Győrben indult St. Martin jubileumi éve

– A jubileum jó apropó a visszatekintésre. Mi is történt 30 évvel ezelőtt?
– 1994-ben jelent meg Magyarországon az első lemezünk "St. Martin 1" címmel. A kiadó részéről nagy fokú bizalomról tett tanúbizonyságot, hisz nem feldolgozásokat, hanem saját számokat kértek tőlem. Alig látott napvilágot a kiadvány, Malajziába kaptam meghívást, ahol bemutattuk a lemezt, majd kiadták abban az évben ott is. Több ezer fogyott belőle, aranylemez lett Ázsiában. Hamarosan ismét Malajzia volt a célpont, ahol a világ hét legjobb szaxofonosa közé választottak. Sax for Lovers címmel Candy Dulfer, Tom Scott, Warren Hill, Nelson Rangell, Eric Marienthal, Kenny G-vel kiadtunk egy közös lemezt, ami hosszú ideig vezette a világ eladási toplistáját. Ez az esemény sokat lendített a pályafutásomon. Egymást követték a külföldi felkérések, hazai koncertek, hamarosan az eladott példány számok alapján megkaptam az első aranylemezt is, amit számtalan másik követett. Színpadi produkciókhoz, tv-s műsorokhoz, reklámokhoz kértek fel különböző zenei anyag megírására. A közönség elfogadta, megszerette dalaimat, egyre jobban megismertek szerzeményeim alapján. Komplex előadásokat bonyolítottunk, több érzékszervet megszólítva. Festményeket, fotókat, illatokat a zene kontextusában helyeztük. Mindig keresem a különleges helyszíneket, egyedi fúziókat. A nyári nagy koncertemet a világörökség szépséges helyszínén az Aggteleki cseppkőbarlangban szervezem. Kedvelem a különleges szabadtéri pódiumokat, kastélyok, várak udvarát, a szakrális tereket. A körülmények sokat tehetnek hozzá a zenei élményhez.
– Mivel tudja fenntartani az érdeklődést muzsikája iránt? Miért szeretik az emberek?
– Instrumentális improvizatív zenét játszunk. 30 éve Magyarországon még gyerekcipőben járt ez a stílus, a közönség számára nem volt igazán populáris. Sok munkába és időbe került, míg az arany, platina, gyémánt lemezek megmutatták, hogy van létjogosultsága a muzsikánknak. Nagyon gyors, dinamikusan változó világban élünk. Különböző hanghordozók jöttek divatba, tűntek el, és jönnek újra vissza. Mindig kellett alkalmazkodni, változtatni, újítani, de a legfontosabb, hogy a minőségből soha nem engedtem. Többször megjegyezték, hogy nem igazán értik az improvizatív zenét, de szerintem nem érteni, analizálni kell, hanem érezni. A zene a lélek mélyére hat, kisimítja a lelki ráncokat. Rengetegen érezték meg ezt, ők azóta is visszajáró hallgatói a koncertjeimnek mind a mai napig. Pályám elejétől kezdve törekedtem arra, ha meghallják az általam megszólaltatott szaxofon hangját, meg tudják mondani, hogy ez St. Martin muzsikája. Minden zenész erre a sajátságos, egyedi stílusra, hangszínre vágyik, amikor kiadja első hanghordozóját, lemezét. Talán a titok az öblös hangzás, amit én egy más technikával ezzel a hangszerrel és fúvókával el tudok érni, az egyedi és egyéni. A dinamikus, gyorsabb lüktetésű dalokban is ott van a líra. Le lehet szögezni, hogy a zene kortól és nemtől függetlenül hat az emberekre. A dalok választása, feldolgozása, saját szerzeményeim sajátságos, egyedi hangzásvilágban csendülnek fel: “St. Martinosak”.

– Hogyan ünneplik a jeles évfordulót?
– A jubileumi évet egy hosszabb, 15-20 helyszínből álló nagyzenekari koncertes turnésorozattal ünnepeljük. Nem titok, hogy a meghívott vendégem Micheller Myrtill, de vendégelőadó lesz fiam, Szentmártoni Norman és párja, Füredi Nikolett is, akik az Operettszínház művészei. Hamarosan szervezzük a szokásos aggteleki koncertünket is, ami tavaly az iszapömlés miatt elmaradt. Az idén július 27-én ismét várjuk a közönséget. Aki nem jön el hiányozni fog!