Fehér ruhában érkeztek a csornai polgárista lányok az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra

Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson a Rábaköz is képviseltette magát. Az előkészületekről, a helyi eseményekről Szalay Balázs helytörténész számolt be. Mint kifejtette, a kongresszus lelki előkészítése az adventi és a nagyböjti lelkigyakorlatokon történt. Május elsején több ezer fő részvételével Pásztoriban tartottak eucharisztikus napot. A polgári leányiskolások eucharisztikus ünnepélyt is rendeztek. A kongresszust megelőzően május 23. és 25. között – a három keresztjáró napon – este szentségimádási órákat tartottak Csornán.

A fehér magyar ruhás polgárista lányok május 25. és 28. között vettek részt a kongresszuson. A részvételüket fénykép is megörökíti.

Az Eucharisztikus Kongresszus hetében a Jótékony Nőegylet az adományoknak köszönhetően a községben 87 szegényt, illetve családot tudott megajándékozni. Élelmiszert osztottak a rászorulóknak, akik ingyenebédet és készpénzt is kaptak.

„A szentév folytatásaként június 9-én szentelték fel az új csornai templom harangjait. A középső lett a Szent István-harang, rajta a szent király ábrázolása és az Eucharisztikus Világkongresszusra utaló szöveg. Aznap Breyer István püspök Csorna, Bágyog, Szovát, Bodonhely, Dör, Acsalag és Farád községek mintegy hétszáz fiatalját látta el a bérmálás szentségével. Június 20-án a Szent Jobbot szállító vonat is megállt az állomáson. November 13-án felszentelték az új templomot, amiben az 1943-ban elkészült freskót szintén a kongresszus ihlette. Főalakja Krisztus, a középső mezőben a pápa hódol az Oltáriszentség előtt” – idézte Szalay Balázs.

A kongresszus emlékei közül sokat őriznek a résztvevők leszármazottai. Rábatamásiban például az Udvardi család féltve vigyáz egy fából készült feszületre, melyet a nagymama hozott Budapestről. Krisztus teste az évtizedek alatt elveszett róla, de a kereszt megmaradt. Rajta a felirat: „Eucharisztikus emlék 1938”.

– A nagymamám, Kiss Antalné Horváth Mária az orsolyita rend győri polgári iskolájában, majd a rend nőipariskolájában tanult. Az intézmény szervezésében utaztak fel Budapestre 1938-ban – mondta el a Kisalföldnek Udvardi Erna, az unoka.

– Hogy a keresztet vásárolta-e vagy ajándékba kapták, nem tudjuk, de nyilván fontos volt számára, ha egész életében őrizte. Nagymamám azt mesélte el többször is, hogy a Duna-parton álltak és onnan nézték, ahogy az Oltáriszentséget uszályok viszik a vízen. Úgy emlékezett rá, hogy csodálatos élmény volt. Persze később aztán nem nagyon beszélhettek az eseményekről, így a részletek már elfelejtődtek sajnos.