Ha a szódát sem isszuk meg, akkor vége lesz a világnak – mondják Kocsi Attila és Kocsi Zoltán győri szódások

– Úgy ittuk a szódát, hogy egyenesen a szánkba spricceltük az italt – emlékezett vissza gyermekkorára börcsi olvasónk, Jakab Imréné Ilike.

– Először üvegeset vettünk, faládákban árulták a boltokban, színes és díszített változatban. Nagyon nehezek voltak, és vigyázni kellett velük, mert ha leejtette a palackot az ember, robbant. Aztán jött a patronos időszak, mentünk visszaváltani a boltba. Mostanában hetente egyszer megyünk autóval a szódáshoz, a tizenkét palack egy hétig kitart, a fröccshöz ez a legjobb. A szóda: csíp, frissít, pezseg. Győrben, Jedlik Ányos otthonaként különösen büszkék vagyunk rá. Előbb a cukros üdítők, aztán a gyümölcslevek nőttek fölé konkurenciaként. Van-e még élettere, létjogosultsága?

– Sok mindent hozhat a jövő, de ha a szódát sem isszuk meg, akkor vége lesz a világnak – legyint lemondóan a legendás győri szódakészítő, Kocsi Attila. – Nyáron a gyerekek mentek a mamához, készítette rögtön nekik a málnaszörpöt, nem vagyok biztos benne, hogy ez még ma is létezik... Inkább boltban vesznek üdítőt.

– A szóda 6–9 fokon fogyasztva ideális, akkor érződik a legjobban a bökőssége, persze mindenki a saját szája íze szerint fogyaszthatja – folytatta. Nála literje 80 forint, másfél liter 100, két liter 120 forint, a ballon 1200 forint. Mi a különbség a buborékos ásványvizek és a szóda között? Attól más, hogy végig szénsavas, magyarázza Kocsi Attila. Az ásványvizet kinyitja az ember hatszor-nyolcszor, aztán „pösszenik el”, veszt a nyomásból, fogalmazza meg. Üzemében géppel, keverőlapátos vagy beforrasztásos technikával juttatják be a szénsavat a vízbe: a szabványérték nyolc gramm szénsav egy literben. Érdeklődésemre elmondta, hogy van, aki két flakonnal visz tőle, van, aki egy rekesszel. Ausztriából, Szlovákiából is járnak hozzá az italért. A szóda hivatalosan három hónapig áll el, de az nem az a portéka, amit beteszünk a hűtőbe és egy év múlva elővesszük. A legtöbb háztartásban hamar elfogy.

– Változnak az idők, a kocsmáknak vége, a boltokban megjelentek az ásványvizek – merengett el a győri szódás. – Létezik a patronos változat is, csak nem lehet visszaváltani, így aranyáron van. Amikor én kezdtem, az volt a mondás, hogy egy gombóc fagyi és egy liter szóda ára ugyanannyi. Most meg lehet nézni, mekkora a különbség.