Újra divat a lótartás - A fiatal tápi gazda, Kovács Martin a nulláról kezdte - fotók

– A nagyapámnak voltak lovai, aztán egy generáció kimaradt. A feleségem viszont hároméves korától lovagol, és amikor falura költöztünk, azt mondta, hogy szeretne egyet. Vettem, és egyre jobban elkezdett érdekelni a tartása. Persze ez hosszabb folyamat volt, kellett hozzá ismeretség, beszerezni az eszközöket, szerszámokat, takarmányt – magyarázza kertje hátsó udvarában a 29 éves Kovács Martin. Tápon vagyunk, a hétszáz fős kis faluban. Előttünk Csinos, a kanca futkorászik az elkerített területen. Őshonos hidegvérű tenyész: 800 kilogramm, nagyon nagy, igazi munkásló, a fajtát most újra elkezdték tenyészteni.

– Én a nulláról kezdtem. Amikor beköltöztünk a faluba, egyetlen portánál volt ló, most tudok vagy hét-nyolc helyet, van vagy harminc a faluban. Jön vissza a lótartás a faluba, és tőlem ugyanolyan huszon­évesek vettek lovat korábban, mint én. Szerintem azért, mert a magyar ősi lovas nemzet. Elsődlegesen hobbinak veszik, lovagolni, aztán lovagoltatni, lovas kocsit húzatni. Munkára már nem igazán, arra ott a traktor – folytatta Kovács Martin. 

– Gyermekkorom óta lovagolok, ezzel megbolondítottam a férjemet. Úgy szokott lenni, hogy általában a gyereket elviszik lovardába, ott meg beleszeret az állatba. Aztán kell neki saját, és az a szülő, aki tudja, beszerzi – fűzi hozzá Kovácsné Dénes Réka, a feleség. Tarjánpusztai, a szomszédos faluból való. A legkisebb gyermek, Balázs rohangál a lábainál nagy vidáman, négyéves nővére tele szájjal nevet. 

Költséges mulatság 

– A lótartás költséges hobbi. És hiába van pénzed, ha nincs ismeretséged, mert honnét szerzed be a takarmányt, az eszközöket, lesz jó állatorvosod? Csak akkor szabad belevágni, ha van kihez fordulnod segítségért. Én csatlakoztam a péri lovasegyesülethez, ők adtak támogatást. Nem kocsmába járok, nem szórom el a pénzt, ez családi hobbi, mindannyiunké – mondja szinte mentegetőzve Martin. Forgácsolóként Győrben dolgozik nyolc órában. Csinost állami ménből vásárolta. Azt mondja, hat hónapos korban lehet venni lovat, akkor választják el az anyjától. A választási csikó fajtától függően 300–800 ezer forintért kelhet el. Az olyan nagynak az ára, mint a kanca, már 1–1,5 millió forinttól kezdődik. Háromhetes csikója 500–600 ezer forintot ér, ha majd oda kerül a sor, hogy eladják, teszi hozzá. 

Sorban állás csikóért 

– Lovat tartani nagy lutri: tizenegy hónapig vemhes, addig reménykedünk, hogy minden rendben lesz, utána hat hónapot várunk, hogy le lehessen választani, csak azt követően piacképes. Viszont feliratkozás van érte, ennek is van már gazdája. Ez az egy csikó annyit hoz, hogy az éves takarmányt és állatorvosi költséget fedezi, havi 60–80 ezret. Kéthavonta patkolás, körmözés... Két éve olyan szénaválság volt, hogy az állatállomány felét felszámolták. Nem esett az eső, nem volt széna. A takarmány ötszörös áron volt. Most 7–8 ezer egy nagy bála, akkor 25 ezer volt. Egy ekkora állat nagyjából egy hét alatt eszik meg egy bálát – mondja Martin, akinek szomszédja mezőgazdász, tőle szerzi be a takarmányt. Csinost használják bálát húzni, szemetet vinni a hulladékudvarba, mert ők nem traktoroznak. 

Küldetéstudat, szerelem 

A Mese névre hallgató kicsi 110 kilósan született, most 150 kilós. Nagy öröm, hogy kanca lett, értékesebb, mert a legtöbb csikó csődörként születik. Még most is rajta van a köldökcsonkja, most fog leesni, mutatja Martin. Elsiet, hoz egy kis répát, azzal békíti meg az állatokat. 

– Egy órával kelek korábban mindennap a ló miatt. Napi két óra törődést igényel, télen talán többet. Fürdetni kell őket, takarítani, ganézni körülöttük, bálát behordani. Viszont a lovasok jóban vannak egymással, és a faluban is nagy népszerűségnek örvendünk. Hívnak mindig: ovisokat viszünk fogattal, ott vagyunk a szüreti felvonuláson. Megszerettetjük azt, amit mi csinálunk, ez küldetéstudat, jó érzés – simít végig az állat fején.