85 éve, a csornai Jézus Szíve templomban a felszentelés után elsőként keresztelték Bársony Kálmánt

A csornai Jézus Szíve egyházközség hívei novemberben ünneplik templomuk felszentelésének 85. évfordulóját. A helytörténész, Szalay Balázs számos érdekességet gyűjtött össze a templom építésével és felszentelésével kapcsolatban. Megtalálta azt a "kisgyereket" is, akit először kereszteltek meg az új templomban, a felszentelés napján, 1938. november 13-án. A ma Győrben élő, nyugdíjas pedagógus, Bársony Kálmán a Kisalföldnek is beszélt az épülethez fűződő kapcsolatáról.

- Édesapám a polgári iskola igazgatója volt, baráti kapcsolatban állt a templomépítő plébánosokkal, Wagner Mihállyal és Élő Pállal is. A felszentelésen is ott volt és az ebédre is meghívták. Az ebédlőasztalnál elmesélte, hogy két napja született meg a kisfia, vagyis én. A püspök megkérdezte, megkereszteltek-e már és kiderült, hogy még nem. Erre elküldte az autóját hozzánk, hogy készítsék elő a gyermeket, mert kezdődik a keresztelő az új templomban. Felöltöztettek, pólyába takartak és már vitt is a püspöki autó. A keresztelést Horváth József süttöri plébános végezte-idézte fel a nyolcvanöt évvel ezelőtt történteket Bársony Kálmán.

Kálmán bácsinak soha sem szakadt meg a kapcsolata a Jézus Szíve templommal. Azt mondja, nagyszerű érzés belépni még ma is, azt meg különös isteni adománynak tartja, hogy őt keresztelték meg benne először. "Egyidős vagyok a templommal és nagy dolog, hogy viszonylag jó egészségben sikerült megérnem ezt a szép évfordulót. Nagyon fontos pont az életemben ez a templom"-fogalmazott Bársony Kálmán.

Az Ohmann Béla által készített keresztelőkutat 1939. április 8-án használták először. Az első itt keresztelt Burus Margit és Polgárdi Antal Margit nevű kislánya volt.

A templom felszentelésének évében sok magánszemély is adományozott az istenháza céljaira.  

1938 januárjában Tamits József sopronbánfalvai származású tüzér kereste fel Élő Pál plébánost. Tamits, aki korábban Csornán volt szabóinas, a zsoldjából takarított meg tíz pengőt, hogy segítse a templom felszerelését. Két Martincsevics gyerek, Teri és Öcsi az utcán nyomta Élő Pál markába a megtakarított kis zsebpénzüket, 3-3 pengőt. Egy fiú szintén 3 pengőt küldött ezzel a megjegyzéssel: „Királyunk házára adomány egy ismeretlen cserkészfiútól.” A plébános gondosan feljegyezte az adományokat. Innen tudjuk, hogy Kiss László ny. plébános egy, a magyar szentek zománc képeivel díszített kelyhet adományozott. A Tocsik divatáru cég a főoltár számára szőnyeget ajánlott fel. Fraszt Károly a főoltárhoz gong-csengőt és az istentiszteleteket jelző sekrestye-csengőt adományozott. A káplánok új misekönyvet és egy kisebb négyes oltárcsengőt, Élő Pál a főoltár gyertyatartóit és oltárfeszületét ajánlotta fel. Az apácák két darab viola-fehér selyem gyóntató stólát adtak és vállalták a főoltár oltárszekrényének selyemmel való kibélelését. A csornai kőműves, ács és cserepes céhtársulat 400 pengőt gyűjtött a feltámadási körmenet Krisztus szobrára. Az Asszonyok Mária Kongregációjának tagjai készítették az új kehelykendőket, a kéztörlő kendőket és a szentségabroszokat. Özv. Kocsis Vincéné és özv. Koszonits Antalné vászonadománya az oltár márvány asztallapjának alsó takarója lett. A Janszky-féle műszövő üzem hat lenvászon törülközőt adott a sekrestye számára. A templom környékének feltöltésére több mint kétszáz köbméter földet hordtak össze a gazdák. Egy öreg mezőgazdasági biztosításának első részletét, öt pengőt adott át remegő kezeivel a templom céljaira. Krug Mihály kefekötő mester hét partvist, özv. Schnapper Sándorné tíz portörlőkendőt adott a templom takarításához.

1938 decemberében Élő a hívek áldozatkészségét így dicsérte az egyházközségi értesítőben:  „Annyi pénzadomány, ruha, felszerelési cikk jutott birtokunkba, hogy szinte alig tudjuk felsorolni.”