2023.11.11. 06:01
Üzlet a belvárosban - Közel száz esztendeje készít kalapot a család Győrben
Volt idő, amikor elengedhetetlen viselet volt a kalap. Ma már csak ritkán találkozunk ezzel az elegáns darabbal, pedig eleganciát, egyediséget sugároz. Győrben még mindig készülnek csoda szép kalapok egy közel 100 éves iparosdinasztiának köszönhetően. A belvárosi üzlet fél évszázada ad otthont az időtlenséget sugárzó Vámossy kalapboltnak.
Minden kalap egyedi. Anikó messziről felismeri, melyik az, ami az ő kezei között született. Fotó: Csapó Balázs
Üzleteket nyitnak és zárnak be Győr belvárosában, de immár 50 éve készíti és ajánlja a kalapokat ugyanazon a helyen Vámossy Attiláné Anikó, akinek fél évszázados munkáját a Győri Ipartestület aranygyűrűvel ismerte el. Anikó látogatásunkkor elmesélte, hogy nagyszülei is iparosok voltak. Anyai nagyapja szíjgyártó, apai nagypapája pedig kékfestő és kelmefestő volt. A kalaposipart édesanyja, Poltz Gyuláné, született Szapáry Erzsébet kezdte el 1931-ben az Árpád úton, majd később az Arany János utca 35. szám alatt volt húsz évig üzlete.
Erő kell a formázáshoz
– Gyerekkorom óta bejártam édesanyám üzletébe, imádtam ott lenni. Szerettem neki segíteni, ő pedig megmutatta, mit hogyan csináljak. Érettségi után odavett magához, és kitanultam a szakmát, de sajnos nagyon fiatalon, 52 évesen elhunyt. Akkor már asszony voltam, és Csaba fiam is megszületett. Rendkívüli mestervizsgát tettem 1971-ben Budapesten. Édesapám özvegyi jogon vitte tovább az üzletet, majd átadta nekem – idézte fel a történteket szűkszavúan Anikó, aki arról már mosolyogva beszélt, hogy nagyon szép, de nehéz ez a szakma, hiszen komoly fizikai erő kell a kalapok formázásához.
Szerencsés baleset
– Az üzlet átvétele után pár évvel eltörtem a kezemet, így a férjem, aki kirakat- és lakberendező volt, munka után elvégezte a formázást. Megtetszett neki, így aztán együtt dolgoztunk. Régen Győrben nagyon elegánsak voltak a hölgyek és az urak is. Kosztümöt, öltönyt, kalapot, kesztyűt viseltek. Győr a kalapdivat vezető városa volt. Édesanyám idejében tizenhárom kalapkészítő dolgozott, most pedig mindössze ketten vagyunk, nyugdíjasok – jegyezte meg Anikó.
Friss ötletek, új vevők
– Sajnos egyre kevesebb lett a forgalom, elmaradtak a külföldi vásárlók. Szerencsére jönnek a győri vevők, állandó kuncsaftok is vannak, akik még mindig szeretettel emlegetik édesanyámat. Ez nagyon jó érzés, azt mutatja, hogy milyen személyes kapcsolat tud kialakulni a vevőkkel a kalap kiválasztása során, hiszen lehetőség van mindenkinek egyénre szabott tanácsot adni. Nagyon élvezem ezt a munkát. Mindennap bejövök az üzletbe. Nem volt soha szabad szombatom, és decemberben vasárnap is nyitva vagyunk. Mivel az én kezem már nem bírja, Tamás fiam formázza a kalapokat, s mostanában szombatonként a négy unokámmal, akik nagyon szeretnek itt lenni az üzletben, leváltanak. Mivel édesanyám már nem élt, amikor Tamás született, itt volt velem az üzletben, így mondhatom, hogy már az anyatejjel szívta magába a kalaposságot. Érettségi után kitanulta a szakmát. Örülök, hogy sok új ötlete van – mesélte büszkén Anikó, bízva abban, hogy az unokák lesznek a negyedik generáció, akik a folytatják a mesterséget.
