Roma világnap – A győri Járóka Sándor ápolja és továbbadja közösségének kincseit

1971 óta, minden év április 8-a a roma kultúra világnapja, mellyel elsősorban a cigány nép értékeire hívja fel a figyelmet. A cigány zene, a jazz és a popzene mellett a klasszikus zene területén is egyre több tehetséges roma előadóval találkozhatunk.

Járóka Sándor, győri fiatal ápolja és továbbadja közösségének kincseit, mégpedig úgy, hogy a Magyar Királyi Zeneakadémia növendéke.

– Gyermekkorom óta körülvesz a zene, a muzsika szeretete. Van nálunk egy régi hagyomány, hogy a születésem után egy apró vonót adnak a kezemben és ha azt megszorítom, vagy esetleg nem pottyan ki a kezemből, akkor muzsikus lesz belőlem. Bár ez csak egy anekdota, de már nagyon fiatalon négy-öt évesen elkezdtem a zenével foglalkozni. Az a tervem, hogy tanári, és művészi diplomát is szerezzek, ehhez pedig minden lehetőségem megvan, hiszen nem rég kezdtem a második évemet az egyetemen.

A hagyományos cigány zenekar alapja a hegedű és a cimbalom. Sándor gyermekkora óta hegedűn játszik, rengeteg versenyt nyert, nem csak Magyarországon, külföldön is.

– Nehéz lenne elmagyarázni egy kívülállónak, hogy mit is jelent a roma kultúra fogalma. Ezt csak úgy lehet átérezni, ha benne élünk, és tudjuk követni az ottani eseményeket. Például, nem telik el úgy egy nap nálunk, hogy ne szólna zene, a lételemünk a muzsika. Ezt kell megmutatnunk a világnak és megóvni azoktól a berögződésektől, amelyek hosszú évek alatt alakultak ki az emberekben.

A zene és a vidámság mellett komoly és olykor évekkel korábban berögződött előítéletekkel is szembe kell néznie. Bizonyítania kellett, hogy megérdemli az elismerést, a figyelmet. Elmondása szerint ő is, és zenésztársai is azért dolgoznak, hogy az emberek elfogadják őket, megbecsüljék kultúrájukat. A zene erejével igyekeznek küzdeni az előítéletek ellen. Ez pedig áthatja a mindennapjait.

– Szeretem ezt az életet, amibe beleszülettem, hogy körülvesz a zene, a családom. Ez az én örökségem, egy külön életérzést kaptam ezzel az élettel. Mindegy, hogy milyen műfajú zenét játszok, a lényeg, hogy büszke vagyok arra, ami vagyok. Épp ezért is tervezem azt, hogy a jövőben ápolom a régi hagyományainkat, továbbadom mindazt, amit a családom nekem megtanított. Nem szabad hagynunk, hogy egy ilyen értékes kincs csak úgy eltűnjön a süllyesztőbe, mert ez fontos része a magyar zenei életnek, kultúrának.