100 éves a legendás győri gyerekorvos, Magyar Vilmosné dr. Seres Irén

– Milyen volt ez a száz év?

– Ez az élet azt nyújtotta, amire szükségem volt. Boldog vagyok a három gyermekemmel, örülök, hogy mindhárman az én pályámat választották. Úgy látszik, hogy jó példát mutattam. Gondolkoztam azon, hogy mi a legfontosabb az életben. Lényeges, hogy jól válasszuk meg a hivatásunkat és azt a tőlünk telhető legnagyobb készséggel végezzük. Én jól választottam, és minden adottságom megvolt ahhoz, hogy a szakmámat felső fokon űzzem.

– Miért az orvosi hivatást választotta?

– Valószínűleg volt bennem egy segítő szándék. Senki sem volt orvos a családban, de nekem megtetszett a szakma. 

– Hogyan került a pályára?

– Amit elértem, azt egyedül értem el, nagy küzdelemben. Naponta vonattal jártam be Derecskéről a debreceni gimnáziumba. A Svetitsbe, az apácákhoz jártam. Muszáj volt jól tanulnom, mert Horthy-ösztöndíjasként a jegyeimnek el kellett érnie a kétharmadot, különben fizethettem volna a tandíjat. Az egyes volt akkoriban a legjobb jegy. A kedvenc tantárgyaim a fizika, kémia, matek volt. A háború alatt elmenekült az orvos Derecskéről, így fiatal lányként egyből a mély vízbe dobtak. Orvostanhallgatóként dolgoztam a fronton, Derecske kórházában. A front nem volt olyan borzasztó, mint amire lelkileg készültem, szerencsésen megúsztam és sok emberen tudtam segíteni, nem hagytam cserben senkit. Emlékszem, hogy az oroszoktól borzasztóan féltünk.

Van itt hely, jöjjön ide, kisasszony

– Meséljen a gyermekkoráról!

– Nagyapám, Seres Mátyás tehetős embernek számított, a derecskei L alakú házát öt gyermeke lakta, mindegyik kapott egy szoba-konyhás lakást. Az utcafronti két fodrászüzletben apám és a nagybátyám dolgozott. Édesapám nagyon jó fodrász-borbély volt. Ha vasárnap a templomban a férfiak levették a kalapjukat, mindig meg lehetett látni, hogy ki az, akit ő nyírt, olyan szabályosan vágott. Három testvéremmel jó gyermekkorra emlékszem. Apám mindig azt mondta, azért kaptam az Irén nevet, mert rövid, így könnyű rákiabálni a gyerekre. Irén! De a viccet félretéve, nem volt velem sok baj. Élénk lány voltam, de tanulni szerettem, kitűnő bizonyítványt szereztem. Nem tudtam táncolni, megfelelő ruhám sem akadt, így aztán nem is jártam el nagyon szórakozni, talán ha egyszer mentem el bálba. Így aztán a fiúk nem nagyon közeledtek felém, komoly lány voltam. A strandra jártam szórakozni. Ha elmosogattam ebéd után, kaptam húsz fillért, azon vettem jegyet, így szerettem meg az úszást. 

– A férjével ötven évig voltak házasok. Hogyan ismerkedtek meg?

– Egy pályaudvaron. Még a vagon tetején is utaztak, olyan sokan voltak. Ő kinézett az ablakon, meglátott a peronon és odaszólt: van itt hely, jöjjön ide, kisasszony. Hát így történt. Később követtem, bárhová sodort minket az élet. Szegeden, az egyetemen tanult, én pedig fogtam magam, és Kiszomborban kerestem albérletet, ott praktizáltam. Azzal hódított meg, hogy sokat járt utánam és tartózkodó volt. Mindig azt mondtam, én olyan emberhez megyek majd feleségül, akitől reszketni lehet. Ezt meg is kaptam, mert volt tekintélye. Szabadidejében focizott, méghozzá magas szinten, a Szegedben, az első osztályban. Nagy tehetségnek tartották, gyors középcsatárként játszott Puskás Ferenc ellen is, de végül a tanári pályát választotta. Egyetlen mérkőzését láttam, de azon pont kiállították, szóval utána soha többé nem mentem ki a pályára. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, mint ahogy neki is én voltam az egyetlen nő. Ez így volt szép. Nem sokkal az ötvenedik házassági évfordulónk után, 1999-ben hunyt el. 

