Az év legjobbja a péri íjásznő

2017-ben Európa-bajnoki aranyat nyert Tallinnban, az elmúlt évben pedig bronzérmet az olaszországi Terniben rendezett világbajnokságon vadászreflex kategóriában Györgyné Kereszt Piroska. A díjat január 13-án, a szövetség évzáró bankettjén adták át Budapesten. A most ötvennyolc éves sikeres versenyzővel beszélgettünk, aki a munkán kívül szinte minden idejét a sportra fordítja.

A 3D-, azaz háromdimenziós íjászat a vadon élő állatokat megformázó térbeli célokról kapta a nevét. A legnehezebbnek tartott terepíjászati mód, mivel változó távolságokról kell a lövést leadni. Az íj tökéletes ismeretét és kiváló távolságbecslő képességet követel.

– Vadászreflex kategóriában versenyzek egy magyar gyártó, Szalóky István által készített, világszínvonalú, csodaszép íjjal. Szabadidő hiányában most már csak minősítő versenyekre, országos és régiós bajnokságokra járok, valamint nemzetközi versenyekre – mondta kérdésünkre Piroska. 

Jogosan adódik a kérdés: hogy lesz valakiből egy nem éppen nőies sport megszállottja? 

– A nagyobbik lányom Eszter, a győri Bercsényi Miklós- iskolában kezdett el íjászkodni, aztán a kisebb lányom, Anna Péren. Vittem őket versenyről versenyre. Egyszer csak megelégeltem, hogy csak ott vagyok, egy versenyen jeleztem, hogy én is lőni szeretnék. Egy egyesületi sporttársam íjával lőhettem, és rögtön szerelmes lettem ebbe a sportágba. Nagyon ráállt a kezem – emlékezett vissza a sportoló a kezdetekre, majd folytatta: – A gyerekek abbahagyták a versenyzést, én pedig itt ragadtam. 2009 év végén kezdtem el, majd születésnapomra kaptam egy íjat, és 2011. januárban megszereztem az első Európa-bajnoki érmemet. Ez akkora lendületet adott, hogy onnantól nem volt megállás. 

A sportoló arról is beszélt, hogy a sikerhez sok-sok gyakorlásra, de mindenekelőtt alázatra van szükség, és bizony áldozatokat is kell hozni az eredményekért. Mint mondja, nem elég a gyakorlás, versenyezni csak versenyen lehet megtanulni változatos terepviszonyok miatt. Ha valaki úgy gondolná, hogy egy bonyolult eszközt használ a 3D-versenyző, téved. 

– A csigás íj valóban bonyolult, nekem az nem jön be, nekem az egyszerűség kell. Az én íjamon egy szem kifutó van, ami a vesszőt tartja, az összes többi itt van a fejemben. Nincs rajta célzóberendezés, mint a csigás íjon. A látásmódon és a távok begyakorlásán múlik az eredmény. Fontos a koncentrációs képesség. Sokszor hat-nyolc órát kint vagyunk egy pályán, végig oda kell figyelni. Minden fejben dől el. Ha van esetleg egy-egy rossz lövés, abból fel kell tudni állni. Én még ennyi idő után is izgulok a versenyeken. 

A most ötvennyolc éves, sikeres versenyző a munkán kívül szinte minden idejét a sportra fordítja. Ebben párja maximálisan támogatja, ő a legnagyobb segítsége. Vajon a sok lemondás és anyagi áldozat dacára érdemes küzdeni? 

– Azért csinálom, mert örömet ad és kikapcsol. Nem az számít, hogy felállok-e a dobogóra. Mindig olyan céljaim vannak, hogy mondjuk lőjek nyolcvanöt százalékos teljesítményt. Ha azt meglövöm és azzal harmadik helyezést érek el, akkor elégedett vagyok, ha pedig jobb az eredmény, az még nagyobb öröm – válaszolta Piroska.