Vizes vb belülről - A szervezőcsapat tagjaként dolgozott a győri lány - fotók

– Hogyan csöppentél ebbe a világba? 
– Rendszeresen sportolok, úszom. Öt éve önkénteskedem sporteseményeken. Az első alkalom a 2017-es EYOF volt, amit Győrben rendeztek meg. Ez annyira magával ragadott, hogy ezt követően szinte az összes hazai sportrendezvényen részt vettem, és sokszor voltam külföldön is.

– Ennek köszönhető, hogy bekerültél a szervezőcsapatba?

– Tavaly októberben a budapesti Világkupán is dolgoztam. Ekkor volt lehetőségem elmondani Szájer Péter versenyigazgatónak, hogy nagy álmom, hogy komolyabban részt vegyek az úszás körüli szervezési munkákban. Ő nagyon nyitottan fogadott. Kérte, hogy küldjem el az önéletrajzom, és biztosított róla, hogy meg fog jegyezni. Ekkor még a 2024-es rövidpályás Európa-bajnokság volt az, ami a legközelebbi rendezvénynek ígérkezett.

Amikor megláttam az üzenetet, hogy nálunk rendezik a vizes vb-t, minden lepörgött előttem, hogy mi lesz itt a Duna Arénában. Teljesen belelkesültem. Az első gondolatom az volt, hogy én hogyan lehetnék ezen ott. A bejelentést követően 1–2 hét telt el, amikor kaptam egy e-mailt a Szájer Pétertől, hogy várnak a csapatba.

– Mi volt a feladatod?

– Végig a Duna Arénában voltam. A versenyzőket kiszolgáló infópultokért voltam felelős. Itt kaptak arról tájékoztatást, hogy merre találják az egyes helyiségeket, a médiaszobát, a doppingvizsgálatot. Okleveleket, rajtlistákat nyomtattunk. A hotelekkel is mi tartottuk a kapcsolatot, és mi kezeltük az elveszett, talált tárgyak ügyeit is. Emellett részben az én feladatom volt a medálceremónia koordinálása.

Reggeltől estig az úszók mellett

– Hogyan telt egy nap?

– Általában már fél 6-kor felkeltem mindennap, az arénában nagyjából háromnegyed 7-kor kezdtünk. Ekkor már elkezdetek az edzésekre érkezni a csapatok. Mi közben mindent bekészítettünk az infópultba, kinyomtattuk a szükséges dolgokat, és segítettük a versenyzőket a tájékozódásban. Ebédidőben volt egy néhány órás szünetünk. Délután háromtól kezdődött újra a munka. Ekkor én elhagytam a pultot, és az „érmesvadász” pozícióhoz mentem, segíteni az egyik kollégámat, hogy minden helyezett felérjen időben az eredményhirdetésre. Minden érmes mellett van egy dedikált segítő. Korábban önkéntesként ezt csináltam, most pedig én koordináltam őket.

– Milyen volt belülről megtapasztalni egy ekkora világverseny szervezési munkáit?

– Voltak könnyebb és nehezebb napok is. Főleg nekem volt az elején nehéz, mivel elég sok tapasztalatom van, de szervezőként még nem vettem részt ilyen eseményen. Hatalmas felelősség volt rajtam az egyes pozíciókért. Ami nagyon jó, hogy nemcsak kívülről látszott minden simának és gördülékenynek, belülről nézve sem voltak szerencsére nagy hibák. Jól működött a csapat.

A versenyzők néha nem csak a medencében okoztak izgalmas pillanatokat

– Voltak azért olyan helyzetek, amikor izgulni kellett, hogy minden rendben menjen?

