Ismerjék meg Kapuvár fotós „krónikásait”

Kondor Róbert fényképezővel a kezében járt-kelt a városban, minden téma érdekelte. Gerencsér József ott volt például a standfürdő építésénél, Füzi Lajosnak a víztoronyból, templomtoronyból készült képei is vannak, de szemtanúja, megörökítője volt a lakótelepek épülésének. Böcskei Imre, bár babóti volt, szintén sokat fényképezett a városban, és nem hagyhatjuk ki Pászli Jánost sem a sorból. Ők azok, akik tettek arról, hogy a képeik által jobban megismerjük a múltunkat.

Elérkeztünk napjainkig, a Kisalföld év embere díjazott Jerkó Gyulához, aki évtizedeken keresztül örvendeztette meg képeivel a kapuváriakat. 86 évesen sem tette le teljesen a gépet, a fotózás most már inkább a családi eseményekre korlátozódik. Hat unokájuk, és négy dédunokájuk van, de azért még egy-egy, a feleségével tett városi sétánál is kézben van a fényképező. Nosztalgiáztunk: -1958-ban kaptam a feleségemtől, bár akkor még kedvesemtől a Pajtás fényképezőgépet, azzal kezdtem – mondta Jerkó Gyula, aki beletanult e mesterségbe, s előszeretettel fotózott régi épületeket, amiből, lefényképezve újkori állapotukat album, majd nagy sikerű kiállítás lett. -Csiszár Attila muzeológus felvetette, hogy a Néprajzi múzeumban vannak további jó képek Kapuvárról, elmentem vele, kiválogattam, és azokat ugyanabból a szögből lefotózva készült el az első könyv – jegyezte meg.

Rendhagyó ötlete nyomán két, a város múltját és jelenét bemutató fotós kiadvánnyal is nyomot hagyott. Számtalan galériát köszönhetünk a Kisalföld online oldalán neki. Emlékezetes képekről is kérdeztük, hisz vendégelőadókat, énekeseket, sportolókat is lencsevégre kapott. -Kovács Kati kért is az elkészült képekből. Általában egy tiszta papírt dedikáltattam, azt a fénykép hátuljára ráragasztottam, így megvannak az aláírások. Egy alkalommal Egerszegi Krisztina tartott előadást Kapuváron, lefotóztam, mire az ebédhez értek, addigra elő is hívattam a képet, és úgy vittem dedikáltatni. Csodálkozott, hogy ez, hogy lehetséges – emlékezett vissza Gyula bácsi, aki nyugdíjazása előtt 27 évig dolgozott a petőházi cukorgyárban művezetőként.

Több mint 3 évtizeden át fényképezte a városi rendezvényeket, emellett a családi albumok is rendre megteltek. -Van vagy 200 videókazettám, 35 fotóalbum, és nagyjából 20 ezer fénykép. Most az időm egy részét a képek rendszerezésével töltöm – mondta, s végül hozzátette, jó érzéssel töltötte el, ha a képei elnyerték az emberek tetszését.

A városi rendezvényeken rendre találkozhatunk Németh Ferenccel, és persze az ő kezéből sem hiányzik a fényképezőgép. De nem csak az eseményeket örökíti meg, a várost bemutató képeiben is gyönyörködhetnek az oldala követői. -Szerettem volna egy olyan oldalt, ahol közösséget építek, ekkor jött a Nekem Kapuvár elnevezés gondolata – utalt Németh Ferenc a tudatosan felépített oldalára - Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem fotózni. Követve a „kezdd el, és majd körvonalazódik az irány, jön a kreativitás” elvét a városfotózás felé fordultam – mondta a fotós, aki rátalált az útjára – Ami végül a küldetésemmé vált- hangsúlyozta. A portré és városfotózás mellett a tevékenysége néhány éve egészült ki, eleinte egyesületi, majd a kapuvári rendezvények fényképezésével.

Céljai között említette Kapuvár minden utcájának a megörökítését, illetve a szivárvánnyal szegélyezett Szent Anna templom is szerepel a sorban. Arra a kérdésre, mit szeretne megmutatni a képei által, egy szóval válaszolt: -Kapuvárt. Szeretném felnyitni az emberek szemét, milyen szép helyen élünk, fókuszáljunk jobban arra a sok jóra, ami körülvesz bennünket.