A munkából rengeteg jutott

– Az ország keleti feléből a nyugatiba költöztek.

– Egybekelésünk után Derecskén laktunk, ott kezdtem a pályámat, 1950-ben született a lányom, 1951-ben a fiam, aztán már Győrben a harmadik gyermekem 1956-ban. Viszont az uram abdai, nem bírta a tiszántúli világot, visszavágyott Győrbe. A művelődési osztályon kapott állást, szerzett lakást is a családjának. A Rába-parton találtunk otthonra, nagyon jó helyen. Megtaláltam a számításom Győrben, végeztem a dolgom, ennyi elég volt. A Híd utcai OTI-ban rendeltem, de hamarosan megnyitottam a magánpraxisomat a lakásunkon. Egy évig senki sem nyitotta rám az ajtót, de aztán csak elterjedt a hírem. Sokat dolgoztam, reggeltől estig. 

– A város egyik legismertebb gyermekorvosává vált.

– Győr befogadott, mindenki hozzám járt. Talán azért, mert keveseket küldtem kórházba, akit lehetett, megkíméltem ettől. Jó diagnosztikai érzékkel rendelkeztem, nem sok csalódás ért a pályámon. A munkából rengeteg jutott, de szerettem. Csak annyi időt szántam magamra, hogy a rendelés előtt kiszaladtam napozni a Rába-partra. 82 éves korom után is gyógyítottam, a munka és a család tette ki az életemet. Ez így rendben is van.

– A Seres-kenőcsöt szinte mindenki ismeri Győrben.

– A csecsemők kipirosodott bőrére kellett egy gyógyír, és ezt találtuk ki, a patikussal állítottuk össze. Lanolint, stearint tartalmaz többek között, recept nélkül kapható. Nem szabadalmaztattam, nem volt üzleti érzékem. Kozmetikai kenőcs egyben, a mai napig ezt használom az arcomra, kezemre.

– Hogy lehetett a munka mellett még egy családot is irányítani?

– Úgy, hogy határozott elképzelésekkel rendelkeztem, és tudtam dönteni. Szigorú anya voltam, következetes.

Világéletemben önálló embernek gondoltam magam

– Szabadidejében sokat utazott.

– Minden vasárnap jártunk templomba, a karmelitákhoz, de mivel a politikusok gyermekeit is én gyógyítottam, ebből sem lett bajom. Mivel a rendőrök gyermekei is hozzám jártak, útlevelet ugyancsak kaptam, a hatalom békén hagyott. Nem emlékszem egyetlen konfliktusomra sem. Az utazás lett a szenvedélyem: eleinte a családdal Európát látogattuk végig, aztán ahogy a gyermekeim nagyobbak lettek, társasúton bejártam az egész világot, Japántól Dél-Amerikán és Dél-Afrikán át Mexikóig, a Spitzbergákig. Jórészt egyedül, mert a férjem inkább otthon ülős típus volt, ő focizni, kártyázni járt, neki az volt a hobbija. Érdekelt a világ, vitt a tudásszomjam. Németül, angolul, franciául azért eltársalgok, nem veszek el külföldön sem, világéletemben önálló embernek gondoltam magam. 

– Miként telnek ma a napjai?

– Szeretek élni. A mai napig sakkozom: a járványig mindennap leültem egy partira a fiammal, de még most is hetente kétszer tologatjuk a bábukat, kedden és pénteken egy-egy órát. Három éve élek otthonban, aki idebent vállalkozik velem egy játszmára, azzal leülök, néha jobban bírom, mint a fiatalok. Amit ésszel kellett csinálni, azt mindig bírtam. 

Pro Urbe díjas doktornő

Dr. Seres Irén, Magyar Vilmosné 1922. január 14-én született Derecskén. Horthy-ösztöndíjasként tanult a debreceni Tisza István Orvosi Egyetemen, melyet kiváló eredménnyel végzett el; 2008-ban a városért végzett lelkiismeretes és odaadó szakmai munkájáért Pro Urbe díjat kapott. A Történelmi Vitézi Rend tagja.