Az apa bűne

Egy szerencsétlenül járt édesanyán segített legutóbb a Kisalföld alapítványa, Jobaházára vihettük el a Jóakarat hídján olvasóink támogatását. Egy olyan fiatalasszony kért és kapott az összefogás forintjaiból, akinek komoly terheket rakott a sors a vállára. Olyan terhek ezek, amiket egyedül nem is nagyon bír el. Kell hozzá a támogató kéz, és nem csak azért, hogy a fizikai nehézségeken átléphessen. Egyszer, két évvel ezelőtt jutott már a családnak támogatás. Most azonban még nagyobb a baj náluk. 

Az asszony egyedül maradt két kicsi gyermekével és idős anyósával. A férje nem halt meg és nem is önként hagyta el a családi otthont. A vádak szerint olyan dolgokat követett el, amelyekért, ha beigazolódnak, komoly büntetést kaphat és hosszú évekig lehet távol övéitől. Egyedül maradtak tehát, és így kell megküzdeniük a nehézségekkel. Tudom, ha az ember ilyen történetet hall, felvetődik a kérdés: kell-e segíteni rajtuk? Megérdemli-e egy ilyen apa, hogy a családját idegenek támogassák? Meddig kell helytállnia a társadalomnak, és az így bajba jutottak mögé lépni? 

A válasz persze egyértelműnek tűnik: az apa nyilván nem érdemli meg, hogy aggódjon érte a társadalom, majd ítélkeznek fölötte a bíróságok. A szerencsétlen asszony és a gyerekek viszont, ha egyedül képtelenek fennmaradni, megérdemlik a segítő kezeket. Hiszen ők önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Elég lesz cipelniük egy életen át az apa bűnét, ám felelősséget nyilván nem vállalhatnak érte. Szerencsére a többség így gondolja, és mindig van, aki kisegíti őket. Akár pénzzel, akár ruhákkal, élelmiszerrel, egyebekkel. És ez így is van rendjén, hiszen nem bűnhődhetnek a felelőtlen apa miatt.