Jó szó, segítő kéz: covid-betegeknek segíthet a győri ügyésznő

– Mindig olyan típus voltam, aki szeret segíteni, legyen szó bármilyen élethelyzetről. A tenni akarás bennem van, a gyermekeimnek is igyekszem ezt átadni. Próbálom arra nevelni őket, hogy nem feltétlenül kell tartani az idegenektől. A nyitott, közvetlen kommunikáció, az önzetlen segítségnyújtás sokaknak segít, nekem pedig nem kerül semmibe, sőt, jó érzéssel tölt el. A gyermekei­men is látom ennek a hatását, bátrabban mernek kérdezni, segítséget kérni – mondta lapunknak dr. Gál Katalin, aki a megyei ügyészségen dolgozik.

– Miután ügyészként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már megkaptam az oltást, szeptemberben pedig átestem a Covidon, úgy gondolom, nem veszélyeztetek azzal senkit, ha a betegek közelébe megyek. A képzés meggyőzött arról, hogy nagyon sokat tudunk laikusként is segíteni. A mi feladatunk az, hogy vizet adjunk a szomjazónak és kávét főzzünk a fáradt ápolónak, orvosnak – fogalmazott dr. Gál Katalin.

A túlterhelt kórházi személyzet nem tud ott lenni minden beteg mellett, amikor valaki orráról lecsúszik a maszk, vagy épp szomjas. Az önkéntesek ilyenkor segíthetnek. Apró, de fontos, akár életmentő dolgokat tanultak az orvosi kamara négyórás képzésén. – Tudjuk, hogy nem egészségügyi szakemberek lettünk, hanem „csak” segítők. Felkészítettek mindannyiunkat, hogy fogunk olyat is látni, ami megijeszt bennünket, még az edzettebbeket is lelkileg megviseli, kiborítja. Találkozhatunk haldokló és menthetetlen betegekkel. De ha kérjük, mentálhigiénés segítséget nyújtanak, hogy fel tudjuk dolgozni a tapasztaltakat – emelte ki a szóvivő. Hozzátette: – Sokan azt hihetik, ügyészként az edzettebbekhez tartozom, de az egészségügyben fizikai valójában is megtapasztalni azt a kiszolgáltatottságot, amiről eddig csak olvastam, embert próbáló.

Dr. Gál Katalinnak ez idáig kimaradt az életéből az egészségügy, a legtöbb információ az újdonság erejével hatott számára. Például az is, hogy az oxigénmaszk mennyire kiszárítja a nyálkahártyát, szenvedést okozva ezzel a betegnek.

A tanfolyamon megtudták, hogy a covidos betegeknél a legszembetűnőbb tünet a nehézlégzés, amire kiemelten figyelni kell. Ha valaki nem kerül lélegeztetőgépre, akkor oxigénes szájmaszkot kap. A készülék viszont olyan száraz levegőt juttat a beteg légútjába, ami teljesen kiszárítja a nyálkahártyát. Ilyenkor egy korty vízért bármit megtennének a fertőzöttek, de az ápolóknak nincs idejük, hogy minden beteget óránként itassanak. Ebben azonban az önkéntes segítők sokat tudnak segíteni.

– A tanfolyamon megtanultuk, hogyan kell vérnyomást, lázat, oxigénszaturációt mérni. Hogyan kell visszahelyezni az orroxigénkanült vagy épp a fekvőbeteg alatt kicserélni az ágyneműt anélkül, hogy felülne vagy felállna. De nem csak kórtermekbe kerülhetünk. Oltásszervezésben is kérnek önkénteseket a háziorvosok, ez esetben adminisztrációs feladatokat végezhetünk – mondta.

– Hangsúlyozták a kommunikációt, fontos, hogy éreztessük a beteggel: egy szinten vagyunk vele és segíteni akarunk. Egy jó szó sokat ér. Elsajátítottuk, hogyan kell különböző szituációkat kezelni, hiszen a beteg nem mindig jókedvű, sokan elutasítóak. Ez nem ellenünk szól, csak egy kilátástalan helyzetben frusztráltak és félnek az emberek, amit empátiával kezelhetünk – tette hozzá Katalin.