Szép a magyar huszár, ha felül a lovára - A Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz a városi ünnepségen vonul fel + Fotók, videó

Kackiás bajuszú, címeres csákót viselő, félelmet nem ismerő, fürge paripáját táncoltató nyalka vitéz képzeletünkben a hungarikumként nyilvántartott magyar huszár. A könnyűfegyverzetű lovas nem egyszerű harcos, hanem „Európa legjobb vitéze” hírében álló, merész katona. 

A megyeszékhely értéktárának kincsei között tartják számon a Széchenyi István Egyetem Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Győri Lovas Nemzetőr Díszszakaszát. 

– Miért lettünk lovas nemzetőrök? Győrben 1848-ban gróf Zichy Ottó szervezte meg a nemzetőrséget – kezdett történetükbe Vígh Attila, a szakasz parancsnoka. – Arra gondoltam, hogy huszárság mindenhol volt, de lovas nemzetőrség csak Pozsonyban, Győrben, Vácon és Budán volt nagyobb létszámban. A legfőbb érvem pedig az, hogy ha Győrben születtem, itt élek és lovasoktatóként, -edzőként városomban dolgozom, akkor olyan szakaszt alakítsak, amellyel szülővárosom nevét mindenhová elvihetem és elismerést szerezhetek Győr városának. Így kezdődött immáron 25 évvel ezelőtt – idézte fel a kezdeteket Vígh Attila, a szakasz parancsnoka. 

Vígh Attila, aki az idén tölti be 62. életévét, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Sportlovasképző Iskolájában kezdte lovaséletét, ahol akkoriban még a második világháborút megjárt lovas tisztek tanították a fegyelmet, a lószeretetet és a szakma minden csínját-bínját. 

– Bábolnán kemény fegyelem és rend uralkodott. Mindig bőrcsizmában jártunk, a kabátot vagy mellényt mindig begombolva kellett viselni. Elsősként már ménest őriztünk, megtanultunk harsonázni, csikókat betörni, négyes fogatot hajtani. Az iskola elvégzése után a Pápai Lovas Klubban mint hivatásos belovagló kezdtem el dolgozni. Akkoriban minden második évben megrendezték Nagyvázsonyban a történelmi a lovasjátékokat. Kinizsi Pál lakodalmát és csatajeleneteket mutattunk be, közel 150 lovas, több ezer ember előtt. Akkor viseltem először huszáregyenruhát. A rendszerváltás után 1992-től megalakulhattak az első magyar katonai hagyományőrző egyesületek. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy lépjek be a Pápai Huszár Egyesületbe – idézi fel Vígh Attila a hagyományőrző múltjának kezdeteit. 

A parancsnok Bábolnán megtanult harsonázni, később vett egy ezredkürtöt és megszerezte a huszárság minden kürtjelének a kottáját az ébresztőtől a takarodóig, hiszen az ezredkürt volt a parancsközlő hangszer. 

– Nemcsak a földön tudok trombitálni vagy lóháton lépésben, hanem ügetésben és vágtában is, de ha a ló alkalmas rá, akkor még egyméteres akadály felett is. 

Arra, hogy hogyan és miért alakult meg a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz, később az egyesület, így emlékezik Vígh Attila: 
– A véletlenen múlt, mint annyi minden a világban. Úgy döntött a Veres Péter Mezőgazdasági Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola vezetése 1997-ben, hogy hiányszakma oktatásával bővíti a szakképzést, a lótenyésztő szakmával. Hét jelentkező közül rám esett a választás, így 1997. július 1-jétől dolgozom az iskolában. Akkor még két lova volt az iskolának és azok csikói. Egy év múlva már tíz ló ropogtatta az abrakot az istállókban. 1998 szeptemberében az akkori polgármester felhívta Ladocsi Flórián igazgató urat, hogy a városnak vendégei lesznek, és ellátogatnak a Veresbe is. Felkértek bennünket arra is, hogy tartsunk egy lovasbemutatót. Vajon mit tudok a még kezdő, alig egy éve oktatott lovasaimmal bemutatni a vendégeknek? Megszerveztem, hogy tartunk egy történelmi lovasbemutatót. A pápai egyesület lovasaival egy kuruc-labanc csatajelenetet és egy lovagi tornát adtunk elő. Annyira tetszett a polgármester úrnak, hogy a következő évben, 1999. március 15-re meghívott minket a díszszemlére. Azóta folyamatosan ott vagyunk a központi ünnepségen, kivéve a Covid idejét, mert akkor gyalog koszorúztunk – idézte fel a kezdeteket Vígh Attila, aki arról is beszélt, egyedülálló az országban, hogy egy középiskolában lovas katonai hagyományőrző egyesület működik, amelynek a tagjai közé lovastanulók is bekerülhetnek. Azóta a korhű ruházatuk is elkészült, amelyet az arra érdemesek ölthetnek magukra. 

Az ünnep előtt már napokkal előbb elkezdődik a felkészülés a felvonulásra. Patkolják a lovakat, tisztítják a szerszámokat, fényesítik a kardot és a trombitát, vikszolják a csizmákat, pucolják a lovakat, pödrik a bajszokat.