A győri Fenyő Viktória, a jachtvilág mesterszakácsnője már Robbie Williamsnek is főzött

– Elképzelem, ahogy egész gyerekkorodat a konyhában töltötted anyukád mellett. 
– Egyáltalán nem, édesanyám a konyha közelébe se engedett minket. Szégyenszemre egy tükörtojást sem tudtam elkészíteni harminckét éves koromig. Akkor aztán egy reggelizőéttermet nyitottunk Floridában, ahova nyelvet tanulni érkeztem, így akkor és ott voltam kénytelen a tűzhely mellé állni életemben először… 

– Nagyon előreszaladtunk, milyen győri alapokkal indultál? 
– Pannonhalmán születtem, Győrben nevelkedtem, a Révai után a győri tanítóképzőben szereztem művelődésszervezői diplomát, de hamar rájöttem, hogy a tanítás nem nekem való. A kereskedelemben dolgoztam inkább: a telefonok árusításán át a hoszteszkedésig vagy a fejvadászok világáig mindenhol kipróbáltam magam. A bankszektor tűnt nyerőnek hosszú ideig, ahol regionális igazgatói pozícióig jutottam, mégsem éreztem jól magam. A boldogság keresése így aztán egészen Amerikáig vitt. 

– Szerelem? 
– Igen, bár a nyelviskolában szövődött párkapcsolat zátonyra futott, a közös kis éttermünk egy életre megfertőzött. Nem sokáig szomorkodtam, az ablakon át bámészkodva megszületett a máig is tartó igaz szerelem a hajózással! 

– És felszálltál az első szembejövő jachtra? 
– Bárcsak ilyen egyszerű lett volna… stewardessnek már öregnek számítottam, ráadásul semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztem. Mégis sikerült végül feljutnom, igaz, csak matróz-szobalány pozíció­ban. A második hajón aztán egy nap az a „szerencse” ért, hogy a szakács annyira ittas állapotba került, muszáj volt valakinek helyettesítenie. A tükörtojások után remegve álltam a konyhapulthoz, és elkészítettem az egyetlen ételt – grillezett lazacot –, amit meg tudtam csinálni. A rendkívül pozitív visszajelzések a kapitány és a vendégek részéről nagyon megleptek, de persze bátorítottak is. Így a következő jachtra már kuktaként szálltam fel, és ahogy lenni szokott, gyakran már én főztem a vendégeknek is. 

– Itt indult a lavina, és hol áll meg, hiszen azóta főztél már Robbie Williamsnek is?! 
– Ki tudja? Először magamat képeztem, szakácskönyvekből és online, annyira megtetszett ez a világ, hogy úgy döntöttem, elutazok a Côte d’Azurre, a kulináris élvezetek hazájába, hogy még többféle alapanyaggal találkozhassak. A tengeren főzve bejártam a Karib- és a Földközi-tengert, voltam Amerika keleti partjainál, de New Yorkban is. Fél évig a felkelő nap országában dolgozhattam, ahol alaposan megismerhettem a japán konyhát, amit azóta is imádok. A búcsúajándékként kapott késsel a kezemben hoztam meg a végső döntést. Egy három hónapos intenzív kurzus után 2019 márciusában Dél-Franciaországban végeztem egy neves szakácsiskolában. 

– Ez a papír aztán fellendítette az új karriered? 
– Természetesen, ráadásul 2020-ban részt vehettem a magyar „A Konyhafőnök” televíziós főzőshow-jában, ahol a középdöntőig jutottam. Franciaországba visszatérve pedig felkerültem Tony Parker volt NBA kosárlabda-játékos hajójára, és ezzel „behajóztam” a monacói jachtok különleges világába. 

– Azóta pedig nincs megállás? 
– Nem unatkozom, az biztos, idén márciusban beválogattak a monacói „Super Yacht Chef” versenybe, ahol ugyan nem értem el helyezést, de a kilenc versenyző között egyedüli nőként mégiscsak felhívtam magamra a figyelmet. A nyereményem egy mikrozöldség-­tanfolyam volt, ahol annyira összebarátkoztam az oktatómmal, hogy meghívott egy képzésre Hollandiába. Hágában aztán a legnagyobb megdöbbenésemre együtt ülhettem az „iskolapadban” Albert monacói herceg főszakácsával, és vele is baráti viszonyba kerültem. Ráadásul ezzel egy időben a Monaco Yacht Show-ra megjelent újság különkiadásába is beválasztottak a közé a harmincnégy nő közé, akik letettek valamit az asztalra a jachtok férfias világában. 

– A kétoldalas cikk, ami az Európa legnagyobb jachtrendezvényére kiadott exkluzív magazinban megjelent, biztosan meglepte a családodat. 
– Bízom benne, de győriként máshogy is szeretném meglepni őket, főleg a kereken nyolcvanadik születésnapját ünneplő édesapámat. Természetesen hazautazom a köszöntésére, és reménykedem benne, hogy anyukám most már nem zavar ki a konyhából…