Rakonczay Gábor elérte La Palma szigetét - Át kell terveznie az útját a hurrikánszezon miatt - fotók

- Nem volt egyszerű a sziget megközelítése. A keleti szél miatt nem tudtam a keleti oldalra befordulni, így a nyugati part kikötőjébe, Tazacorteba érkeztem meg. Csütörtök délután kötöttem ki, nagy élmény volt találkozni a szüleimmel, a testvéreimmel és a szigeten tartózkodó, engem váró magyarokkal. Már messziről láttam ahogy integettek. Az első lépések nagyon bizonytalanok voltak a szárazföldön, ilyenkor furcsa, hogy nem imbolyog az ember alatt a talaj, hiszen a vízen azt szokta meg, ott az a normális - újságolta Gábor milyen érzés volt, amikor beért a kis jachtkikötőbe és megállt a vendég helyen.

Áttervezi a folytatást

Most pár nap pihenés mindenképpen vár rá. A hajó jól vizsgázott, a kormányt sikerült útközben megjavítani, néhány dolgot kell csupán megszerelni rajta, ahhoz várja az alkatrészeket. Emellett az élelmiszerkészletet is fel kell tölteni.

 - tájékoztatott az óceánátevező. 

- Ha semmi extrém nem jön közbe, akkor éppen becsúszok, de ha mégis történik valami, akkor nagy a baj. Ki kell matekozni az egészet, Szabó Ádám Norbert barátommal át fogjuk beszélni a lehetőségeket és döntünk a folytatás mikéntjéről. Nagyon bennem van a mehetnék, de ilyenkor higgadt fejre és egy kívülállóra van szükség a helyes döntéshez. A hét magyar óceánátevező közül Norbi az egyik legjobb, eddig is sokat segítettük egymást mentálisan és minden más tekintetben is - mondta a sportember, hangsúlyozva, hogy mindenképp lesz folytatás, csak az időpontot, vagy a célállomást tervezik át.

A parton várták a követők és a család

Mint azt Gábor is említette, a családtagok mellett lelkes követői is várták a kikötőben. - Éppen a szigeten tartózkodtam, és mivel követtem Gábor útját, pár helyi magyar és a családtagjai társaságában vártuk az érkezését. Az aktuális helyzetéről óránként automatikusan küldött jelentést a nyomkövető alkalmazás, így ki tudtuk számítani, hogy mikor érkezik. A családtagjai távcsővel is figyelték őt a sziget északi és nyugati oldalán. Amikor megérkezett kimerült volt, de olyan, mintha csak egynapos túráról jött volna vissza. Elképesztő látvány volt, amint a kis hajójával beért a kikötőbe, ahol eltörpült a vitorlások és jachtok mellett - számolt be az extrémsportoló fogadtatásáról Csáki Gábor, aki fotókat is készített a kikötésről.

Rakonczay Gábor a közösségi oldalán az érkezés után azt írta: 

Nem volt egyszerű partot érni

A sportoló a portugáliai Lagos kikötőjében karácsony előtt tette vízre a 42 névre keresztelt hajóját. A cél az Atlanti-óceán túlpartja. Gábornak küzdelmes volt az idáig tartó 1410 kilométeres útja. Érdemes pár szót ejteni a kikötést megelőző napokról is. A sziget megközelítése alaposan feladta a leckét, az erős keleti szél miatt igen nehéz volt tartania a jó irányt. Ehhez, a huszonnégy órából huszonkettőt evezéssel töltött oldalszélben, nagy átbukó hullámok között. Minden igyekezete ellenére úgy érezte, egyre inkább nyugatra csúszik, el a sziget mellett. Fáradtan küzdött tovább, de elég reménytelennek tűnt a dolog amikor érkezett a "motivációs fröccs", beszélt az őt távolból segítő sporttársával, Norbival, aki helyre tette a gondolatait: "Meglesz az, csak evezz a szigetek felé" - érkeztek az ellentmondást nem tűrő szavak. Éjjel aztán előkerültek az energiaitalok, a koffeines gélek és a következő harminc órában semmi másra nem fókuszált, csak méterről méterre az irányra. Minden erejét megfeszítve haladt a kitűzött cél felé. "Végig erőltettem a szigetig az erős, majdnem oldalról érkező hullámokban a napi távot. A mérleg: a hajó fél óránként lefeküdt az oldalára, négyszer felborult, ebből egyszer vízbe estem és eltörött az ujjam. A szög, amiben tartani kellett a hajót, nagyon nem ideális, és normál helyzetben, egy ilyen járgánnyal az ilyesmit elkerüljük." - írta a blogjában.

"Az egyik borulásnál kint voltam, akkor készült a 42 eleje előtt a halvány sziget fotó. Amikor meglett a fotó, megfordultam, hogy betegyem a gépet a kabinba. De a hajó mellett egy hatalmas fal volt.. és bummmm. Erősen markoltam a kapaszkodót. És a hajó egyszerűen rám borult. Aztán a hullám tovább ment, a tőkesúly vissza rántotta a hajót, én pedig felrepültem a kabin tetejére. Bemásztam a kabinba, amibe elég sok víz jutott be. Neki is kezdtem kimerni, közben látom, hogy a jobb kezemen az egyik ujjam a tövénél derékszögben áll oldalra. Az adrenalin miatt semmit nem éreztem. Úgy lehetett hajtogatni mintha nem is az enyém lenne. Kimertem a maradék kabinba jutott vizet, aztán az ujjam behajtottam a másik kettő köze. Összekötöttem, átöltöztem és mentem tovább evezni. De azt mondják, az élet szép, már pedig éppen csurgok lefelé a sziget északnyugati oldalán, hallgatom a magas sziklafal tövében a hullámok morajlást és érzem a növények illatát. Pár óra múlva ki fogok kötni. A létezés egy kiváltságos lehetőség."