2024.03.30. 07:00
Tojáshéjon a népművészet- Kóczánné Ács Szilvia árulta el a hímes tojáskészítés titkát - Fotók és videó
Művészi, gyönyörű hímestojások sorakoznak Kóczánné Ács Szilvia hímes-tojás festő polcain, aki kétszeres népi iparművész és a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa is. A Kisalföld stábját otthonában fogadta, hogy olvasóinkat is beavassa a technikás tojásművészet rejtelmeibe.
Kóczánné Ács Szilvia fél évszáda készít batikolt technikával piros hímes tojásokat. A mintagazdagság és az alkotó rutinjától függ mennyi idő alatt készül el egy-egy dísz.
Fotó: Csapó Balázs
Húsvét ünnepén nem várhatjuk a locsolókat festett tojás nélkül. Rengeteg módszerrel készíthetünk otthon is hímes díszeket, Kóczánné Ács Szilvia évtizedek óta foglalkozik tojásfestéssel és más kézműves csodákkal. A batikolás mellett az áttört technika a szenvedélye.
-15 éves koromban kezdtem a tojásfestést, a hagyományos kalocsai mintával. Később a szakkörök alkalmával különböző népművészeti tevékenységekkel ismerkedhettem meg: hímzés, lószőr-ékszerkészítés, gyöngyfűzés, papírhajtogatás és szövés. Mivel akkor senki sem foglalkozott a tojásfestéssel, megtetszett és elkezdtem megtanulni minden csínját-bínját. Az évek alatt pedig tovább fejlesztettem a technikákat - kezdte lapunknak a népi iparművész.
Motívumok Zalából, Somogyból és Erdélyből
Kóczánné Ács Szilvia készít hagyományos piros, viaszolt vagy más néven batikolással tojásokat, ami a legismertebb és közkedveltebb. Maratással is dolgozik, szereti a piros fekete mintákat, a legújabb szenvedélye viszont a kékfestő tojások. - A motívumok főként Zalából, Somogy megyéből vannak, illetve a legtöbb Erdélyből, a hétfalusi csángóktól származnak. Ezeket az alap mintákat ízlés és tetszés szerint lehet tovább variálni - mutatott rá remekműveire az alkotó.
Fotó: Csapó Balázs
- Mindegyiket szeretem, de a legnehezebb talán a kékfestő. A batikolásnál felosztjuk a tojás felületét osztókörökre, míg a kékfestés esetében szabadon rajzoljuk a motívumokat. Utóbbinál nagyobb a hibázási lehetőség, amit nem lehet már kijavítani - mondta el Kóczánné Ács Szilvia, aki sokévtizedes tapasztalatának köszönhetően ritkán hibázik.
Érdekesség, hogy Győr-Moson-Sopronban nem volt hagyománya a tojásfestésnek, így elsősorban az erdélyi és csángó mintakincseket vették át a kisalföldi tojásfestő asszonyok.
Íróka és méhviasz
A szakember szerint, ha otthon nekiállnánk, főtt tojással kezdjük a gyakorlást.
- Mielőtt felrajzolnánk a mintákat fontos, hogy megtisztítsuk a héját, majd forró méhviaszba mártogathatjuk az írókánkat és kezdhetjük is a rajzolást. Az eszköz csövét merőlegesen tartsuk, ha kész a megírt tojás, hideg vagy langyos festőlébe kell tenni. A boltban kapható festékek kiválóak, a leírás alapján, általában ecettel kell kikeverni - fejtette ki.
Szilvia általában egy estét hagyja száradni a hímes festett díszeket, majd másnap gázláng felett lemelegíti róla a viaszt és áttörli. A népi iparművész nem csak tyúktojással dolgozik, polcain megtalálhatóak hófehér lúdtojások is, amelyeket precíz fogtechnikai géppel tör át.
- Megláttam és beleszerettem ebbe a technikába. Addigra már sok tojásdíszítési módszert ismertem, de ezt magamtól kellett elsajátítanom. A minták és a csiszolás után viaszolom, majd ecetes vízben maratom meg a héját. Ennek köszönhetően kidomborodik az áttört minták széle - árulta el az iparművész.
Áttört tojások hímzéssel
Ha ez nem lenne elég, Szilvia hímezi is a héjakat, méghozzá höveji pókháló mintával. - Nagy munka, egy délután nem elég az elkészítéséhez. Sok türelmet igényel, mert tojás héjat hímezni nem olyan mint bármilyen anyagot. Görbe tűvel, nagyon óvatosan kell dolgozni, nehogy megpattanjon - emelte ki.
A hagyományos díszítés a viaszírásos, a levélrátétes és a karcolásos – ez utóbbit férfiak, pásztorok készítették. Ma már találkozhatunk batikolt, papírrátétes, gyöngyös, patkolt, dekupázs technikával készített tojásokkal, de akár filctollal vagy ragasztással is díszíthetjük a húsvét elmaradhatatlan kellékét.
A hagyomány szerint a tojás színével üzentek a lányok a locsolóknak. Azt a fiút, aki piros tojást kapott, szerették a lányos háznál. Aki zöldet, az reménykedhetett, aki kéket, azt szívesen látták, de közömbös volt a lány számára. Azt a fiút, akinek a sárga tojást adták, nem látták szívesen.
Mára ez a hagyomány feledésbe merült, de régen nagy jelentősége volt.
Kóczánné Ács Szilvia 1975-től a tojásfestés mintakincsének és technikáinak megismerésével foglalkozott országos alkotótáborokban. Viaszolással készült tojásfestésével 1984-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ezután idős mesterektől tanulta meg a csuhébaba készítés tudományát. Hangulatos kompozíciók a jeles napok szokásait, a paraszti világ dolgos hétköznapjait bemutató egyéni, életkedvet és derűt árasztó népi figurákért 1990-ben Népi Iparművész címet kapott. A tojások zsűrizésének köszönhetően a tojásbatikolásokra is megkapta 1990-ben a Népi Iparművész címet.
