Hét földrész legmagasabb csúcsait hódította meg a magyar ügyvéd – fotók, videó

Dr. Neszmélyi Emil június 14-én az alaszkai Denali 6194 méter magas csúcsának meghódításával második magyarként teljesítette a 7 Summits sorozat Messner-féle változatát.

A magyar hegymászók közül eddig egyedül Németh Alexandrának sikerült meghódítania a világ mind a 7 földrészének (ebben a sorozatban Észak- és Dél-Amerika két különböző földrésznek számít) legmagasabb hegycsúcsait.

dr. Neszmélyi Emil sorozatának különlegessége, hogy a Mount Everestet – azóta is egyedüli magyarként – a nehezebb, tibeti oldaláról mászta meg 2016-ban. A profi hobbimászó ügyvéd teljesítménye már önmagában is megsüvegelendő – kevesebb mint ötvenen mondhatják el magukról, hogy a Seven Summits sorozatot ezzel a nehezítéssel tudták teljesíteni –, neki azonban a hegyen túl saját asztmás betegségét is le kellett küzdenie.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy mászásával arra is szerette volna felhívni a figyelmet, hogy kellő akarattal és motivációval ilyen rendkívül nehéz akadályokat is bárki legyőzhet, még betegsége ellenére is. Példát pedig nemcsak teljesítményével mutat, hanem rendszeresen tart könnyed, elgondolkodtató és helyenként sokkoló előadást arról, miként zajlott a fizikai és mentális felkészülés, milyen asztmásként létezni 8000 méter fölött a halálzónában, mik az életveszély okai extrém magaslaton és végül azt is, hogy miként kerül egy ügyvéd a mindennapi munkája mellett az utcáról a világ tetejére.

„Teljesen mindegy, hogy valaki sportol, vagy nem sportol, próbálja meg úgy élni az életét, hogy az őt foglakoztató kihívások kapcsán sose érezze azt, hogy „Mi lett volna, ha...”! Tegyen meg érte mindent, és akkor nem lesz hiányérzete”

– üzeni mindenkinek Neszmélyi Emil.

Fiatalon kosárlabdázóként, később edzőként, sportvezetőként ért el sikereket. Az NB1-ben is játszott, de az érettségihez közeledve eldöntötte, hogy nem lesz hivatásos sportoló, biztosabb életre vágyott, ezért inkább a tanulást választotta, napjainkban pedig az ország egyik legsikeresebb öröklési jogásza és sportjogásza, ezek mellett védőként sikeres büntetőjogász, válóperes és ingatlanos ügyvéd. Úgy tűnik, amibe belekezd, azt sikerre viszi. Mindig ilyen céltudatos és kitartó volt?

Szerintem a gyerekek céltudatosnak születnek, aztán a különböző hatások elrontják őket. Én valahogy úgy alakítottam az életemet, hogy nem engedtem elrontani. És tényleg fontos, hogyha van egy célunk, azt nem makacsul kell mindenképpen követnünk, hanem szükség esetén módosítani. Mert van amikor módosul egy cél, vagy meghiúsul. A hegymászásnál például nagyon sokszor az a cél, hogy eljussunk egy hegycsúcsra, de hogyha megváltoznak a körülmények és menekülnünk kell, akkor már tudnunk kell az eredeti célunkon változtatni, hiszen ebben az új szituációban már nem a hegycsúcsot akarjuk megmászni, mert akkor az életünket veszíthetjük.

Neszmélyi Emil esetében pedig talán még nagyobb szerepet kapott, hogy ha szükséges, változtatni tudjon a célján a Seven Summits sorozat teljesítésekor. A Denali csúcsára 2017 és 18 után, végül idén – a harmadik nekifutásra – sikerült kitűznie a magyar zászlót, és ezzel lezárnia a sorozatot. Mindezt úgy, hogy minden alkalommal jelentősen változtatott a mászási stratégiáján. Egészséges sportolóként is az életét kockáztatja aki nekivág ezeknek 6-8000 méter magasságú hegycsúcsoknak – például az Everesten három honfitársunk maradt már fenn örökre –, de ő asztmás betegként, egészséges mászótársaihoz viszonyítva, komolyabb veszélynek tette ki az életét.

Munkája mellett hogyan készül fizikailag és mentálisan egy-egy csúcshódításra?

