rendszert akkor már ötven éve nem tartották karban.
Fotó: Régi Győr
A gátak nem bírták a hatalmas nyomást és 1954. július 15-én és 16-án Ásványrárónál, Kisbodaknál és Dunakilitinél tört be a víz, július 20-án pedig a Győrt védő északi körtöltés is átszakadt.
Fotó: Régi Győr – Sej László
Értékek a padlásokon
– Nagyszüleim Révfaluban laktak. Nagymamám „amerikás magyar” volt, az Egyesült Államokban dolgozott évek után hazatért és az ott megkeresett pénzből vette a család a házat. Az ár érkezése előtt ami mozdítható volt, felvitték a padlásra, remélve, hogy odáig nem ér fel a víz – mondta el Bana József ismert győri helytörténész, akinek családját is érintette a katasztrófa. – A legtöbben igyekeztek helyi rokonoknál, ismerősöknél átvészelni az árvíz napjait. A térségben közel 30 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, egy olyan korban, amikor Győrnek és az agglomerációjának a lakossága 45–50 ezer fő volt.
Fotó: Régi Győr – Hauch János
Emlékek vesztek el pótolhatatlanul
A víz elvonulta után kezdődött a kárfelmérés, a régebbi, rosszabb állapotú házak többsége összedőlt, az újabbak megmaradtak, de az ingóságokat és a pótolhatatlan érzelmi értékkel bíró tárgyakat senki nem adhatta vissza. Rengeteg tisztasági meszelésre volt szükség a fertőzések megelőzése érdekében. A korban még keveseknek volt magánbiztosítása, így a károsultakat az állam próbálta kárpótolni, de ennek az összege messze elmaradt a valós károkétól.
Fotó: Régi Győr – Sej László
Négyméteres vízben álltak a házak
A megelőző korokban sem volt ritka, hogy Győrben és környékén a víz lett az úr. Az 1954-es ár viszont nem csupán a történelmi közelség miatt él különösen elevenen a közösség emlékezetében. A II. világháború után szárnyra kapott gyors iparosodás rengeteg embert vonzott a frissen megyeszékhelyi címre emelkedett városba. Számos ház épült Révfalu és Sziget városrészekben, amelyek több helyen négy méter magasságig víz alá kerültek. A révfalui árvízi emlékmű oszlopára feltekintve még ma is megrázó belegondolni, milyen borzalmas pusztító erővel tört be a víz 70 éve és mekkora összefogásra volt szükség ahhoz, hogy a városrész a mai fényében tündökölhessen.
