Lelki útra hív a győri székesegyház az újraszentelésig

– Miért volt szükséges a felújítás?

– Sajnos a székesegyházunk még magán viselte a II. világháborúban elszenvedett sérüléseket, mert bár a tető és a torony ki lett javítva, sajnos a padló egyszerű cementlapokkal volt borítva, a villanyvezetékek mára igen elavultak és a mennyezeti freskók is megsérültek. Elmondhatjuk, hogy a padlótól a mennyezetig minden megszépült, s a csapadékvíz-elvezetés, illetve a toronysisak is megújulhatott. Továbbá a toronyba is visszakerülhetett hat harang, amelyek az I. és a II. világháborúban semmisültek meg. Az orgona napjainkra javíthatatlanná vált a több évtizedes részleges felújítások után. Mára elmondhatjuk, hogy székesegyházunk kívülről-belülről teljesen megújult.

– A felszentelésre kilenc hónapig készülnek. Nem elég ünnepelni? Az ünnepre készülni is kell?

– Székesegyházunk ezen felújítása olyan mértékű beavatkozást igényelt az épületben, hogy annak újraszentelése is szükségesnek látszik. Ilyen csak ritkán történik, de ekkora felújítás is csak nagy ritkán adódik egy templom esetében. A magyar kormány jóvoltából mindez most lehetségessé vált. Ez a templom Győr városának és az egész nemzeti kultúránknak is egy jelentős épülete. Sok hazai és külföldi látogatót vonz a Káptalandomb, a nemzeti emlékhely, ahol számos építészeti és vallási érték található.

Itt őrizzük Szent László hermáját, a vérrel könnyező Szűz- anya kegyképét és Boldog Apor Vilmos vértanú püspök sírját is. Mindezek érthetővé teszik, hogy miért kell egy ilyen ünnepet igazán előkészíteni a lelkekben is. Úgy döntöttünk, hogy januártól kezdődően minden hónap 17-én (március 17. volt a könnyezés napja) az egyes esperesi kerületek papjai és hívei zarándokolnak el az egyházmegye főtemplomába. Ezen zarándoklatok csúcspontjaként szeptember 13-án lesz a székesegyház újraszentelésének ünnepnapja.

– Mária könnyezése az ír katolikus üldözés idején történt. Ez és az egyházmegyei főtemplommal való kapcsolat is azt erősíti a hívekben, hogy valami náluk nagyobbnak a részesei. A mai individualista emberben nem szül ez ellenkezést?

– Hitünk és meggyőződésünk szerint az egyház élő és már megholt tagjai egy közösséghez tartoznak. Hisszük, hogy a szentek sajátos módon is segítik a földön küzdő egyház tagjait, különösen, amikor azok rendkívüli segítségre szorulnak. Így abban a meggyőződésben élünk, hogy a Szűzanya Írországból származó kegyképe éppen azért könnyezett vérrel március 17-én, Szent Patrik, Írország védőszentjének ünnepén, mert a Szűz- anya, az egyház anyja ezzel juttatta kifejezésre együttérzését, együtt szenvedését az ír üldözött keresztényekkel. Valljuk azt is, amit Pál apostol is mondott: ha az egyházban szenved az egyik tag, vele szenved valamennyi (v. ö. 1Kor 12, 26).

Ezen együttérzés vezet bennünket minden esztendőben, hogy a könnyezés napján imádkozunk az egész egyházért, különösen a szenvedőkért. Erre azért is nagy szükség van, mert tudvalevő, hogy a keresztényeket éri ma leggyakrabban üldözés a világban. Senki sem lehet sziget, nem gondolhatja önmagáról, hogy ő más népek és a saját társadalmának tagjaitól függetlenül élhet. Valamennyien egy közösséghez, az emberiség nagy családjához tartozunk, erre következtethetünk abból az egyszerű tényből is, hogy a természet törvényei mindnyájunkra egyformán hatnak. Az individualizmusnak sem gondolatilag, sem a gyakorlatban nincs alapja.

Mindenkit arra hívunk, hogy csatlakozzon hálaadásunkhoz, vegyen részt a havi zarándoklatainkon, hogy a gyakorlatban is megtapasztalja a Jézushoz és általa az egyházhoz való tartozás nagy örömét, amelynek kimagasló csúcspontja lesz szeptember 13.