2024.06.10. 21:35
A vízpótlás a Szigetköz megmentője - Megyerikum a vízpótló rendszer
A megyerikumok sorába került a Szigetközi Vízpótló Rendszer. A bogyoszlói fafaragók és Széchenyi István szellemi hagyatéka mellett első hallásra különösnek tűnhet. Azonban ha tudjuk, hogy a sikeres revitalizáció eredményeként a vármegye egyik legszebb és legnagyobb természeti kincsét, a szigetközi vízi világot őrizte meg az utókor számára, kérdés sem fér a cím jogosságához. „Szomorú látványt nyújt a Szigetköz, egyik óráról a másikra milliószám pusztultak a halivadékok” – 1992. október 29-én a Kisalföldben öles fekete betűkkel jelent meg: „Vészhelyzet a szigetközben – minden csepp vízért küzdenünk kell”.
Szerencsére a szakemberek által kialakított vízpótló rendszerek eredményeként Szigetközbe visszatért az élet, és ma már a Győr Moson-Sopron vármegyei értéktárba szerepel a Szigetközi Hullámtéri és a Mentett oldali vízpótló-rendszer
– Hazánk területének negyedén a vízpótlás és a vízátvezetés teremti meg az emberi területhasználat és a természeti értékek megőrzéséhez szükséges feltételeket – tudjuk meg Kertész Józseftől az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakértőjétől. – A szlovák fél által 1992-ben végrehajtott egyoldalú mederelterelés Szigetközben rendkívül kedvezőtlen állapotokat teremtett.
Az azóta eltelt három évtizedben végrehajtott beavatkozások során jött létre a mai, komplex Szigetközi Vízpótló Rendszer. Ennek köszönhető, hogy Szigetközbe visszatért az élet, és a terület nagy részén újra az 1950-es évekre jellemző vízi állapotokkal találkozhatunk.
– A vízpótló-rendszer kialakítása során arra törekedtünk, hogy a lehető legkisebb beavatkozásokkal a legnagyobb mértékben megmaradjanak a térség igazi szépségét adó mellékágrendszerek, holtágak és csatornák.
- Az elmúlt években, hazánkban többször volt tartósan aszályos időszak. Ez az ország jelentős részén sajnos óriási károkat okozott. A Szigetközben viszont, annak ellenére, hogy az időjárás itt is kedvezőtlenül alakult, a már üzemelő vízpótló-rendszer fenntartotta a kedvező vízi állapotokat. Ez mezőgazdasági, erdészeti és természetvédelmi szempontból is hatékonynak bizonyult – hangsúlyozta Kertész József.
A rendszer sikeres működése ellenére maradtak még megoldásra váró feladatok a Szigetközben.
Ezek közül a legfontosabb a főmeder revitalizációja. Itt a Dunakiliti fenékküszöb alatti szakaszon továbbra is az elterelés után kialakult nagyon alacsony vízállások a jellemzőek. Ez az alábbi problémákat eredményezte:
- A főmeder szárazra került zátonyai mára beerdősültek, rontva az árvízlevezető képessége.
- Nincs megfelelő élő kapcsolat a főmeder és a hullámtéri mellékágak között. Ilyen körülmények között korlátozott a vízi élőlények vándorlási lehetősége a főmeder és a hullámtéri ívó- és táplálkozó- helyek között, pedig valaha a Szigetköz az egész Duna egyik „halbölcsője” volt.
A problémák megoldására az Insula Magna projekt állt elő egy jó javaslattal, amelynek lényege az, hogy az Öreg-Duna főmedrében is meg kell emelni a vízszinteket és biztosítani kell főmeder és a szigetközi, valamint a csallóköz közötti a keresztirányú áramlásokat. Ezzel a megoldással a főmeder vízviszonyai is, és a Dunakiliti-Szap közötti Duna szakasz is, 50-es évekre jellemző állapotba kerülhetne.
