Győrbe hozta önálló estjét Hadházi László

A kiváló humorista „Légy férfi” című új műsorából megtudhattuk, hová tartanak a hapsik, mi a férfias viselkedés, hogy a mai zavaros időkben milyen elvárásoknak kell megfelelnie az erősebbik nemnek. Hadházi Lászlót más egyébről mi is kérdezhettük, és ő szívesen állt rendelkezésünkre. 

"Hallóóóó" – kiáltott bele a telefonba, mint aki nagyot hall. Első gondolatom az volt, hogy ebből egyáltalában nem lesz interjú. Azután rögtön barátságosra váltott és szívesen beszélt szinte mindenről. 
 

– Tudom, hogy a humort inkább csinálni szereti és nem beszélni róla, de elárulná, hogyan kezdődött a pályafutása? 
– Orvos nagyapámtól örököltem a régi írógépet, azon születtek első „tréfás” írásaim. Ezeket elküldtem újságoknak, így némelyik megjelent. Az internet térhódításának és varázsának köszönhetően aztán mások neve alatt is jelenhettek meg kabarétréfáim, vicces írásaim. Ennek már több mint harminc éve, azóta sok minden változott. 
 

Karrier a rádiótól a tévéig 
 

– A rádiózásba is belekóstolt, saját műsora volt. Ez segítette karrierjében? 
– Nem mondhatnám, legalábbis nem éreztem így. Tény azonban, hogy a ’90-es évek elején a nyíregyházi rádiónak – a nevét ne kérdezze – vittem hanganyagot, ahol megkérdezték tőlem, nincs-e kedvem esetleg rádiózni. Izgalmasnak tűnt, így volt. Kaptam egy félórányi adásidőt, amelyben vicces lehettem, élő adásban átejthettem a hallgatókat, közben kabarékat és zenét tettem be. Valahogy így kezdődött, majd jött az országosan fogható Juventus Rádió. Itt reggeli műsort kaptam, amelyről akkor nem tudtam, hogy főműsornak számít, így csupán szerény bérezésben részesültem. 
 

– A legtöbben mégis a tévéből ismerik önt. Mióta is? 
– Az évszámokkal – ahogy idősödöm – egyre inkább hadilábon állok, de a ’90-es évek közepén az HBO tv-csatornán indult a „Mennyi? 30!” című magyar műsor, amely egészen 2000-ig futott. Ezt követően a budapesti Godot-ban szép reményekkel megalakult a Dumaszínház, amelynek kezdetektől a tagja vagyok. Ennek műsorszámaiból készítette el aztán az RTL Klub a Showder Klubot, amely társaimnak és nekem valóban meghozta az országos ismertséget. 
 

A nagy bajban a legfontosabb a nevetés 
 

– A világjárvány nem tett jót az előadói műfajnak, így az önökének sem. Más most a közönség, mint két évvel ezelőtt? 
– Mindannyian megszenvedtük a járványt, és egy­előre nem látszik a vége. Minél nagyobb azonban a baj, a nevetésre annál inkább szükségünk van. A magam részéről azt vettem észre, hogy az utóbbi időben valahogy jobban nevetnek az emberek… 
 

– Nem lehetséges, hogy ön lett jobb nevettető? 
– Örülnék, ha így volna, de a dolog sokkal bonyolultabb ennél. Önmagam értékelésére egyébként nem sokat adok, de a dolgomat – hogy nevettessek – nagyon is komolyan veszem. Minden alkalommal igyekszem, hogy a legjobbat adjam. Ennyi a dolgom, ha úgy tetszik, a jövőbeni tervem is. A nézőközönség szerencsére nagyon hálás, amellett persze bizonytalan is. Előadások előtt gyakori kérdésként kapjuk, hogy „Biztos meg lesz tartva?”. Egyelőre szerencsére nem kell lemondanunk előadásainkat. 