A felkészülés fizikális része, hogy az ember sportos életet él, átlagos esetben labdajátékot űz, fut, stb. Esetemben ez annyit módosul, hogy céltudatosan olyan gyakorlatokat végzek és olyan terheléseken esek át, amik az aktuális hegyi céljaimhoz segítenek hozzá. Ugyanannyit időt szánok én is a sportra, mint bármely, más egészséges életet élő, irodában dolgozó ember, legyen az ügyvéd, közgazdász, vagy bárki, nekem a feladatok speciálisabbak.

Az asztma miatt sem volt szükség speciális felkészülésre?

Asztmás tüneteim 7000 méter fölött jönnek elő, így kizárólag az Everesten törtek rám a rohamok – igaz ott öt alkalommal, és mind 8000 méter fölött.

A sportban egy olyan különleges szabály van, ami az életben legtöbbször nem igaz, hogy az erőnlétet megtartani könnyebb, mint megszerezni. Tehát ahhoz hogy az Everesthez szükséges felkészültségem fizikai értelemben 70 százalékos legyen, ahhoz a mostani sportmunkám elegendő. Ha ezt nulláról kellene kialakítani, az több év. Az Everesthez szükséges állóképességemet és edzettségemet bő három és fél év alatt értem el. A mentális felkészülés során pedig megfelelő mentáltréning technikák gyakorlásával arra kell magunkat felkészíteni, hogy nyomás alatt jó döntéseket hozzunk. Alapvetően a mentális terhelésre való alkalmasság már a versenysport előéletemből jön.

Fontos, hogy egy nagyon stabil alappal rendelkezni kell, azt itt nem lehet megszerezni. Azt a részét viszont mindenképpen lehet edzeni, hogy amikor döntéshelyzetbe kerülünk és amikor kifejezetten krízishelyzetben kell dönteni, akkor a jó döntést hozzuk meg. A mentáltréning sokak számára ismeretlen dolog, de szögezzük le, hogy mentáltréning alkalmazása nélkül nemhogy olimpiai bajnoki cím, vagy érem, de olimpiai részvétel sincs már. Ami kevesek által ismert, az az, hogy a hétköznapokban is, akár a munkánkban is a kellő hatékonyságot, fókuszáltságot segít elérni. Csak nem elterjedt, hogy a sportban alkalmazott technikákat használjuk a hétköznapokban.

Mászótársát fel kellett arra készítenie, hogy mi történik akkor, ha esetleg rohamot kap?

Fő szabály a hegyen, hogy ha ilyenünk van, akkor magunkra vagyunk utalva. 8000 méter fölött nem is tudnak segíteni. Semmiben, sehogy. Nekem kellett leküzdeni. Egyébként ez egy olyan tétel volt a listámon, amire nem tudtam felkészülni. Alkalmazkodásra készültem és arra, hogy az első asztmás rohamom – ami nyilvánvaló volt, hogy be fog következni -, és annak lezárása után ha azt érzem, hogy kimerült vagyok, akkor visszafordulok. De csak azt éreztem, hogy oxigénellátási problémáim voltak, de megszűntek. Tudtam, hogy még lesznek, de az első ilyen rohamomat ahogy kezeltem, az gyakorlatilag megadta a megoldást az összes többire is. Ha azt éreztem volna, hogy vissza kell fordulnom, akkor visszafordultam volna.

Akinek halálfélelemre van hajlama az ne menjen extrém magaslatra. Bármilyen félelem a saját magunk megmentéséhez szükséges figyelemtől vonja el a fókuszt, és akkor viszont be fog következni a baj. Úgy fogalmaznék, olyan emberek valók extrém magaslatba, akik alkatukból adódóan halálosan nyugodtak. A bajban nincs helye semmilyen pániknak és izgalomnak. Miután elhárítjuk azt, akkor már nem biztos, hogy mindenki nyugodt tud maradni, de ott, az adott helyzetben csak arra fókuszálunk, hogy megmentsük a saját, adott esetben mások életét.

Az előadásából azt is megtudhattuk, hogy családja előtt titokban tartotta az Everest megmászását. Ennek mi volt az oka?

