A nagymama baracklekvárjától Los Angelesig - Urbányi Zóra énekesnő Győrben és az Egyesült Államokban is otthon érzi magát

- Édesapja Urbányi István válogatott labdarúgó, a Rába ETO, a Bp. Honvéd, a BVSC és az amerikai San José Clash egykori kiválósága, a Gyirmót volt edzője. Avasson be minket: hogyan kötődik a családja Győrhöz?

- A szüleim Győrben találkoztak: anya Győrben nőtt fel, apa a városban focizott, én meg nagyon örülök, mert így itt lehetek. Hihetetlen, hogy milyen kicsi dolgokon múlik: létezünk-e egyáltalán... - válaszolta a Kisalföldnek Urbányi Zóra, művésznevén (csupa nagybetűvel) ZÓRA. - Amikor apa az ETO-ban focizott, anya Pestre járt egyetemre, és nem sok esélye volt, hogy találkoznak… A nagyszüleim mosonmagyaróváriak, ott ismerkedtek meg az egyetemen. Nagypapám, aki sajnos már nem láthatott a színpadon, szabadidejében hegedült, festett, legbelül szerintem jogászként is mindig művész maradt. Nagymamám viszont ott van majdnem minden fellépésemen és  ő főzi a legfinomabb baracklekvárt…

- Milyen emlékeket őriz a városról?

- Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk a testvéreimmel a nagyszüleimnél, a nagymamám nádorvárosi lakásában jó sok ünnepet eltöltöttünk. Pont ezek azok az alkalmak, amiktől egy hely otthonná válik. Bár soha nem éltem Győrben, mégis valahol az egyik otthonomnak érzem. Mivel az év nagy részét Los Angelesben töltöm, és gyakran váltok lakóhelyet az ingázás miatt, így sokat jelent, ha van, ahova meg tudok érkezni, ha van, kit vagy mit meglátogatni, ha van olyan hely, ami ott marad akkor is, amikor én elmegyek. 

- Mivel tölti napjait győri látogatásai során?

- Anyukám győri és nagyon szeret hazajárni, így az utóbbi években az ő szemein keresztül is látom a várost. Nagyon jó a folyóparton és a belvárosban sétálgatni… Az unokatestvéreim közül hárman Győrújbaráton nőttek fel, rengeteg időt töltöttünk együtt. Amikor összejövünk, velük még mindig inkább gyerek vagyok, ami néha nagyon kell! 

- Miben más a két világ: az Egyesült Államok és Magyarország?

- Két kérdés van, amire mindig nehéz válaszolnom. Ez az egyik. Több oldalról is meg tudom közelíteni és nagyban függ attól is, hogy ki kérdezi, az egész élménynek melyik részére kíváncsi… Los Angelesben élek, ami külön dimenzió, külön is választanám Amerikától. Ide céllal érkeznek az emberek, sokan csak egy bizonyos időszakra jönnek, és nem maradnak végleg a városban. Mindenki valami céllal érkezik: tapasztalni, tanulni, elérni valami nagyot és ezért olyan energia van a levegőben, amit máshol nem tapasztaltam. Ez inspiráló és egyben megterhelő is tud lenni. Akkor érzem jól magam, amikor nyitottak és kíváncsiak egymásra az emberek körülöttem. Persze, néha ez azért van, mert akarunk valamit a másiktól, de közben ettől lesz természetes az, hogy beszélgetünk, mintha nem lennénk idegenek. Mert nem is vagyunk azok. Magyarországon mindig otthon leszek, és nagyon szeretem ezt az érzést. Amikor Magyarországon vagyok, nem érzem, hogy több vagy más kell. Amíg Budán, a Bartók Béla úti Kelet kávézóban tudok inni egy kávét és sétálni a Duna parton, én jól vagyok.  

- Mondhatom, hogy két országban is otthon érzi magát?

- Nekem a két világ egyre jobban kötődik össze és egészíti ki egymást. Szerencsés vagyok, hogy van hozzáférésem mindkettőhöz, mert segítenek jobban értékelni a másikat. Elmenni nagyon fontos, de visszatérni is. Amikor elmegyek, mindig odaköltözök valahova, nem csak látogatok. Élni megyek vagy jövök és az életemet viszem magammal, ami nekem a zene, az alkotás. Talán az az egyik legértékesebb a kettősségben, hogy nem veszem egyiket sem túl komolyan, mert tudom, hogy van a másik. 

- Tavasszal fellép a Győri Tavaszi Fesztiválon is.

- Az első koncertem április 3-án lesz Miskolcon a Művészetek Házában, a második április 6-án a Richter teremben, Győrben. Velem lesznek a zenésztársaim, akikkel a Várkert Bazárban dupláztunk ősszel. Sokszor játszom egyedül is, de nagyon örülök annak, hogy amikor többen vagyunk a színpadon, akkor is meg tud maradni az estében egy bensőséges hangulat. Szeretek a közönséghez beszélni, együtt nevetni velük, ami nekem is jót tud tenni az intenzív dalok között. Április 20-án lesz a budapesti nagykoncert az Akvárium Nagyhallban, május 18-án pedig a Magyar Zene Házába térek vissza két év után, szólóban. Itt volt az első koncertem. 

- Hogyan kezdett el zenélni, milyen műfajban?

- Akkor meg is érkeztünk a második kérdéshez, amire nehéz válaszolnom. Első emlékem, hogy be nem áll a szám, csak énekelek. Mindenhol, gátlástalanul. Néhány évet jártam klasszikus zongorát tanulni, ami jó alapot adott, de akkor kezdtem el használni a hangszert igazán, amikor megtanultam magam kísérni náhény évvel később. Ez egy folyamat volt, mint ahogy az is, amikor elkezdtem dalokat írni. A műfaj még nem körvonalazódott teljesen, egyelőre dalok vannak, annak egy része élő, ugyanakkor kezd kialakulni egy olyan hangzásvilág, amit nagyon magaménak érzek, ami azt a hatást váltja ki amit keresek. Ezt szeretném még jobban felfedezni.