Tanzániai misszióra indulnak a Győr-Moson-Sopron Vármegyei vöröskeresztesek - fotók

Mielőtt belépnének a Papp Zoltán által jól ismert - már nyolc alkalommal járt Tanzániában - fekete kontinensre, sok előkészület és szervezés vár rájuk.
Kun Szilviának fiatalkori álma válik valóra, azzal, hogy életében először afrikai földön járhat. 

- Egészségügyi középiskolába jártam, ahol sokat hallottunk arról, hogy a világ másik felén sok helyen nagyon rosszak az egészségügyi és higiéniai körülmények. Ekkor határoztam el, hogy egyszer szeretnék ellátogatni egy ilyen kontinensre. A tanzániai misszióval pedig napokon belül beteljesül ez a régi vágyam - fogalmazott a Kisalföldnek Kun Szilvia, a Vöröskereszt vármegyei igazgatója.

Kapcsolatépítés Tanzániában

Papp Zoltán kajak kenus túrákat szervezett és vezetett a Vöröskereszt önkénteseként, valamint kerékpártárolókat is épített már a szervezetnek. Műszaki vénáját Afrikában is kamatoztatja: készített már kézikocsikat, napelemes áramforrást, hintaállványokat és focikaput, de vitt bringát és a szerelést is megtanította az afrikaiaknak.

- Tanzánia az egyik legbiztonságosabb ország Afrikában és az utazást is meg tudjuk szervezni könnyen Zoltán segítségével. A misszió célja, hogy még szorosabbá váljon a helyi humanitárius szervezetekkel a kapcsolatunk - emelte ki Kun Szilvia.

Nem lehet megunni Afrikát

- Gyerekkoromban gyökerezik Afrikához fűződő vonzódásom. Rengeteg könyvet olvastam a témában, de a természeti adottságai fogtak meg először, főleg a kelet-afrikai szavannai rész. Mindig is Tanzánia és a kenyai térség érdekelt, majd 2017-ben egy véletlennek köszönhetően részt vehettem az első utamon, amit csoportosan humanitárius turizmus keretében szervezett egy alapítvány. Mivel nem vagyok sem orvos, sem tanár, így a megszokott önkéntes feladatok kiestek, viszont szerettem volna hasznossá tenni magam. Mindig is barkácsolós típus voltam, így különböző eszközök megszerelésével segítettem először a helyieket - fejtette ki az utazó önkéntes.

- Még az első utam során tértem be az egyik helyi iskolába, ahová azóta is visszajárok - tette hozzá Papp Zoltán, aki szerint az az oka, hogy mindig Tanzániát választja, hogy nem lehet vele betelni. - Egy hónap eltelte után azért hiányoznak a szeretteim, a barátok és a magyar ízek is, viszont amikor itthon vagyok, azon járnak a gondolataim, mikor mehetek újra Afrikába.

Földutakon a kórházba

A tapasztalt afrikajáró elmondta, hogy a magyarországi időjáráshoz viszonyítva az éghajlat egész évben a nyárias,  de vannak száraz és esős évszakok. Mivel nincsnek betonozott utak, sem közvilágítás és 12 napon keresztül egy terepjáróval utaznak fontos a kényelmes viselet. A kötelező oltásokat már megszerezték, a gyenge higiéniai és ritka vízvételi lehetőségekre fel kell készülniük. - Viszünk magunkkal különböző gyógyszereket, ami a mi biztonságunkat szolgálják. Illetve ellátogatunk a két hét alatt egy helyi ötven férőhelyes kórházba is, ahová szintén viszünk szükséges ellátmányt, készítményeket. Nagyon jó a kapcsolatunk az intézménnyel, a püspök egyházi támogatásból tartja fent, mi pedig rövid ideig önkéntes munkánkkal segítünk. Nekünk talán természetes, hogy akár 20 perc alatt is kezelésbe vesz az orvos, Afrikában viszont akár több nap, mire valaki ellátást kap. Előfordul, hogy a hozzátartozóknak két napot kell gyalogolniuk, hogy lássák a gyógyuló szerettüket - emelte ki Kun Szilvia.

Menekülttáborok és humanitárius munka

Számunkra természetes dolog az is, hogy ivóvíz folyik a csapból, ott viszont ez hatalmas ritkaság és kincs. - Zajlik egy kútfúró projekt, amit szintén meglátogatunk, illetve adománnyal érkezünk az egyik általános iskolába is. Írószereket és játékokat viszünk. Meglátogatunk egy menekülttábort, ahol rengeteg természeti katasztrófát átélt emberrel találkozhatunk - tette hozzá a szervezet vezetője.

Az öt fős delegáció különböző előadásokat tart a helyi vöröskereszt és más humanitárius szervezetnek, alapítványnak, hogy bemutassa a hazai munkájukat. A találkozók alkalmával a tanzániai csoportok életébe, munkájába is beleláthatnak a Kisalföldről érkező önkéntesek, illetve megtapasztalhatják a távoli kontinensen milyen nehézségekkel kell megküzdeniük nap, mint nap az embereknek.

Kalandos út 1700 kilométeren keresztül

- Minden nap más lesz, izgatottan várom, ugyanakkor kicsit tartok tőle, hogy mi fog velünk történni. Annyira más íze lesz ott az életnek, hogy szeretném már érezni. Viszont ahogy odaérünk, biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a családom, de tudom, a távolból támogatnak. Szeretek utazni, viszont a repülővel nem vagyok kibékülve, így ezt a külön problémát is le kell küzdenem - árulta el Kun Szilvia.

Papp Zoltántól megtudtuk, hogy Tanzániában sokan beszélik az angol nyelvet, viszont a Vöröskereszt megyei igazgatója elkezdte tanulni a szuahélit. Több mint 1700 kilométert tesznek meg. El kell felejteni a parfümöt, sminket, viszont Zoltán elárulta, hogy fodrászatok vannak.

A Győr-Moson-Soproni Vöröskereszt utazását a Kisalföld is nyomon követi, így rendszeresen beszámolunk az afrikai missziós útról, a delegáció tapasztalatain keresztül.