Bocuse D’or – A győri fiatalember hónapokon keresztül dolgozott az ország legjobb séfjeivel – fotók

• A világdöntőre a hazai séfek felkészülését a győri Brassói Gergő is segítette.
• A verseny előtt 20 alkalommal próbálták el a teljes öt és fél órás folyamatot. Brassói Gergő a nagymamája konyhájában szerette meg a főzést.
• A most húszéves fiatal már gimnazistaként vállalt alkalmi, illetve nyári munkákat konyhán vagy a vendéglátásban.
• Otthon is a konyha volt a kedvenc helyisége a lakásban.

– Amióta szakács szeretnék lenni, a Bocuse d’Or mindig olyan volt számomra, mint egy álom – mondta el lapunknak Brassói Gergő, aki most a budapesti Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikumban tanul szakácsnak. – A Magyar Bocuse d’Or Akadémia szeptember végén hirdette meg, hogy a világbajnokságra való felkészüléshez szakácstanulókat keresnek. Egyből jelentkeztem is. A verseny szervezői fontosnak tartják az utánpótlás nevelését, így a világbajnokságon minden csapat kap egy francia tanulót a verseny idejére, akinek feladatokat adhatnak ki.

– Nekem társammal, Tóth Bendegúzzal, aki szintén tanuló, az egyik legfontosabb feladatunk volt az volt, hogy a francia tanulót „szimuláljuk”, így rajtunk gyakorolhassák a neki kiadott utasításokat. A felkészülés legelején még nem volt annyira feszített a tempó. Viszont amint közzétették az összes kötelező alapanyagot, semmi nem tartotta vissza a csapatot attól, hogy gőzerővel készüljön. Az utolsó 1–2 hónapban hét napból hatot reggeltől éjszakáig végigdolgoztunk. Minden második nap „Timing”, azaz teljes versenyszituáció volt, így az azt megelőző napon mindig az ehhez szükséges eszközöket, alapanyagokat készítettük elő precízen. A csapat a „Timingok” alkalmával pontosan imitálta a verseny öt és fél óráját.

– A srácok összesen nagyjából 20 alkalommal csinálták végig a teljes folyamatot, így a versenyen már betéve tudtak minden mozdulatot. Brassói Gergő a lyoni expóra is elkísérte a csapatot. – A verseny előtti napokban, miután ellenőriztük, hogy minden épségben megérkezett-e a helyszínre, egy helyi konyhán készítettük elő az alapanyagokat, dekorációkat, eszközöket. A verseny napján a versenybox be- és kipakolásán dolgoztunk, amelyet megadott időn belül kellett elvégezni. Minden a terv szerint haladt. Miközben készültek az ételek, a lelátón szurkolók százai igyekeztek minél nagyobb zajt csapni, hogy a csapatuk mindenképpen hallja a támogatásukat. Brassói Gergő kiemelte, hogy a különböző országok szakácsai közötti kapcsolatot abszolút tisztelet jellemezte. Ezt részben a verseny szellemisége is megköveteli, valamint ahhoz, hogy egy versenyző ilyen szintre eljusson, rengeteg alázatra van szükség.

– Az eredmény különösen izgalmas, amikor az ember egy olyan ország csapatának tagja, amelyből még senki nem állt a dobogón. Amikor bemondták, hogy harmadik lett a magyar csapat, hihetetlen öröm szabadult fel bennem, ugyanis ez volt az a cél, ami minden nehéz percben erőt adott nekünk. Úgy gondolom, hogy támogató csapattagként csak úgy lehet kitartóan és céltudatosan dolgozni, ha a közösség célját 100 százalékban a magunkénak is tudjuk. Hálás vagyok, hogy azzal a csoporttal dolgozhattam, amelyik elsőként dobogóra vihette a magyar lobogót. Brassói Gergő idén tavasszal fejezi be a szakácsképzést, de a tanulás még közel sem ér véget.

– A fejlődés lehetősége motivál, hogy egyszer talán én is olyan nagy lehessek, mint azok, akiknek dolgozom. Még rengeteget kell tanulnom, hogy jó szakács válhasson belőlem. Később szeretném majd a világot is bejárni, de először még a gyönyörű magyar konyhával kell nagyon szoros kapcsolatot kialakítanom.