A kidobott élelmiszer a legdrágább - A Dunántúl a középmezőnybe tartozik élelmiszer-pazarlásban

Magyar határozati javaslat alapján nyilvánította az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO 1979-ben élelmezési világnappá október 16-át azért, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az éhezés ellen. Akit a humanitárius célok kevésbé motiválnak, azt a saját pénztárcája kell hogy spórolásra ösztönözze. A teljes élelmiszerláncban keletkező veszteség 50–60 százalékáért a háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék felelős. Az ENSZ fenntarthatósági céljai között szerepel, hogy felére kell csökkenteni a háztartások élelmiszer-pazarlását 2030-ig.

A saját testsúlyunk a kukában 

A Nébih kutatásai szerint 2016 óta negyedével csökkent az élelmiszer-pazarlásunk. Pénzre fordítva: a 44 ezer forint értékű hulladék 35 ezerre mérséklődött. Így sem dőlhetünk azonban hátra, hiszen továbbra is egy átlagos testalkatú ember súlyát: 65,5 kilogramm élelmiszer-hulladékot termelünk fejenként átlagosan a háztartásunkban évente. A teljes lakosságra vetítve ez csaknem 635.000 tonna. Nemcsak a vásárláskor fizetett ár, de a hulladékként való elszállítás és a feldolgozás költsége is ránk terhelődik, így amit megvettünk, de nem fogyasztottunk el, azért sokszor duplán, triplán fizetünk. 

Komposztra fel! 

Magyarországon belül a Dunántúl a középmezőnyt foglalja el az élelmiszer-pazarlás térképén. Az alföldi és északi régióban, valamint nálunk is fejenként 26 kilogramm az évente termelt elkerülhető hulladék. Az el nem kerülhető hulladék mennyisége az alföldi és északi régióban a legmagasabb, 43,6 kilogramm fejenként évente, a Dunántúlon ez a szám 33,5, Közép-Magyarországon 31,3. Az elkerülhető, azaz a konyhai odafigyelésünkön múló szemét mennyisége a középső régióban 21,9 kiló fejenként egy évben, így még idehaza is van előttünk példa a tudatosabb vásárlásra, tárolásra és feldolgozásra. 

A készételek, a pékáruk, a friss zöldségek és friss gyümölcsök, valamint a tejtermékek teszik ki az összes élelmiszerpazarlás több mint nyolcvan százalékát. A koronavírus-járvány hatására több időt fordítottak a háztartások az otthoni ételkészítésre, így növekedett a nem elkerülhető élelmiszerhulladék mennyisége, amelyet a nem ehető növényi részek, csirkecsont vagy kávézacc alkotnak. Bár 2016 óta 18,7-ről 25 százalékra nőtt a komposztálás aránya, még mindig eltörpül az összes komposztálható élelmiszer-hulladék mellett, mely a teljes veszteség 52 százaléka. 

Spórolási tippek 

A tudatosság felé az első lépés a hulladéknapló. Két-három hónap elegendő arra, hogy megfigyeljük a szokásainkat és azt, hol tudnánk visszafogni a mennyiségen. A Nébih statisztikái is a háztartások naplózásán alapulnak. 

Az egzotikus országok ritkaságai helyett érdemes a helyi termelők szezonális élelmiszereit választani. Az ízt, a tápanyagtartalmat és a romlandóságot is befolyásolja, mennyit utazott a termék, az ökolábnyomáról és a szállítás közben termelődő élelmiszerhulladékról nem is beszélve. 

Törekedni lehet a teljes feldolgozásra. Míg az alma és krumpli héjából ropogós chips készülhet, sőt, a banán héjából hamis bacon, addig a kávézaccot, tojáshéjat a kertünk hálálja meg. 

Az Élelmiszerbank idén több mint hatmillió kiló feleslegessé vált, lejáratközeli vagy éppen csomagolási hibás élelmiszert mentett ki a kereskedelmi és gyártói szektorból, hogy azok ne a hulladékmegsemmisítőbe, hanem rászorulókhoz kerüljenek. De adventhez közeledve egyre több olyan adománygyűjtő lehetőséget találunk, amely a magánemberek számára is nyitott. A Munch nevű telefonos applikációnak hála, bárki részesülhet a közeli étterem vagy pékség maradékából kedvezményes áron, mely másként a hulladékba került volna.