Érzéseket közvetít a hangjával - A győri László Annamária a The Voice-ban is megállta a helyét - videó, fotók

– Mikor kezdtél az énekléssel foglalkozni?

– A zene, az éneklés hamar megtalált. Édesanyám mindig azt mondta, hogy előbb kezdtem el énekelni, mint beszélni. Meghatározó volt az is, hogy édesapám énektanár, így ő figyelt fel rá, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkoznom az énekléssel. Pontosan nem tudom, hogy mikor tudatosult bennem, folyamatában alakult ki, ahogy tanultam, és tapasztaltam. Enélkül már nem is tudnám elképzelni az életem.

– Akkor már kisgyermekként is ének-zene beállítottságú voltál?

– A zene és az ének mindig is első volt számomra. Nagycsaládban nőttem fel, van három öcsém és ők is zenéltek. Közülük kettő szintén a zenei pályán ment tovább. Nagyon büszke vagyok rájuk, az összetartás mellett ez is szoros kapocs közöttünk. Sokat énekeltünk együtt ünnepeken a családnak, együtt jártunk énekversenyekre is. Emellett az írás volt mindig, ami foglalkoztatott és foglalkoztat a mai napig. Szeretem a verseket, leginkább a megzenésített verseket. Szeretek olvasni, és szeretem leírni a gondolataimat. Ahogy a zene, ez is kikapcsol. Úgy gondolom és hiszem, hogy amivel dolgunk van, idővel megtalál minket. Ösztönös ember vagyok, a megérzéseimre hallgatok és ez hajt igazán.

– A győri Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban is tanultál. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a tanulmányaidra?

– Meghatározó pontja volt az életemnek. Klasszikus éneket tanultam, itt kezdtem el komolyabban a hangképzéssel foglalkozni. Jobban megismertem a hangomat és a lehetőségeimet. Ekkor alakult ki bennem, hogy énekelni szeretnék. Még nem tudtam, hogy milyen stílusban tudom magam a leginkább megtalálni, de nagyon jó irány volt az, hogy ide járhattam. Úgy gondolom, a klasszikus alapok mély nyomot hagytak bennem. Általános iskolát is Győrben végeztem, a Bartók Béla Ének-zenei iskolában olyan alapokat kaptam, amiket a mai napig használok, mikor egy új dallal ismerkedek.

– Mekkora energiabefektetést igényelt a zene az iskola mellett?

– Nagy energiabefektetést igényelt. Tanulni nagyon szerettem és szeretek is a mai napig. Persze, ami nagyon érdekelt azt még inkább. Humán beállításúnak tartom magam. Az irodalom és a művészetek vonzóak voltak számomra, és nagyon szerettem a zeneiskolában a kórust is. A közös zenélés erőt ad az ember lelkének és sokat tanít abban, hogy figyelemmel legyünk egymás iránt. Szerettem és szeretek is több szólamban énekelni, ezek a régi dolgok ugyanúgy bennem munkálkodnak és maradtak a mai napig. Érdekes visszatekinteni a régi tanulmányaimra. Minden abban az időben történt, amikor arra készen álltam. Persze nem mondom azt, hogy minden nagyon könnyen ment. Sokszor nehéz volt tartani az egyensúlyt, hiszen tudtam már akkor is, mi áll számomra az első helyen, viszont muszáj volt teljesítenem az alap elvárásokat is. Szerencsére megértő tanáraim voltak és tudták, hogy mi fontos nekem.

– Hangszeren is játszottál?

– Szerencsés vagyok, hiszen úgy érzem, a legjobb kezekben voltam. A zenetanárok is meglátták bennem, hogy ez jó út lehet számomra. Rengeteg népdaléneklési versenyen szerepeltem, ahol jó eredményekkel, élményekkel gazdagodtam. Fuvolán játszottam hét évig, ami szintén nagyon meghatározó volt, hiszen egy időben úgy gondoltam, hogy ezen az úton kéne haladnom. Azonban az éneklés volt mindig is, amit teljes odaadással tudtam csinálni.

– Jelenleg Budapesten élsz. Miért pont a fővárosban kötöttél ki?

– Középiskola után a Richter János zeneiskolában tanultam tovább magánének-szakon. A klasszikus zenével kezdtem a tanulmányaimat és ezen a vonalon az énekben is így haladtam. Szerettem, azonban nagy vágyam volt, hogy könnyűzenét tanulhassak. Kutattam, hogy hol tudok leginkább megismerkedni vele. Budapesten, a Kőbányai Zenei Stúdióban tanulok jelenleg, végzős vagyok. Életem legjobb döntése volt, amit egyedül hoztam meg. Majd felköltöztem, de a legtöbb hétvégére hazautazok Győrbe. Nagyon jó a közösség, a tanárok, a szakma krémje vesz körbe. Zseniális zenészektől tanulhatok, ami óriási dolog számomra. Úgy érzem, sokat fejlődött a zenei ízlésem, mióta ide járok. A fővárosban jóval több lehetőség van a kapcsolatok kiépítésére, hiszen a tudás mellett a szakma igényli ezt is.

