Sok mindenre vágyunk, de vajon mire igazán?

„Csak vándorolunk az éjben és forrás vizére vágyunk. Szomjunk a fény a sötétben.” 

Kedvenc keresztény énekem jut eszembe ilyenkor adventi időben, amikor hosszúak az éjszakák, rövidek és ködösek a nappalok. Sok mindenre vágyunk, de vajon mire igazán? Egy régi sci-fi-novellában az idegenek által itt hagyott furcsa gép teljesíti az előtte álló ember leghőbb kívánságát. A kívánság ugyan teljesül, de nem mindig az, amire az illető gondol, hanem az, ami valójában a szíve legmélyén van. 

Mire szomjazunk mi? Az adventi időben lehetőségünk van kideríteni ezt. Rendet rakhatunk saját értékeink között. Vágyhatunk pénzre, gazdagságra, jó állásra, megértésre, igazságra, békességre, boldogságra, családra, egészségre, szeretetre. De mi a sorrend, mi a legfontosabb? Megéri erre időt szánni, alaposan végiggondolni, mert ha minden a helyére kerül, akkor már csak figyelnünk kell, és ebben a sötétségben szomjunk, vágyódásunk lesz az iránytűnk, a fény, ami elvezet a valódi forráshoz, ami értelmet és célt ad életünknek. 

„Szomjunk a fény a sötétben.” 

Keresztényként minden érték forrásaként Istent találom, felé törekszem. Adventben, ezekben a sötét hetekben fényre, az ő fényére vágyom, mely Jézus világra születésével nemcsak nekem, hanem minden kereső ember számára elérhető. 
Úgy érezzük, a világban is egyre növekszik a sötétség: nyomorról, szenvedésről, halálról és háborúkról olvasunk mindennap, pedig van jóság és szépség is a földön, nem is kevés, mely önfeláldozásból, szeretetből, másokért vállalt munkából, küzdelemből, lemondásból fakad, csak ezekről kevesebbet hallunk. Mi magunk is lehetünk a jó forrásai, és bár apró jótetteink nem kerülnek majd az újságok címoldalára, sőt, lehet, hogy senki sem fog tudni róluk, de reménykedhetünk abban, hogy ezek a kicsiny fények összeadódnak, és hozzájárulnak majd, hogy a világosság végül legyőzze a sötétséget. 
E halvány, de létező reménnyel készüljünk a karácsonyi csoda befogadására! 

Dr. Katona György, rektorhelyettes
Soproni Egyetem