Magyar közfelfogás szerint a magyarok meghalni járnak az Everestre. Azt gondolják, hogy tízenvalahány magyar életét vesztette Everest expedíciókon. Édesanyám ugyanezen az állásponton volt. Én úgy gondoltam, hogy egy három és fél éves felkészülés, plusz egy két hónapos expedíció igen komoly megterhelést jelentett volna a családom számára. Ezért nem tudhatták meg, csak akkor, amikor már tudtuk, hogy nincs baj sikerült a csúcs és le is tudtunk jönni, ami egyébként sokkal veszélyesebb, mint feljutni rá.

Motivációs előadóként és trénerként a motivációra, vagy ennek a fókuszáltság eléréséhez szükséges technikák megtanítására fekteti a hangsúlyt?

Motivációs előadásaim és a tréning arról is szól, hogy ne csak példák alapján adjak motivációt – ez az előadás –, hanem kulcsot adok ahhoz, hogy önmagát hogyan tartsa motiváltan. A motiváltsághoz kell siker, és a sikerhez a fókuszáltság. Ennek mentén tudom bekapcsolni – ha ilyen felkérést kapok –, olyan technikák begyakorlását, amivel mondjuk a megfelelő figyelemfókuszálás elérhető. De nem erről szólnak azok a tréningek, hanem ez a sikerhez vezető lépcsőfok. Ami az Everesten működik, az az üzleti életben mindenhol használható.

Van abban különbség, hogy eltérő korosztályok számára milyen előadásokat tart, milyen üzenetet közvetít?

A gyerekekkel sokkal interaktívabbak vagyunk. Nekem teljesen természetes, hogy ha tartok nekik egy 80-90 perces előadást, akkor a gyerekek figyelnek, élvezik, kérdés-felelet van, ha kell, lekötöm a figyelmüket, hazamegyünk. A visszajelzések alapján számomra kiderült, hogy később nagyon sokat beszélnek róla. Hat rájuk. A tanárok arra is felhívták a figyelmemet, hogy ez olyan környezetben is rendszeresen sikerül nekem, ahol nekik nem. Valamiért sikerül úgy átadnom az egész történetet, hogy őket is leköti. Egy alsós hallgatóságnak nyilván más az egész előadás mint egy már mondjuk 10 éves kortól a felnőttekig. Ott az előadás gerince azonos szokott lenni, de az hogy a mérhetetlenül sok történetemből mit kapcsolok hozzá az előadás fő gerincéhez, az nagyon sokszor a napi hangulatomnak és a hallgatóság visszajelzésének is függvénye. Az eddigi közel százötven előadásomból még soha nem volt két egyforma.

Milyen célok motiválják még, most, hogy teljesítette a Seven Summits sorozatot?

A magam részéről mindig addig végzek egy tevékenységet, amíg úgy érzem, hogy a legmélyebb titkaiig és részleteiig érdekel. Onnantól, hogy ezt megismerem, megtudom és úgy érzem, hogy már többet nem akarok azon a területen élményt szerezni, akkor azt a tevékenységemet be szoktam fejezni. Most úgy érzem, hogy magának a hegymászásnak az utóélete sokkal fontosabb kezd lenni, mint maga a hegymászás. Én nem abból élek, hogy hegyeket mászok – igaz, azt felkészülten, profi módon teszem –, de nekem van egy hétköznapi életem. Az, hogy ez a kettő hogyan fér meg egymás mellett és a különböző sikerekből mások hogy merítenek erőt, az sokkal fontosabb. Ennélfogva az, amit mások tudnak kivenni a történeteimből, sokkal fontosabb, mint hogy megmásszak harminc olyan hegyet, ami iszonyatosan nagy kihívást jelent, mert egyiktől sem lesz nyomatékosabb az az üzenet, amit mások ki tudnak venni ezekből a hegyekből.

Négy olyan hegy van ami engem még érdekel, és egy északi- és déli sark gyaloglás. Utána meglátjuk, hogy mit hoz az élet, de alapvetően eddig tervezek.

A Seven Summits sorozatban teljesített kontinens csúcsok:

1. Kilimandzsáró, Afrika (5895m) 2. Mount Everest, Ázsia (8848m), 3. Elbrusz, Európa (5642m) 4. Aconcagua, Dél-Amerika (6962m), 5. Carstensz/Puncak Jaya, Ausztrália és Óceánia (4884m), 6. Vinson, Antarktika (4892m) és Denali/McKinley, Észak-Amerika (6194m)