Konok Tamás Győrből indult a világhír felé

A szalon alapítója dr. Rechnitzer János műgyűjtő, nem csupán díszpolgárként, de elkötelezett lokálpatriótaként is fontosnak tartja a város kulturális emlékezetének megőrzését, értékeinek újrateremtését, így Konok Tamás győri kötődéseinek a számontartását.

Konok Tamás életének utolsó hónapjaiban a Magyar Nemzeti Bank közel 120 művét megvásárolta, elismerték nagyszerű, európai rangú munkásságát. Büszkék vagyunk arra, hogy ennek az európai rangú művésznek erős győri identitása volt, ebből a kultúrából szívta magába kamaszkorában az impulzusokat.

- mondta dr. Rechnizter János műgyűjtő

2015-ben a műgyűjtő professzor tucatnyi maszkalapot vásárolt Velencében, amiket 12 képzőművész festett meg és egy jótékonysági árverésen értékesítettek. Az ott befolyt összegből 35 év alatti, Győrben élő, alkotó, vagy a városhoz kötődő művészeket támogattak.

M5 Művészeti Szalon

A professzor maga köré invitált egy művészekből, kultúrapártoló, műkedvelő, lokálpatrióta polgárokból álló közösséget, akik társasági összejöveteleiken művészetről, kultúráról beszélgetnek, vagy beszéltetnek meghívott vendégeikkel.

– A baráti társaság 2013 decemberében arra szerveződött, hogy rendszeres társasági összejöveteleken művészetről, annak intézményeiről – különös figyelemmel városunkra, Győrre és térségére – diskurzusokat vagy egyszerűen kellemes társasági esteket tartson. A baráti társaságunk világnézetünket és hivatásunkat tekintve is nagyon sokszínű. Ami közös valamennyiünkben, az a művészetek szeretete, a kulturális értékek tisztelete, a véleményalkotás és a mások gondolataira való nyitottság.

Nemzetközi ismertséggel és világlátással tér vissza

A közösség most Konok Tamás emlékére szeretne emléktáblát elhelyezni győri lakásánál. A festőművész 2020. november 20-án 90 évesen meghalt, a városhoz való kötődése egész életében jelen volt.

– Konok Tamás és a Konok család Győrhöz nagyon erősen kötődik – meséli Dr. Rechnitzer János, aki barátja volt a művésznek. – Sándy Gyula, aki a nádorvárosi evangélikus templomot tervezte, Konok Tamás építész nagyapja volt. Ő tervezte a budapesti Postapalotát, amit most az MNB gyönyörűen felújít. Ebben a szellemi miliőben nőtt fel Tamás.

Édesapja haditudósító, fényképészként az egyetlen volt, aki reálisan dokumentálta a második világháborút, a Don-kanyartól kezdve számos fronton át. 1943-ban települtek Győrbe, akkor Tamás 13 éves volt, a bencés gimnáziumba íratták. Az Árpád út 14-ben volt a gyönyörű lakásuk, innen járta a gimnáziumot, ahol nagyon sok impressziót és hatást kapott a művészetre. A családtagok zenéltek, Tamás gyönyörűen hegedült, a konzervatóriumban is tanult, zenekarban játszott.

A fiatal, kamasz Győrhöz kötődött, ebben a kultúrában élt és ezt vitte tovább a Képzőművészeti Főiskolára, ahonnan 1958-ban tanulmányútra ment Párizsba és már nem jött vissza időskoráig. A kilencvenes évek elején érkezett újra Magyarországra nemzetközi ismertséggel és világlátással. Mi folyamatosan tartottuk vele a kapcsolatot, ő mindig érdeklődött Győr iránt. Gyakran jártam hozzá beszélgetni, kaptam, vásároltam tőle műveket a gyűjteményembe.

90 évesen véget ért az életút

Konok Tamás számon tartotta a város életét, érdeklődött a történéseiről és az elkötelezettje volt. Utolsó hónapjaiban felmerült a gondolat, hogy a Konok-hagyatékból bemutató tárlatot fogad a város, de az előzetes beszélgetéseket félbeszakította a hirtelen jött betegség, a vírusból nem épült fel a mester.

Halála évében az ország ünnepelte a 90 éves művészt, Győrben az M5 Művészeti Szalon köszöntötte. Tanítványának és második feleségének, Konok Mariann-nak is szerveztek egy kiállítást, amin Konok Tamás is megjelent.

„A geometrikus absztrakt művészet az elmúlt évtizedekben valahogy mindig meg tudott újulni vagy mássá válni, gondoljunk csak a svájci konkrétokra, vagy a párizsi Cercle et Carrére, aztán az amerikai hard-edge-re és minimal artra. Manapság pedig sokat beszélnek az új geometriáról, az op-art visszatéréséről. A konstruktív vonal egyfajta állandóságot jelent a művészetben” – vallja Konok Tamás.

– Nagy szeretettel vette, hogy a városa kedvesen fogadja. Akkor gondolt arra a közösségünk, hogy jó lenne egy emléktáblát állítani Konok Tamásnak. Nem hagyományos emléktáblában gondolkodunk, hanem olyan emlékben, ami innovatívan reflektál a művészetére. Felkértük Horváth Ákos grafikusművész barátunkat, tagtársunkat, hogy ő jelenítse meg az elképzelésünket.

Az M5 Művészeti Szalon tagjai úgy vélik, hogy az emléktábla folytatása egy Konok-kiállítás lehetne, ahol bemutathatnák a kiváló embert édesapja fotóival és nagyapja, Sándy Gyula terveivel. A geometrikus, strukturalista művészetet olyan magas szintre emelte Konok Tamás, hogy új arculatot és vonzerőt is adhatna Győr művészeti karakterének.

Konok Tamás életrajza

Konok Tamás (Budapest, 1930. január 9. – Budapest, 2020. november 20.) a nemzet művésze, Kossuth-díjas magyar festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek.

Édesapja, id. Konok Tamás II. világháborús haditudósító, a háború után Győr katonai parancsnoka. Anyai nagyapja Sándy Gyula építészmérnök, dédapja id. Sándy Gyula festőművész. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Bernáth Aurél volt. Pályájának kezdetén figurális stílusban alkotott. 1958-ban, párizsi ösztöndíjának idején próbálta összeegyeztetni a természetelvű és az absztrakt stílust. 1959–60-ban újra kijutott Párizsba, s ettől kezdve főleg vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokéhoz hasonlatos.

Az 1970-es évektől kezdve az ő művészete elszakadni látszott a magyarországi konstruktivista hagyományoktól (Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, s neokonstruktivista utódaik, Victor Vasarely, Bak Imre, Fajó János, Nádler István). Valamennyien a geometrikus alakzatokból építkeztek, de mindannyian megtalálták a maguk egyéni útját más stílusirányokkal találkozva.

Egyéni és csoportos kiállításokon mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újra és újra megmérette művészetét, művei elismerésben részesültek. Egyéni kiállításait gyakran feleségével, Hetey Katalinnal rendezte. Alkotókedve időskorában sem csökkent, 90 évesen is napi 10 órákat dolgozott. 2020. november 20-án álmában érte a halál, 90 éves korában.