Aranytorkú győri hentes a Bánk bánban

– Tavaly a Prima Gálán munkája elismeréseként átvehette a Győr-Moson-Sopron Megye Év Vállalkozója díjat. Hogyan lett húsipari vállalkozó? 

– Édesapám dolgozott a húsiparban, gyakran bejártam hozzá az üzletbe, de közben otthon disznókat is hizlaltunk. Ellátásukból én is kivettem a részem. Édesapám megfinanszírozott nekem egy malacot, s amikor leadtuk a felvásárlónak, levonta a takarmány és a malac költségét. Az árából lett egy malacom, aztán kettő, aztán öt, aztán húsz. Nyolcadik osztályos voltam, amikor levizsgáztam segédmotoros kerékpár vezetéséből. A disznók árából vettem az első Simson segédmotoros kerékpáromat. Aztán karosszérialakatosnak tanultam, magam sem igazán tudom, miért, bár a szakmát nagyon szerettem. 1992-ben kezdtem el dolgozni lakatosként, de egy fél év után édesapám vállalkozásához csatlakoztam, ami akkor már két és fél éve dübörgött az akkori hiánygazdaságban. Az üzlet mellé feldolgozót is épített, a kilencvenes évek közepére elég nagyra nőtt a vállalkozás. 1994-ben már hatvannégyen dolgoztunk a vállalkozásban. Én is mindent csináltam az élőállat-felvásárlástól kezdve, de ha kellett, beálltam a pult mögé a boltba. A hentesek között nőttem fel, rám ragadt a szakma. Bár nincs róla végzettségem, mindent kitanultam. A Nyugat-Dunántúl nagy részét elláttuk, de amikor bejöttek a nagy áruházláncok, akkor megzuhant a cég. Megmaradt a győri vásárcsarnokban lévő és a ménfőcsanaki üzlet, és azokkal indultunk újra. 

Célja a Minőség és a megbízhatóság 

 

– Volt késztetése arra, hogy ismét egy nagy cégbirodalmat építsen fel? 

– Édesapám mindig a legjobb minőséget akarta adni a vásárlóknak. Számomra is a mennyiség helyett a minőség a legfontosabb. Az árversenybe nem tudok és nem is akarok belemenni. Hosszú évek óta ugyanaz a beszállítóm, aki saját maga termeli meg a takarmányt, neveli fel a disznót, és minőségi húst ad nekem és a vásárlóinknak. Tíz éve pedig egy másik úton is elindultunk, hogy még jobb minőséget adjunk a vásárlóinknak. Elkezdtünk biosertést vágni, értékesíteni. Mindenhol mangalicát árulnak biosertésként, az általunk forgalmazott nagy fehér sertés nincs igazán. Sokan nemcsak azért fogyasztják a biohúsokat, mert ízletesebbnek, egészségesebbnek tartják, hanem valamilyen betegségük kialakulása miatt. Elkezdtük házhoz szállítani a termékeinket már tíz éve, a megrendelés nyomon követésére pedig létrehoztunk egy webáruházat. Az üzletfilozófiám az, hogy jót adjak, és ezzel elégedett is vagyok. 

Vajszívű kemény motorosok 

 

– A napi munka mellett sokszor találkozhatunk különböző rendezvényeken, ahova gyakran kétkerekűn érkezik. Tagja az Arrabona Eagles motorosklubnak, amely a Győr és Környéke Motorosok Baráti Köréből alakult. Talán furcsa elképzelni, hogy a mázsás vasparipákon, bőrszerelésben érkező marcona alakok nagyon is érző szívű emberek, akik meglátják, megkeresik azokat, akiknek segítségre van szükségük. Hogy jött az ötlet? 

– A motorosok baráti köre azért jött létre 2003-ban, hogy támogassa a rászorulókat és összehozza a motorozás szerelmeseit. Motoroztam mindig. Az első Simson után volt robogóm, gyorsasági motorom, most már kényelmesebben, cruiserrel járok. A motorozás társasági élmény, szeretek csapatban menni. Az öcsém volt tagja a baráti körnek, aztán 2006 körül én is csatlakoztam. Akkor már szervezték a győrújbaráti Nemzetközi Jótékonysági Motoros Találkozó és Rockfesztivált, ami most is májusban lesz. A szervezési feladatok a klubon belül le vannak osztva, szinte megy már minden magától. A motorostalálkozón akár ezerötszáz motor is felvonul a győrújbaráti tábortól az ETO Parkig. A jótékonykodáshoz a pénzügyi alapot a motorostalálkozó bevétele adja. A háromnapos rendezvényen mindig sokan vesznek részt, a felvonulásokon kívül mindig koncertek, bulik várják az érdeklődőket. Akik kilátogatnak, rajtunk keresztül jótékonykodnak. Köszönjük a bizalmat, hogy rajtunk keresztül jó helyre kerül a támogatás. Mi sehol nem lennénk, ha nem jönnének be a vendégek. 

Élményt szereznek a gyerekeknek 

 

– Kiket támogatnak a bevétellel? 

– Egész éveben folyik a jótékonykodás. A fő irány az értelmi sérültek, a nagycsaládos rászoruló emberek támogatása. Évek óta nagyon jó a kapcsolat az Értelmileg Sérültek és Segítőik Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesületével. A nagyobb rendezvényeiken ott vagyunk, segítünk Mikuláskor, gyereknapon. Van, hogy csatlakozunk mások kezdeményezéséhez. A speciális mentőknek segítettünk eszközvásárlásban, a kunszigeti ÖTÉ-nek sátrat vettünk például. Az is nagy segítség, hogy adunk iskolakezdési támogatást hátrányos helyzetű családokban élő gyerekeknek. Lehet, hogy ezek a gyerekek nem jutnak el táborba, de talán még nyaralni sem egész életükben, ezért arra gondoltam, adjunk élményt nekik, ami egy életre szólhat. A csapat nagyon pozitívan fogadta az ötletet. Elkezdtünk segíteni gyerekeknek eljutni különböző táborokba. A szervezésben nagyon sokan voltak segítségünkre, amit őszintén köszönök. A gyerekek nagyon élvezik, szeretik a táborozást. Mi hozzuk-visszük őket busszal. 

