Hogyan bulizott Petőfi Sándor a reformkori Győrben? Írásunkból kiderül

Dr. Kovács Pálról van szó – a győri könyvtár és közösségi tér névadójáról –, aki az alig 18 éves Petőfivel Pápán találkozott először 1841-ben.Az ifjú költő első szárnybontogatásaival próbálkozott ekkoriban, miközben újra tanulásra adta a fejét a pápai kollégiumban. A kisvárosban irodalom és tudomány témakörben írtak ki pályázatot, Petőfi „Szín és való” című balladájával nevezett. A bíráló zsűribe meghívták a kultúrát élete végéig pártoló Kovács Pált és Czuczor Gergely győri bencés szerzetest is, akik Petőfi művét elismerő szavakkal illették.

Tisztességgel megfizették

– A pályázat alkalmával kezdődött Petőfi és Kovács Pál életre szóló barátsága. A győri orvos másfél évtizeddel volt idősebb a költőnél, ám rögtön felfedezte Petőfi különleges személyiségét, tehetségét. Mivel Kovács szerkesztője volt Győr első magyar nyelvű lapjának, a Hazánknak, teret adott benne Petőfi költeményeinek és úti leírásainak. Ráadásul a korabeli viszonyokhoz képest nem is fizetett rosszul a mindig pénzszűkében lévő költőnek – kezdte Pintér Ildikó, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium történelem szakos tanára, a Rákóczi Szövetség győri szervezetének elnöke.

Képzeletbeli utazás a reformkori Győrbe

Körülbelül 20 ezren éltek ekkor a folyók városában, a lakosság fele-fele arányban magyar és német ajkú. Az 1840-es évek elején elfogadott nyelvtörvény értelmében az iskolai oktatás és a közigazgatás már magyar nyelven zajlott, a magyar üzletek cégérei szintén anyanyelvünkön szólították meg a vásárlókat.

Az évtized jelentős részében ugyan német nyelvű újságból, a Vaterlandból tájékozódtak a polgárok, a haladó szellemre, a kölcsönös helyi elfogadásra ékes példa, hogy a német színészek előszeretettel adták elő magyar szerzők darabjait is Győrben.

Klasszikusok premierje a győri lapban

– Petőfinek huszonhét költeménye jelent meg a Hazánkban. Ezeket a verseket a győri lapban publikálták először. Köztük klasszikus alkotásokat, többek közt az Egy gondolat bánt engemet és A XIX. század költői című verseket – tudtuk meg a kazinczys pedagógustól. Kovács Pál tisztában volt költő barátja hányatott sorsával, s azzal is, hogy pörgő életvitele miatt több mint könnyedén folytak ki az aranyforintok a kezei közül.

Győri esték Petőfivel

– Kovács Pál többször fogadta Petőfit az otthonában a Tejfölös közben, az estéket többnyire színházi előadásokon töltötték. A Hazánk című lap versenként két aranyforintot fizetett Petőfinek. A felvidéki barangolásai után írt teljes riportsorozatáért, a tizennyolc fejezetből álló Úti levelekért hatvan aranyforintot kapott a költő. Ez akkoriban jó fizetség volt, a városi főorvos éves apanázsa háromszázhetven aranyforint körül mozgott – hallottuk Pintér Ildikótól.

Érdekesség, hogy Petőfinek – ahogy ma mondanánk – exkluzív szerződése volt egy pesti lappal, az Életképekkel, de a pénzhiány gyakran rávitte arra, hogy kisalföldi barátja segítségét kérje a győri publikálásokban. A teljes képhez tartozik, hogy Győrben kevésbé volt szigorú a cenzúra – a bizottságban főként bencés szerzetes tanárok és a helyi jogakadémia tudósai ültek –, s ezért a fővárosi szerzők szívesen küldtek írásokat a Ha­­zánknak.

Utoljára gőzhajón érkezett

– A ránk maradt források szerint Petőfi utolsó győri látogatása 1846 decemberében volt. Ekkor már közkedvelt alakja a fővárosi bohéméletnek, a verseit egyre többen kézről kézre adják. A sztárkultuszáról sokat mond, hogy a gőzös hajón, amivel Győrbe érkezett, pesti újságírók kísérték. Balogh Kornél győri alispán is kitett magáért, ő szervezett esti fogadást Petőfi tiszteletére a városban – zárta szavait Pintér Ildikó.

Sopronban lépett be a seregbe

Petőfi 1839. szeptember 6-án soroztatta be magát a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe Sopronban. A költő dacból és szükségből tette magát próbára a seregben, 1840 tavaszáig maradt a mai magyar–oszt­rák határhoz közeli városban. Bár biztosan írt verseket soproni katona korszakában, ezek közül a költemények közül az összes elveszett.