Jávori Lili története jeges sziklafaltól a szakállas agámáig – Kihagyhatatlan galéria a rábapatonai modellről

– Mindig a kifutókon képzelted el magad? Vonzó volt számodra a modellek világa? Hogy indult el ezen a pályán Jávori Lili?

– Hat éves korom óta foglalkozom a tánccal. Tizenhárom éves koromban gondolkodtam el azon először, hogy szívesen kipróbálnám magam a modellkedés terén, és kihasználnám a magasságomat. Ekkor vettem részt életem eső castingján, ahol azt mondták, hogy ahhoz, hogy megfeleljek testalkatban, minimum tíz kilogrammot kell fogyjak. Ekkor el is temettem magamban ezt a tervet. Nagy mélypont volt, testképzavarral küzdöttem utána. Nehezen viseltem, és nem is tudtam a helyén kezelni.

Aztán igaz lefogytam, de a castingra sosem tértem vissza. Aztán amikor a fővárosba költöztem továbbtanulás céljából, kinyílt számomra a világ, és indultam szépségversenyen is. Egyszerűen hajtott a kíváncsiság. A Miss Hungary után viszont azt éreztem, hogy még is inkább a modell szakma az ami érdekelhet. 

– Egy új kihívás azonban megváltoztatta az életed. A TV2 csatornán futó, Next Top Model Hungary-ban bizonyíthattál hétről hétre.

– Mikor adódott a lehetőség, arra gondoltam, hogy egyszer élek. Miért ne? Legalább lehetőségem van egy kicsit kilépni a komfortzónámból, a táncból. Az adás forgatásai előtt több meghallgatáson kellett bizonyítanunk. Amikor az első adásban a zsűri elé kerültünk, ott már csak azok a lányok vehettek részt, akiket sikeresen kiválogattak. A forgatás közel két hónapig tartott.

Gyakorlatilag ez lett az életem. Reggeltől estig forgattunk, különböző helyszíneken – itthon és külföldön egyaránt –, különböző feladatokban kellett bizonyítanunk. Nem tudtam mi van a családommal, vagy hogy éppen mi történik a külvilágban, a barátaimmal. Aztán munkaként fogtam fel az egészet. Ez segített nekem elfogadni az elzártságot, és hogy nem lehetek a családommal.

– Milyen hangulatban teltek a forgatások? Mennyire tudtál beilleszkedni a többi lány közé, és hogy bírtad a megfeszített tempót?

– Meg tudtam szokni. Igazából talán egyszer adódott meg, hogy volt egy fél, szabad délutánunk. Elfáradtam nagyon, de nem volt annyira megterhelő. Éltem az életem, közben dolgoztam a fotózásokon, és a kifutón. Mindenkivel jóban voltam, de Mészáros Lili volt az az ember, akivel leginkább el tudtam mélyíteni a barátságot. Emellett persze bizalmasok is lettünk. Az első két hétben meg kellett szoknom a kamerákat, ami nem volt egy egyszerű feladat, de aztán idővel az is megoldódott. 

Jávori Lili – A rábapatonai szépség legjobb képeit itt megtekinthetik:

– Voltak-e emlékezetes adások? Olyanok, amelyek megragadtak benned, és máig jó emlékekkel gondolsz vissza rá?

– Az első fotózás nagy kedvencem volt, mert az volt életem első és meghatározó stúdiós nagy fotózása. Ráadásul még át is alakítottak, levágták a hajam, és frufrut kaptam. Egy másik személyiségem jelent meg a fotókon, amin még én magam is meglepődtem. Aztán jó élmény volt az is, amikor egy szakállas agámával kaptak lencsevégre. A tiroli fotózás nagyon nehéz volt számomra, akkor egy magas jeges sziklán kellett pózolnunk Ausztriában. 

– Mennyire tudtál bevállalós lenni a műsorban? Voltak azért nehéz pillanatok és szituációk. A legnevesebb fényképészek készítették a képeket rólatok, említve akár Nánási Pált, Zólyomi Norbertet. 

 A fotózásokon mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Nem volt bennünk megfelelési kényszer. Igyekeztem kihozni magamból a maximumot, függetlenül attól, hogy ez a zsűrinek tetszik, vagy sem. Erős mentális képességek kellettek ehhez a versenyhez. Sok feladat azon dőlt el, hogy fejben rendben vagy-e. És nem csak az volt a kérdés, hogy fáj-e a lábad a magas sarkúban nehéz terepen, vagy, hogy fázol-e lenge öltözetben a tiroli hegyekben. Jéghidegben, egy szál body-ban helytállni, úgy, hogy a képeken nem látszódhat semmi... Nagy dolgokra képes az emberi test és akarat. Nincsenek határok. 

• Emlékezetes adások 
• Nehéz pillanatok és szituációk 
• Táncos szerep a Demjén-filmben

– Végül ötödik lettél a legszebb lányok között. Azért a végjáték nem úgy sikerült gondolom, ahogy eltervezted?

– Nem. Mérges voltam rá, hogy kiestem. Magamra is. Aztán megbékéltem. A zsűri a testalkatom hozta fel. Táncosként tudtam, hogy rengeteg izom van rajtam. Ezt pedig nem lehet egy hónap alatt leépíteni. Amikor az első fehérneműs kifutó volt, akkor már tudtam, hogy nekem ez lesz a keresztem, és hogy valahol emiatt fogok majd elbukni. Tudom, hogy elnyújtott izomzatot kell építsek magamnak, az ne egy tömbként legyen rajtam. Ez lehet a nyitja, ha el akarok helyezkedni ebben a szakmában. 

– Mit adott számodra ez a showműsor?

– Rettentő sokat tanultam magamról, a testemről, a személyiségemről. Barátságot is kaptam az élettől, a műsortól. Emellett pedig reményt is adott számomra, hogy nem feltétlenül kell elengednem a modell szakmát. Lehet benne helyem. 

– A verseny után hogy telnek a mindennapjaid? Készülsz már a következő megmérettetésre?

– Jövőre írom majd a szakdolgozatomat. A fővárosban fogok végezni a Magyar Táncművészeti Egyetemen, táncos és próbavezető szakon. Ez fontos célom. 

A táncot és modellkedést szeretném párhuzamosan csinálni. Ez a végső célom. Sokan ismerhettek meg a televíziós műsorban, bármikor befuthat egy-egy felkérés számomra. 

Fotók: FP Ábel, Udvari Attila, Nánási Pál, Alain Lababit, Mikó Ildikó, Domnanics Ákos, Gazdag Éva, Zsólyomi Norbert, Vécsei Krisztina/ TV2