– Eléggé stresszes feladat, hogy az érmesek időben megjelenjenek az eredményhirdetésre. Általában 20–40 perc van az egyéni számok vége és az ünnepség között. Ilyenkor sokszor még levezetnek az úszók, vagy azonnal csekkolják a telefonjaikon a híreket, üzeneteket, vagy éppen interjút adnak. Vannak, akik ebben vagy az ünneplésben annyira elmerülnek, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy a közvetítések miatt nagyon fontos, hogy a megadott időpontban megjelenjenek. Voltak ezekből izgalmas pillanataink. De előfordult olyan is, amikor az öltözék okozott problémát. Előírás, hogy a dobogóra a válogatott melegítőfelsőjében és hosszú nadrágban kell megjelenni. Az egyik csapattal történt meg az, hogy csak egyetlen úszónál, egy lánynál volt megfelelő nadrág. Ezt ő odaadta egy győztesnek, de mit ad Isten, a következő döntőt pont ő nyerte meg. Ezt a helyzetet sajnos nem tudtuk másként megoldani, csak úgy, hogy ő rövidnadrágban jelent meg az eredményhirdetésen. Ezt követően már nyomatékosan a lelkükre kötöttük a versenyzőknek, hogy mindenkinél legyen hosszú nadrág. Volt, akinek cipőt kellett adni. Vannak kicsit szétszórtabb versenyzők. Elveszett úszósapkából is volt egy kis kalamajka. Egy úszó – érthetetlen módon – egyetlen darabot hozott magával, amit elveszített. Edzője úgy hidalta át a problémát, hogy egy csapattársáén filctollal átírta a nevet, így állította rajthoz. A futam végére ez teljesen lemosódott. Mindenki zavartan nézte a végén, hogy akkor most ki is volt a medencében. De akadt olyan induló is, aki az akkreditációját veszítette el.

Örömteli viszontlátások és új találkozások

– Volt alkalmad beszélgetni is a versenyzőkkel, esetleg ereklyéket gyűjteni?

– Nagyon szeretem ezt a világot. A korábbi önkéntes munkáim során  – amiben volt olyan is, hogy csapatkísérőként egy hónapot töltöttem együtt egy csapattal – már sok versenyzőt, stábtagot volt alkalmam megismerni. Jó volt velük itt is találkozni. Jó érzés volt győriekkel is találkozni, Jakabos Zsuzsát már régebbről ismerem. Öröm volt vele néhány szót váltani. A versenyzők nagy többsége kedves, közvetlen a futamok után, amikor már oldottabb a hangulat. A számok előtt mindenki nagyon koncentrál. Hálásak a segítségünkért, sokan készülnek ajándékokkal is, hogy megköszönjék az önkéntesek, szervezők munkáját. Ehhez kapcsolódik egy kedves történet. Nagy kedvenceim a brit, svájci és amerikai úszók. Lilly King többszörös olimpiai és világbajnok úszó különösen szimpatikus. Ő több, az aláírásával nyomtatott úszósapkával készült, amiket elajándékozott. Amikor találkoztunk, már nem volt belőlük egy sem. Nagyon szeretett volna adni valamit, még az is felmerült benne, hogy nekem adja az úszószemüvegét, vagy aláírja azt a sapkát, amiben úszott. Így kaptam meg a kézjegyével ellátott darabot.

Újabb versenyek várják  

– Ezek után mi a következő cél?

– Következő utam az Európai Egyetemi Játékokra vezet Lengyelországba, ezúttal önkéntesként, 21-én pedig már Szlovákiába utazom az EYOF-ra, ahol az olasz csapat kísérője leszek. Augusztusban pedig Rómába megyek az Európa-bajnokságra. Erre sokáig nem is terveztem elmenni, de a vb után azt éreztem, hogy muszáj még egy ilyen úszáson részt vennem. Ami a karriert illeti, fél évem van még hátra a tanulmányaimból. Egy dán egyetemen tanulok sportmenedzsernek. Nagy álmom, hogy olimpián, vagy nemzetközi vagy nemzeti nagy úszószervezet federációjának tagja lehessek. Talán most ehhez is egy lépéssel közelebb kerültem.