„Megtalálom az élet apró örömeit” - A győri nyugdíjas két évtizede él egyedül, de nem magányosan

„Korán, ötvenévesen mentem nyugdíjba, igaz, kényszerből, a vagongyárban ugyanis akkor kezdődtek a leépítések. Pedig mint tmk-adminisztrátor szerettem vagy négyszáz ember ügyes-bajos dolgait intézni. Ráadásul néhány év múlva BM-alkalmazott férjemet elvitte a szíve, így több mint két évtizede élek egyedül, 83 évesen. De nem magányosan!

Elnézést, hogy csak most mutatkozom be: Julianna vagyok, csak így, ezen a néven szólítanak a barátok, az ismerősök, a klubtagok. Kivéve persze a családomat, mert van öt unokám és egy dédunokám, és időnként én vigyázok a lányom aranyos kiskutyájára. A karácsonyt, mint ahogy hosszú ideje mindig, most is velük tudtam tölteni. Segíteni nem kell őket, de a töltött káposzta, az ecetes hal és a bejgli elkészítése ilyenkor az én reszortom. Az adventi vásárt a fényjátékkal együtt megcsodáltam a belvárosi Széchenyi téren. Vallásos lévén ebben az időszakban mindennap ott voltam a rorátén, a hajnali misén. Egyébként sem múlhat el számomra ünnep, vasárnap istentisztelet nélkül.

Átlagos nyugdíjasnak tartom magam, átlagos jövedelemmel. Nem járok mindennap boltba, egy hétre vásárolok be, a kenyeret magam sütöm, ebédet két napra főzök. Ebéd után lepihenek egy órácskára, végzem a háztartás munkáit, meg azért az őszi befőzési idényen túl ilyenkor télen is akad tennivaló a kertben. Naponta teszünk egy sétát a barátnőmmel a közeli parkba, de rajta kívül is számos ismeretséget köszönhetek a nyugdíjasklubnak: nem győzöm ajánlani a részvételt, a tagság kínálta társaságot az egyedül maradó időseknek…

Kéthetente találkozunk, lehet a mottó a költészet, a nők, az anyák vagy az idősek napja, mindig akad érdekes program, még egy egyszerű zsíroskenyér-parti is kellemes időtöltés. Az összetartozás nem merül ki ebben, gyakran élünk az utazási kedvezménnyel, és fedezzük fel az ország látnivalóit, kiállításokra, múzeumokba jutunk el, és így kapunk együttes élményeket.

Este egy pohárka vörösbor mellett jólesik a tévézés vagy az olvasás: az ismerősöktől kapom az újságokat, de szeretem a könyveket is, különösen a szépirodalmat vagy a történelmi témájú írásokat. Szerencsére jól alszom, nem panaszkodhatok az egészségemre, nem vagyok gyógyszerfüggő, vitaminokon kívül csak vérnyomáscsökkentőt szedek.

Mondtam már? Átlagos nyugdíjas vagyok, átlagos jövedelemmel, igyekszem takarékosan élni a mindennapokat. Persze örülök a nyugdíjemelésének, és jól jön majd a tizenharmadik havi összege is. Sohasem rágódom a holnapon, megtalálom az élet ebben a korban megtalálható apró örömeit. Szeretek tevékenyen élni, jönni-menni és utazni. És csak azt kívánom, hogy ez még sokáig legyen így…”