2024.03.30. 08:03
Röplabdás-örömjátékot vívnak hetente kétszer a nyugdíjasok Győrben
A csatakiáltásokból még nem sejthető, hogy itt tizenkét amatőr női röplabdázó éli ki a szenvedélyét. A labdameneteket figyelve lassan kiderül, hogy némileg könnyített szabályokkal játsszák, lehet a labdát dobni is, a szaknyelven „húzás” bocsánatos bűn, de látni ügyes adogatást, ravasz ejtést és olykor-olykor egy-egy leütést is. Laza az átjárás a korosztályok között, mindenesetre becsülendő, hogy korosabb és fiatalabb hölgyek egyaránt élnek a sportolás adta testi-lelki örömöknek.
A társaság egyik motorja dr. Pottyondy Gáborné, aki természetesen gyerekkorából hozta magával a sport szeretetét. Petőházi kislányként a strandon és a sporttelepen annak idején számos lehetőség kínálkozott a hasznos időtöltésre. „Nem emlékszem, mikor tanultam meg úszni, olyan korán sikerült – mondja nem titkolt büszkeséggel a kezdetekről.
– Tizenhárom éves koromban Vámos Ferenc testnevelő tanár megszervezte a kézilabdát. Úgy kezdte, hogy »gyerekek, ez itt a labda, és abba a ketrecbe kell bedobni«… Sopronban, a Berzsenyi-gimnáziumban érettségiztem, majd két évig képesítés nélkül tanítottam Csapodon, Fertőendréden és Agyagosszergényben. Persze közben azért kézilabdáztam, valami tehetség lehetett bennem, mert 1972-ben megkeresett a Győri Textiles, és én igent mondtam, Horváth Márta így lett győri lakos.”
Játszott az NB I/B-ben, sőt, egy évig a legmagasabb osztály légkörét is megtapasztalhatta. Közben 1977-ben férjhez ment, egy évre rá, Nóra lánya születésekor – a fiú, Gábor 1982-ben látta meg a napvilágot – befejezte az aktív játékot. „Negyvenöt évig voltam asszisztense fogorvos férjemnek, és csak amikor a gyerekek már nagyobbacskák lettek, akkor tudtam engedni Murai Béla és Király Tibor testnevelők női tornára invitálásának – folytatja a történetét.
– Még a Kisalföld is írt a csapatunkról, amelyik először csak gimnasztikázott, később a labdás foglalkozások kerültek előtérbe. Egy időben a családunk kiköltözött Győrből, de amióta visszajöttünk, újra főszerepbe került a labda, mégpedig a röplabda, hetente kétszer az egyetem belvárosi gyakorlóiskolájának tornatermében.”
A játék öröméről, a hangulatos csatározásról volt alkalmunk meggyőződni. Igyekezetből nincs hiány, a háló által kettéosztott pályán nincs veszélye testi kontaktusnak, az elmaradt alapképzés miatti technikai hiányosságokat lelkesedéssel ellensúlyozzák, szinte gyerekként örülve minden egyes pontnak.
„Én a kézilabdás éveim alatt megtanultam veszíteni is, nem az eredményért játszom, de aki egyszer ott áll a pályán, annak a győzelem is fontos. Csoportunk több generációt képvisel, fiatalok egészítik ki az öttagú nyugdíjasmagot, rajtam kívül Pörnecziné Zsuzsa, Fehérné Ági, Román Jánosné és Reitmayer Tiborné tartoznak az idősebbek közé. De a játékban teljes mértékben eltűnik minden korkülönbség…” – szögezi le végezetül Pottyondyné Márta.