Nagyapjától örökölte a virtust 

 

– Hogy került a csizma az asztalra, azaz a „hentes” a színpadra? 

– Mindenki azt mondja, hogy az apai nagyapámra, az öreg Figára ütöttem. Mindenki így ismerte Gyirmóton, engem pedig Kisfigának hívtak. Nagyapám szerette az életet. Ha bement Csanakon a kisvendéglőbe, és a zenészek játszottak, megálltak és az ő nótáját kezdték el húzni. Nótás kedvű volt az apám is, de főleg a nagypapa. Cigányzenével temették, mert az volt a kérése. Pici voltam, amikor meghalt a nagypapám, de nyilván voltak vele élményeim. Mindig imádtam énekelni. Nagy a család, apuék tizenegyen voltak testvérek, huszonnégy unokatestvérem van. Sokat jártunk lakodalomban. Én voltam mindig az utolsó, akit elhúztak onnan, mert végigénekeltem az éjszakát. Mondhatom, bennem volt a virtus. Az azonban sokáig nem tudatosult bennem, hogy az éneklést lehet fejleszteni. Azt gondoltam, hogy van az embernek egy istenadta tehetsége, aztán kész. Tizenkét évvel ezelőtt azonban csatlakoztam Pannonhalmán a Mozdulat Színházhoz, mert ott tanítottak énekelni, s rájöttem, hogy lehet ebben fejlődni. Próbáltunk, játszottunk, műsort adtunk. Nekem az operett volt a szívem csücske. Miért? Talán mert az operett a szerelemről, a vágyakozásról szól. Van benne egy kis csalfaság, egy kis huncutság. Mert: „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád...” Valahogy ez állt a legközelebb hozzám, és ebbe az irányba vittem a társulatot is. 

Később Győrújbaráton kaptunk lehetőséget próbára, és megalakult a Baráti Dal-Szín-Ház. Három hölggyel énekeltünk, fellépéseket vállaltunk, és énektanárt kerestünk, hogy fejlesszük magunkat. Harminchat évesen kezdtem el járni énektanárhoz. Dobi-Kiss Veronika tanított énekelni, de megkerestem az általános iskolai énektanáromat is, aki a szolfézsban segített. Később Illés Gabriellához jártam énekelni. Éreztem, hogy fejlődöm. Mindig vágyakoztam azután, hogy egyszer a színházban milyen jó lenne fellépni. 

Valóra vált az álma 

 

– A kitartó munka meghozta az eredményét? 

– 7–8 évvel ezelőtt bementem Balogh Eszter karvezetőhöz a színházba, hogy hallgasson meg. Akkor nem hívott próbára, de nem adtam fel, tovább próbálkoztam. Aztán hat évvel ezelőtt egyszer csak felhívott egy hétfő délután: „Zolikám, ráérsz holnap délután? Hat órakor van a Háry János első próbája, várlak!” Így kerültem a színházba, az énekkarba mint külsős. Pont hat éve, február 6-án volt a Háry bemutatója, amiben első ízben léphettem a Győri Nemzeti Színház színpadára. Ez egy nagyon szép emlék. Azóta még néhány darabban énekelhettem. 

Színpadon lenni, az egy csoda. Annyira elvarázsolt a színház, hogy egy mesében éreztem magam, nagyon kellett figyelnem, hogy a próba után vissza tudjak térni a valóságba. 

Ez a csodaérzés azóta is megmaradt, de az első előadásnál volt a legintenzívebb. A szerelem 2017 áprilisában teljesült be. Akkor volt a Bál a Savoyban operett bemutatója. Nem gondoltam volna tíz évvel ezelőtt, hogy én valaha a győri színház színpadán énekelhetek, mert hiába szeretek nótázni, tisztában voltam azzal, hogy sokat kell még fejlődnöm ehhez. 

Vidámságot visz megyeszerte 

 

– 2018-ban megalakult a Baráti Dal-Szín-Házból és a Győri Nemzeti Színház művészeiből a KvintOperett. Valiczkó Szilviával, Domonkos Diánával, Forró Attilával és Szili Imre technikusunkkal alkotunk egy csapatot. Repertoárunkban az operett mellett musicaldalok és slágerek is helyet kaptak. Szeretnénk megmutatni ennek a műfajnak a szépségét, jellegzetességeit nemcsak a hangunkkal, hanem az ahhoz illő öltözettel, tánccal színesítve. Volt olyan év, hogy közel száz fellépésünk volt, felléptünk falunapokon, fesztiválokon. Minden fellépés ünnep számomra! 

Névjegy

Széles Zoltán 1975-ben született Győrben. Nős, három gyermek, Júlia, Letícia és Zoltán Bertold édesapja. Karosszérialakatosnak tanult, de fél év lakatosmunka után beállt a családi húsüzletbe. Kitanulta a szakma csínját-bínját. Nemcsak továbbvitte, de meg is újította a vállalkozást. Gyerekkorától hobbija a motorozás, ami által nemcsak barátokat szerzett, de jó szívvel segít a hátrányos helyzetűeknek. Szívszerelme az éneklés, amelyben nem restellte magát felnőtt fejjel továbbképezni, hogy minél nagyobb élményt tudjon nyújtani a közönségnek.