2023.01.29. 14:30
A KÓTA díjazottja Schárfy Zoltánné Halmos Erika soproni zongoratanárnő, akinek négy évtizedes alázatos munkáját ismerték el
Schárfy Zoltánné Halmos Erika zongoratanár és korrepetitor több mint négy évtizedes szakmai munkássága elismeréseként KÓTA-díjban részesült. A magyar kultúra napján ő kísérte zongorán a díjátadó műsorban fellépőket.
Schárfy Zoltánné Halmos Erika megtiszteltetésnek érzi, hogy szakmai munkásságát elismerték. Fotó: Szalay Károly
A Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola zongoratanára, korrepetitora, Schárfy Zoltánné Halmos Erika több helyi énekkart kísér fellépéseken, minősítéseken, országos és nemzetközi fesztiválokon. Alapító tagja és állandó zongorakísérője a Sonitus Scarbantiae (Sopron Hangja) Nőikarnak. Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott tavaly, mellyel tanári tevékenységét ismerték el, a napokban pedig szakmai pályafutását jutalmazták KÓTA-díjjal, melyet a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének szakmai bizottsága ítélt oda a zongorakísérő kategóriában.
A mindig mosolygós, szerény, halk szavú tanárnő meghatódottan mesélt a díjátadóról és eddigi munkásságáról.
– Amikor értesítettek, hogy a díjazottak között vagyok és felkértek, kísérjem zongorán a díjátadó műsorban a Himnuszt és a Szózatot, szinte megborzongtam a megtiszteltetésbe. Óriási élmény volt, hogy felléphettem a szakma kiválóságaival – kezdte beszélgetésünket Halmos Erika.
Az avatatlanok számára csak háttérszereplőnek tűnhet a színpadon a zongorakísérő, pedig bonyolultabb a szerepe, mint gondolnánk. Felkészültnek és magabiztosnak kell lennie ahhoz, hogy minden pillanatban minden rezdülését tudja figyelni a partnernek, és segítse az előadásban. A zongorakísérő adja a keretet, hogy a fellépő művész, énekkar, gyerek tehetsége kibontakozhasson. Aki volt már olyan eseményen, ahol Erika néni volt a zongorakísérő, mindezt meg is tapasztalhatta. Megnyugtató jelenlétével és szakmai felkészültségével stabil hátteret nyújt a fellépőknek.
– Akkor tud csak valami megfelelően megszólalni, ha harmóniában vagyunk, és az teljesen mindegy, hogy egy gyerekkel vagy egy kórus karnagyával
– mondta a kitüntetett. – Kisdiák koromban is szerettem kórusban énekelni és a kórusvezető gyakran felkért, hogy zongorán kísérjem az énekkart, valahogy így kezdődött. Most, hogy a nyugdíj mellett kevesebb óraszámban tanítok, több időm jut kísérőként fellépni, de csak mértékkel teszek eleget a felkéréseknek – fűzte hozzá Erika néni.
– A pályám során úgy tapasztaltam, hogy a hangszeres zenélés alázatra nevel és a koncentrációt is fejleszti, hiszen az adott muzsikát ahogy a zeneszerző megírta, úgy kell előadni a közönségnek.
