Háromszáz éves nemesi levél – Nemeskér helytörténete újabb értékes adattal gazdagodott

A nemesi kiváltságlevél 1719. július 11-én kelt a pozsonyi királyi várban, Finta János és hitvese, valamint gyermekei és utódai nevére kiállítva. Hosszú évtizedek után családi emlékként került Finta Nándorhoz, majd újabb emberöltőnyi idő múltán fia, dr. Finta Béla szánta el magát a közelmúltban a restauráltatására.

– Abban reménykedtem, hogy a nemesi levél alján látható, már kiolvashatatlan apró betűkből talán kiderül valami a családunkról – kezdett a történet mesélésébe dr. Finta Béla. A családfa ugyanis sokkal inkább érdekelte, mint maga a „nemesség” jelentősége. Az avatott kezű restaurálás, majd a latin szöveg magyarra fordítása váratlan eredményt hozott. 

– Az apró betűk nem a családfát írták le, hanem egy úgynevezett „Kihirdetési záradékot” tartalmaztak, amit Nemeskéren kelteztek. Mint később megtudtam, ez olyankor került rá a nemesi levelekre, amikor annak birtokosa egyik vármegyéből a másikba költözött. Amikor az új lakóhelyen megtörtént a kihirdetés, az illetőt bevezették a vármegye nemeseinek névjegyzékébe. Biztosat nem tudunk, de valószínű, hogy Finta János Pozsonyból Sopron környékére költözhetett, és akkoriban Nemeskér adott helyet a megyegyűléseknek, ezért kellett ott bemutatni az iratot. Annyi bizonyos, hogy katonatiszt volt, Mária Terézia személyi testőrségéhez tartozott, és Bécsújhelyen is teljesített szolgálatot – tette hozzá. 

Finta János nemesi kiváltságlevelének kihirdetési záradéka a következőket tartalmazta: „Az Úr ezerhétszázhuszonharmadik évében, január hó hetedikén Nemeskér községben, Sopron vármegye közgyűlésén bemutatták és felmutatták ő legszentebb királyi Felsége, a mi kegyelmes urunk ezen címeres levelét, melyet a köteles hűséggel és alázatos tisztelettel fogadtunk, majd ünnepélyesen kihirdettem én, Zeke István, az említett Sopron vármegye jegyzője. Senki nem mondott ellent.” 

– Nagyon meglepett a fejlemény, mert ez idáig semmit nem tudtam Nemeskérről. Dunaszerdahelyre vezetnek a családi szálak, de a két helyszín között eltelt időszakról nincsenek adatok. Mivel senkit nem ismertem a környéken, felhívtam a polgármesteri hivatalt, és ott érdeklődtem a helytörténeti dolgokról. A polgármester, Joóné Nagy Csilla nagyon kedves volt, és invitált, hogy menjek el a településre. Egyben megadta Tompáné Simon Sarolta elérhetőségét, aki régóta foglalkozik Nemeskér helytörténetével – folytatta dr. Finta Béla. 

Meg is szervezték a találkozót, amit egybekötöttek Tompáné Simon Sarolta közelmúltban megjelent „Nemeskér – Háborúk, katonák” című helytörténeti kiadványának bemutatójával. A Finta család az egykori vármegyeház épületébe is ellátogathatott, ami jelenleg lakóház, de a tulajdonosok, Cséry László és Havasi Kornélia nagy szeretettel fogadták őket. Így örömükre 300 év után ismét felmutathatták a címeres nemesi oklevelüket a nagyterem falai között. A család ezután átment a kultúrházba, ahol a könyvbemutatóra gyűltek össze a helyi és környékbeli lokálpatrióták. 

– Meglepetésvendégek voltunk, de nagy örömmel fogadtak minket, Sárikáék még egy tablót is készítettek a nemesi levél címerével és a magyar fordítás rövidített részletével. Biztosan nem utoljára voltam Nemeskéren, mert tervezem a családfa további felgöngyölítését, ami azonban levéltári, helytörténeti kutatásokat is igényel majd. A környéken úgy értesültem, élnek Finták, hátha találok szálakat, amik a közös múltba vezetnek – mondta végezetül dr. Finta Béla.