Több mint kétezer mobiltelefon sorakozik Gede Richárd vitrinjeiben Győrben - fotók

Egy győri fiatalember, Gede Richárd nemcsak gyűjti, de meg is javítja a hozzá kerülő készülékeket. Egy szoba tele van mindenféle telefonnal, de nem ám csak úgy összevissza! Külön vitrinben csücsül a kedvencnek számító márka, a Nokia népes serege. Mintegy 800 van belőlük. A többi típus szép rendben egy másikban sorakozik. Többnek szép színesek a kijelzőfényei, van, amelyik programozva is van. Richárd kikapcsolódásként javítgatja, rendezgeti a készülékeket, bújja az internetet, milyen újdonságok vannak. 

– Elsősorban Nokiát gyűjtök. A készülékek nagy részének története van – mesélte a gyűjtő. – Nagyon sok telefont barátoktól, ismerősöktől kaptam. Tudják már, hogy ez a mániám. Becsengetnek, beadják azokat, amiket egyébként már kidobnának. Arra törekszem, hogy minden típusból legyen egy-egy darab, de olyan sokféle van, hogy ez lehetetlen. A Nokia 3210-es a kedvencem, ami 1999-ben készült és szinte mindenki ismeri. A komolyabb típusok, amelyek nekem még hiányoznak, már szinte megfizethetetlenek. Nagyon vágyok például egy 9000 IL típusú telefonra. A vitrinben van két hasonló kommunikátor, de ezeknek az egy olyan verziója, amit még soha nem láttam, pedig állítólag létezik. A másik vágyam pedig egy különlegesség, amit a Nokia-gyárban gyártottunk, a Nokia Neo, aminek még száma sem lett, mert tesztgyártás volt csak belőle. Valahogy kikerült néhány darab a gyárból és piacon van belőle egy-két példány. Most adtak el belőle egyet kilencszázezer forintért. Én a gyárban láttam, a kezemben volt. Szerintem gyönyörű telefon, bár nehezen kezelhető. Én mint Nokia alkalmazott le vagyok döbbenve, hogy ilyenek vannak forgalomban, pedig nem lenne szabad. Éppen ezért óriási értéke van gyűjtői körökben. 

A kérdésre, hogy mi motiválta a gyűjtésre, Richárd elbizonytalanodott. 

– Nagyon jó kérdés, igazából nem tudom. Nagyon megtetszettek. Műszaki beállítottságú vagyok, a Pattantyúsba jártam iskolába. Egyszer a Westel 900-tól jött valaki elő- adást tartani és mutatott egy kommunikátort. Akkoriban felfoghatatlan dolog volt, hogy ott egy számítógép a kezében. Igazából akkor tetszett meg, és elhatároztam, hogy lesz egy ilyen telefonom. Akkoriban ez anyagilag elérhetetlen volt, de jó pár év múlva sikerült egyet szereznem, amit azóta is kitüntetett helyen őrzök. Igazából ezzel indult a gyűjtőszenvedélyem. A Nokia komáromi gyárába is azért mentem dolgozni, mert megtetszettek a telefonok. Most már kimondottan keresem az újabb példányokat, de a kommunikátorok a kedvenceim. Jobban szeretek cserélni, mint vásárolni. Van vagy háromszázötven olyan telefonom, amiből nekem már nagyon sok, egy-egy típusból akár harminc-negyven darabom van. Felújítom mindet, de tőlük is nehezen válok meg – zárta szavait Richárd és elárulta: álma, hogy létrehozzon egy múzeumot, ahol megtekinthető a gyűjteménye.