A túlélésében csak bízhattak, a hétvégén megkeresztelték a kisfiút, aki 550 grammal született Győrben

A kisfiú 550 grammal jött világra idén február 22-én. Nem voltak túl jók az életesélyei, a szülőket próbálták felkészíteni a legrosszabbra. Merlin életigenlése azonban csatát nyert, és mára egy egészséges kisfiúnak örülhetnek szülei és testvére. 

Az édesanya, Moana Hager már a kórházban eldöntötte, hogy szeretne visszaadni abból a sok jóból, amit kapott, és a koraszülöttosztály dolgozói közül választ kisfiának keresztanyát. A ceremóniát a hétvégén tartották, amelyen nemcsak az osztály dolgozói, de sokan a Merlinnel egy időben ott „vendégeskedő” gyerekek családjai közül is részt vettek. Müllner Adrienn ápolónő meghatottan vállalta a keresztszülőséget és így fogalmazott: Merlin gyógyulása mindenki közös sikere. A kisfiú esete egyfajta tanítás is: nehéz és kilátástalan helyzetben sem szabad feladni.

Moana Hager kiváló magyarsággal mesélte el nem mindennapi történetüket. Ausztriában született, Törökországban nőtt fel, Sopronban érettségizett. Boldogan él férjével és két gyermekével, ám az ide vezető út viszontagságos volt.

Ahogy az elsőnél, úgy a második gyermeknél is Ausztriában tervezték a szülést. Csupán hat hónapos terhes volt, mikor komplikációk adódtak és bekerült a győri kórházba. 

– 2022. 02. 22. emlékezetes dátum – idézte fel. Azon a napon életmentő műtétet hajtottak végre az orvosok, a babának alig volt szívhangja. – Még nevet sem választottunk. Felhívtam a férjem, azt mondta, itt már csak a varázslat segíthet, legyen a neve Merlin. 

A baba mindössze 550 grammal, 30 centivel látta meg a napvilágot. Nem jósoltak neki sok időt, felkészítették a szülőket a végső, fájdalmas búcsúra. Ráadásul ekkor még javában Covid-helyzet volt és látogatási tilalom a kórházban. 

– Úgy gondoltam, minden nap ajándék, amit vele tölthetek – emelte ki az anyuka. Merlin többször fertőzést kapott, volt, hogy újraélesztették, de a kis harcos nem adta fel. Teltek-múltak a napok és egyre csak erősödött. – Mikor először magamhoz ölelhettem, az érzés leírhatatlan volt. Fantasztikus, ahogy a kórházi dolgozók kezeltek, ahogy hozzám, a kisfiamhoz és minden kisbabához fordultak, ahogy ellátták őket. Az anyaszálló is remek lehetőség, hisz a gyermekem közelében lehettem. Nem tudok eléggé hálás lenni azért a sok jó szóért, kedvességért és szakértelemért, amit ott kaptam – mondta Moana. 

A koraszülöttosztály csendjét olykor Moana éneke törte meg, akinek hangja nyugtatólag hatott a gyerekekre. Minden hónapfordulót tortával ünnepeltek. Három évszakot töltött Merlin a kórházban, az anya nap mint nap ingázott. 

– A férjem az én háttérországom, ő otthon állt helyet a nagyfiunk, Mexx mellett – mondta Moana, aki szerint az ő esetüknek is megvan a tanítása: „Akármilyen rossz is a helyzet, nem szabad feladni.” 

Az édesanya eldöntötte, hogy viszonozva a sok jót, amit kapott, a koraszülöttosztályról választ keresztanyát Merlinnek. Müllner Adrienn-nel került kicsit szorosabb kapcsolatba, így rá esett a választás. Néhányan az osztályról és a „PIC-es” gyerekek közül is részt vettek a ceremónián, vagyis, ahogy Adrienn elnevezte, hálabulin. 

– Megtisztelő volt és egyben megható a felkérés – kezdte a mára Moanával baráti viszonyt ápoló gyermekápolónő. – Jó visszajelzése volt ez a munkánknak. Mivel nem lehetett mindenki a keresztszülője, így én lettem, aki megszemélyesítem az összes ott dolgozót, hisz Merlin gyógyulása mindenkinek a közös sikere.