Nem kell megmenteni a magányos őzgidákat figyelmeztet a Kisalföldi Erdőgazdaság

A kirándulók gyakran puszta jó szándékból hozzák ki az erdőből a látszólag magára hagyott és védtelen őzgidákat. A Kisalföldi Erdőgazdasági Zrt. területein is számos őz, illetve szarvas neveli kicsinyeit jelenleg. Az gidák és borjak hamar lábra állnak és követik anyjukat, akik azonban ebben az időszakban még gyakran elfektetik őket, hogy a szoptatáshoz nélkülözhetetlen mennyiségű táplálékot magukhoz vehessék. Ezt azért tehetik meg, mert a kicsik ekkor még "szagtalanok", így a ragadozók nehezebben találják meg őket.

- Az anyaállat nem örökre hagyja el a kicsinyét, hanem rendszeresen visszatér hozzá, hogy megszoptassa. Az ilyenkor talált őzgidák és szarvasborjak tehát nem árvák - hangsúlyozta Bene Zsolt, az erdőgazdaság munkatársa. - Ha kirándulás közben rátalálunk egy elfektetett állatra, véletlenül se érjünk hozzá, pláne ne vigyük haza, vagy a menhelyre, hanem lehetőleg nagy ívben igyekezzünk elkerülni. Ugyanis, ha megérintjük, megsimogatjuk, ölbe vesszük, akkor felveszi az ember szagát, amitől a vad ösztönösen menekül. Ekkor viszont már bekövetkezhet a tragédia: az anya akár el is hagyhatja utódját, aki így 
vagy éhen hal, vagy a ragadozók végeznek vele. Sajnos az évről évre közzétett figyelemfelhívások ellenére még mindig nagyon sokan akarnak "megmenteni"elárvultnak hitt állatokat. A természetben semmi sem történik véletlenül, forduljunk hozzá a megfelelő alázattal, és bízzunk "szakértelmében"!

Május közepéig röfögő kis vadmalacokkal is találkozhatunk az erdőben járva. Tőlük is érdemes távolságot tartani, mert ha az anyakoca épp nincs is közvetlenül mellettük, hamar ott terem és harciasan védelmezi a kicsiket.