Diabétesz séta Győrben: harmadszor hívta fel a figyelmet magára a cukros közösség - fotók

A harmadik Győri diabéteszsétára még a nap is kisütött, így a Győr-Moson-Sopron megyei Diabétesz Egyesület és a társszervezetek mint a Lions klubok tagjai, és pártolói a győri belvárosban akadálytalanul tehették meg a figyelemfelhívó 30 perces sétát. Fürst Ágnes doktornő bemelegítést tartott a résztvevőknek, a séta után pedig koncert várta őket.

Nem is gondolnánk, hogy nem csak a résztvevők, de a szervezők és segítők is érintettek a betegséggel. Nem csak Venesz László, de Kun Szilvia, akiről azt gondolnánk, csak a Vöröskeresztes szerepvállalása miatt vesz részt egy ilyen alkalmon is érintettek. Kollégánk és a rendezvény házigazdája Herkely Ákos, vagy épp alkalmi fotósunk Tölgyesi Norbert is együtt él a betegséggel. Kék sálakkal és lufikkal felszerelkezve indulnak mind a menettel. 

Szabó Pálné Terike nyolcvankét éves. Hét évvel ezelőtt hasnyálmirigy gyulladással került kórházba, súlyos állapotban. Meggyógyították, ám szövődményként vele maradt a cukor betegség. Azóta a diabétesz egyesületbe jár. – Minden szerdán megyünk a püspök erdőbe nordic walkingolunk öt-hat kilométert, elbeszélgetünk, pihenünk, eszegetünk. Előadókat szerveznek nekünk, épp most harminc éves a klub. Ez a nap meg azért jó, mert az újságból, rádióból látják mások is. Én is kiplakátoltam a lépcsőházban, mert tudom, hogy nem is egy cukros van a házban.

Terike elmondja, hogy a családjában gyermekei, unokái között sok az orvos, ám külföldön élnek, örülnek, hogy egy ilyen klubban tudják, olyan közösségben ahol figyelnek egymásra.

Cservenákné Marika tizennyolc éve kettes típusú cukorbetegséggel küzd. 2013 óta az egyesület tagja. – Tornázunk heti két alkalommal, összejövünk, kirándulunk. Nagyon sok ember zárkózott és nem tartozik sehova. Egyedül pedig nehezebb küzdeni a betegséggel. Egy ilyen rendezvényen láthatják, hogy lehet tartozni valahová. Nagyon hasznos előadások is vannak: a pedikűröstől a szemészen át a belgyógyászig fontos információkat adnak át, ezeknek hála sokkal jobban tudjuk saját magunkat kezelni.

Elárulja, azért a barátságok szövődése az ami elsősorban vonzó az egyesületi életben. – Ilyen jó kedvben, jó hangulatban, közösségben egyből nem is érzi azt az ember hogy beteg, mert egymás barátságával, szeretetével vagyunk elfoglalva.