– Hogyan gondolsz vissza Győrre? Egy igazi otthonra?

– Igen, ezért gyakran járok haza. Nekem Győr mindig is az otthonom marad. Itt nőttem fel, minden utca egy szép emléket idéz fel és úgy gondolom; Győr egy igazán különleges város. Mozgalmas, ugyanakkor itt tudok igazán kikapcsolódni, kipihenni a sok jövés-menést, ami Budapesten persze teljesen normális. Úgy gondolom, az a hely, ahol felnősz, ahová a gyerekkorod köthető, bárhová is sodor majd az élet, mindig a legmeghatározóbb pontja lesz az életednek. Sokat számít, hogy honnan jön az ember és én büszke vagyok rá, hogy győri vagyok.

– Nemrég az RTL The Voice műsorában láthattunk. Miért jelentkeztél, milyen tervekkel vágtál neki ennek a kalandnak?

– Ez egy nagy lehetőség számomra. Örültem, amikor színpadra léphettem a coachok előtt, és amikor továbbjutottam a legjobb 56 versenyző közé. Eljött az a pont, mikor meg kell, hogy mutassam magam. Ez egy nagyon jó lehetőség. Jó érzés ennyi tehetséges ember mellett mutatkozni. Nagyon megható érzés volt, mikor Miklósa Erika azt mondta, hogy mély érzéseket tudtam kiváltani belőle. Nekem ez is a célom, úgy érzem a feladatom is. Szóval nagy kaland volt számomra, és sok tapasztalatot szereztem.

– Miért szeretsz énekelni? Mit ad számodra az éneklés?

– A zenén keresztül érkezem meg a gyökereimhez. Nagyon érdekes egy út, mikor az ember rengeteg dalt tanul, rengeteg stílussal ismerkedik, és ennek folyamatában találja meg önmagát. Hogy példával éljek, nagyon vonz a keleties hangzás, szeretem az arab melankóliát, azt az érzékenységet, ami rejlik a világukban. Egyre jobban belemélyedtem és éreztem, hogy ez nem csupán kedves számomra, hanem ennél többről is van szó. Mamám mondta mindig, hogy vannak keleti gyökereink, ami büszkeséggel tölt el.

– Milyen üzenetet szeretnél átadni az embereknek az énekléssel?

– Az üzenet az érzéseink megélése. Nem szabad elnyomnunk magunkban sem dühöt, sem büszkeséget. Éneklés közben mindig egy nyitott könyv vagyok, persze jó értelemben. Szeretem, hogy összetartja az embereket a zene és ezzel együtt adni tudunk egymásnak. Fontos az őszinteség, és a kommunikáció egy eszköz arra, hogy megértsük a másik gondolatait. Mi mást tudnánk tenni akkor, hogyha nem erre használnánk? Fontosnak tartom, hogy mindenki ki tudja mondani az erősségeinek, képességeinek megfelelően, ami benne van. A zene személyes, épp ezért fontos nekem, hogy hogyan fogom meg. Az éneklés, az énekes nem hazudhat. Közvetítenem kell érzéseket, ez a feladatom.

– Milyen terveid, céljaid vannak az énekléssel? Saját dalok? Egy zenekar, együttes?

– Sok ötlet lapul a fiókomban. Vannak nagyon meghatározó magyar dalok, amik megtalálnak és így voltam például Deák Bill Gyula „ Ne szeress engem” című dalával és az LGT-vel, amik nagy hatással vannak a zenei világomra. Bennünk, magyarokban olyan melankólia rejlik, ami kevés nemzetnél mondható el. Zenénkben nagyon mélyen tudunk gondolkodni, ugyanúgy, ahogyan szókincsünkben. A saját ötleteim mellett szeretnék feldolgozásokat is készíteni a számomra kedves előadóktól, dalokról. Sok külföldi kedvenc van, ezt is szeretem megmutatni. Van egy Annamari Acoustic Club néven futó ének-gitár formációnk Mosonmagyaróváron és nyáron sok lehetőségünk volt bistrókban zenélni. Jazz, pop dalokat dolgozunk fel és már az első saját dalunkat is előadtuk párszor.

A pedagógiai vonal sem áll tőlem távol, hiszen a szüleim pedagógusok. Egy kedves ismerősöm megkért, hogy segítsek neki az éneklésben, így elkezdtem tanítani. Nagyon szeretek segíteni abban, hogy jól érezze magát, miközben énekel és abban, hogy megszeresse a hangját. Szeretnék majd a jövőben egy saját zenekart, viszont először szeretnék énekesként bemutatkozni. Szeretném teljesen elsajátítani az arab dark pop, jazz, soul, gospel műfajt is. Közösségi oldalaimon elkezdtem megmutatni a zenei világom, és egyre több tartalmat szeretnék gyártani a jövőben. Hiszem azt, hogy a hasonló emberek megtalálnak és együtt egy közösséget építhetünk majd.