A gyümölcsoltás titkait osztották meg Veszprémvasrányban és Felpécen - galéria

A veszprémvarsányi önkormányzat és az Életmód Klub március 25-én gyümölcsoltásra hívta a településen élőket, de a szinte elfeledett mesterfogás tanulására nem csak a falu apraja nagyja érkezett, hanem bizony a környékről is.

Közösséget épít

– Ravazdi Erdei Iskolában dolgoztam, ott öt évig nagyon sikeres volt a gyümölcsoltás tanulása – mondta Libor Mária közösségszervező. – Mikor Veszprémvarsányba kerültem, megismerkedtem Wéber Feri bácsival, az életmód klub oszlopos tagjaként. Kiderült, hogy ő tud oltani, így összefogtunk és megszerveztük a mai napot. Nagyon örülök annak, hogy nagyon nagy az érdeklődés iránta. Feri bácsi megmutatja az oltást a szülőknek, ők pedig megmutatják a gyerekeknek, vagy itt együtt megtanulják. – árulta el a szervező, milyen módon próbálják a helyi közösségi életet minél színesebbé tenni.

Hogy erre szükség van és értékelik a falu lakói, bizonyítja azt, hogy már a program elején nagy nyüzsgés volt Feri bácsi körül, hogy mindenki meg tudja tanulni, hogyan lesz a madárcseresznye vadalanyból finom ehető cseresznye. Aki nem fért az asztalhoz, ráérősen beszélgetett az ismerősökkel, de a gyerekek is jól feltalálták magukat, az asszonyok meg virághagymákat csereberéltek.

– Nagyon fontos a mai fiataloknak, gyerekeknek, hogy megtanulják a gyümölcsoltást, mert már mi is úgy nőttünk fel, hogy nem találkoztunk ezzel a tevékenységgel. Kimaradt a generációk közötti tudás átadás – állapította meg Kirmerné Rácz Ágnes négygyermekes anyuka, aki csemetéivel érkezett az eseményre. Mint mondta, otthon 16 gyümölcsfájuk van a kertben, mindig érik valami. Szükség van arra is, hogy értsenek hozzá. Kisfia közben biztos kézzel faragta az ágat.

Erős, egészséges fák lesznek

Wéber Feri bácsi nem győzte a kíváncsiskodók kérdéseit megválaszolni, de tette rendíthetetlen türelemmel. – Az ékoltást gyakoroljuk cseresznyefával. Kell hozzá egy vadalany, vagy mondják magoncnak is. Ha ízlik egy cseresznye, annak magjából nem lesz még nekünk új fánk. Vad lesz, azt be kell oltani a nemes fáról, arról, amilyent szeretnénk. Az új fa ugyanazt a tulajdonságot viszi tovább, amiből oltják. Én minden gyümölcsöm saját magam oltottam – árulta el Feri bácsi, aki még anyai nagypapájától látta a gyümölcsoltást, de ahhoz még kicsi volt, hogy maga is végezze. Nagyapja sokszor járta a határt oltóággal a zsebében és ha talált egy fát, beoltotta, aztán ősszel kiszedte. Feri bácsi már felnőtt korában vett egy könyvet és abból tanulta meg, no meg a gyakorlat teszi a mestert.

– Miért jobb az a gyümölcsfa amit az ember maga olt? – merül fel a kérdés. – Egyik éven vettünk harminc gyümölcsfát, de egy sem lett jó belőle, mind elszáradt. – válaszolta Feri bácsi, pedig neki aztán van az ültetésben gyakorlata.

Mint mondja, a régi időkben minden háznál jó nagy gyümölcsfák voltak. Sok termést hoztak, de a nagy családoknak szükségük is volt rá. Még most is vannak olyan fák, amelyeket a nagyapja oltott a hatvanas években. Szerencsére sok régi fa van még a faluban, lehet róluk oltóanyagot szerezni.

A régi fajtákat összegyűjtik

Első alkalommal szerveztek oltónapot a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a felpéci tájházban is, ahol Burkali Gergely a Sokoró tájegység régi gyümölcsfajtáiról beszélt és tanította oltani a környékből és a településről érkezőket. Géber József, a Tájház vezetője elmondta, hogy régebben gyerekekkel már vetettek vadalany magot, amit kikelve beoltottak és az iskolában elültettek. Most pedig Burkali Gergellyel, aki Tényőn elkezdte összegyűjteni a Sokoró körtefajtáit, megszervezték az oltás tanulását. – Ennek folytatásaként szeretnénk a Sokoró régi gyümölcsfajtáit összegyűjteni. Sajnos az eredeti elnevezésüket, felhasználásukat csak kikövetkeztetni tudjuk, mert kihalt az a generáció, aki még el tudta volna mondani nekünk. Még az utolsó utáni pillanatban lehet a feldolgozásukat megtanítani a következő generációnak.