– Mostani előadása a „Légy férfi!” címet viseli. Nem kérem, hogy lője le a poént, de mondana róla pár szót? 
– Megpróbálok. A Covidnál maradva ezt a különös, sosem tapasztalt helyzetet próbálom értékelni, természetesen szigorúan férfiszemmel nézve. Persze nemcsak a vírus, de maga a XXI. század is különös próbatételek elé állít bennünket nap mint nap, amelyek a megoldások mellett érdekes helyzeteket teremtenek. A műsornak ez azonban inkább csak a váza, ehhez rengeteg friss aktualitás társul, így minden előadás más és más. A politika nyilván kikerülhetetlen, de a humoristának nem is volna ildomos. A mi szakmánkban aranyszabály azonban, hogy mindenkor a hatalmon lévőket kell megvizsgálnunk, és rávilágítanunk a hibáikra, a torzulásokra. 
 

– Nyilván sokat járja az országot. Győrben sokszor megfordult már? 
– Ez alatt a néhány évtized alatt módom volt az egész országot bejárni és megismerni. Így Győrben is sokszor jártam már, a várost elég jól ismerem. Békeidőben volt olyan év vége, amikor hatszor léptem fel itt karácsony és újév között. Tudom, hogy egy-egy városban hol vannak a jó éttermek, melyiknek jó az uszodája, nyáron hol érdemes biciklizni, télen korcsolyázni. Elmondhatom, ezt mind kiélveztem már Győrben is. Bárhová megyek, a bicaj – újabban a roller – vagy éppen a korcsolya be van készítve a kocsiba. Szívesen emlékszem vissza egyik győri fellépésemre, amelyre zenész barátaimat is elhoztam, hogy kicsit felhangolják a közönséget. 
 

Három bandában pengeti a húrokat 
 

– Igaz, hogy gitárgyűjteménye van? 
– Sokkal igazabb, hogy magam is gitározom. Jelenleg három formációban pengetek, három különböző gitáron. Ezenfelül van még néhány hangszerem otthon, de megvallom, nem számolgatom őket. Az egyik csapatunk a debreceni Blues From Hell, a másik a Budapest Noise, a harmadik pedig egy jazztrió, amely a Fisty 4 Noise névre hallgat. Mindegyikben nagyszerűen érzem magam, és mindennap gyakorolok. Enélkül nem menne. 
 

– Nemrégiben volt egy kisebb-nagyobb botrány a Karinthy-gyűrű körül. Ön 2011-ben kapta meg. Mit gondol a történtekről? 
– Amikor tíz évvel ezelőtt humoristaként átvehettem ezt a díjat, nagyon örültem neki és büszke voltam rá. Azt kell mondanom, a gyűrű mára sokat veszített az értékéből, ha úgy tetszik, jelentőségéből. A rádiókabaré ugyanígy járt, a ma elhangzott számok komoly „válogatáson” esnek át. Az egész folyamat elszomorító. 

A karácsonyi asztaltól az újévi malacig 
 

– Karácsony után vagyunk. Hogyan ünnepel egy humorista? 
– Azt hiszem, el kell keserítenem az olvasókat. Pontosan ugyanúgy, mint bárki más Debrecenben vagy az ország bármely pontján. Három gyermekem van, akik már nagyok, kirepültek, de ilyenkor természetesen összejövünk. Nagyon szeretem a könyveket, főként a novellásköteteket, így leginkább ilyesmikkel lep meg a család. Ezenfelül természetesen nagyokat eszünk, jókat beszélgetünk. 
 

– Nyakunkon az új esztendő. Tesz valami fogadalmat? 
– Leginkább azt, hogy nem fogadok meg semmit. Megvallom, ha olykor elhatározok valamit, azt sosem időzítem újévre. Amit azonban igyekszem betartani, hogy nem celebkedem, nem adom el magam semmilyen más terméknek. Humorista vagyok, csak ezt szeretném jól csinálni és semmi mást. Hát, ennyi a fogadalmam.