Rendszeresen randevúzik Fortunával – A Szerencsekereket is megpörgette a győri rodeós

Fordulatos, izgalmakban bővelkedő játéknak lehettek részesei a nézők a közelmúltban a TV2 képernyője előtt. A játékban voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy Danié lesz minden, amit csak meg lehet nyerni, majd fordult a kocka – ez esetben a kerék –, és a pénznyereménytől búcsút kellett vennie.  

– Nem görcsöltem rá, hogy most mindenáron milliókat kell nyerni, de szerintem a többiek sem. Az egésznek olyan volt a hangulata, mintha csak néhány barát tét nélkül szórakozna – mesélte Dani, aki azért nem távozott így sem üres kézzel.  

– Nagyon örültem a tárgynyereményeknek. Hazavihettem egy digitális képkeretet, ami most már a felkészülésemet segíti, mert erre töltöttem fel azokat a rodeós oktatóanyagaimat, amikben fejlődnöm kell. Örömmel használom az ébresztőórát, ami egyben hangszóróként is funkcionál, és nyertem egy kerékpárt, aminek a mindennapokban veszem hasznát. Azóta azzal járok dolgozni, és tényleg egy jó bicaj, nagyon szeretem – mondta.

Egyetlen instrukció: add magad!

– Érdekes és izgalmas volt a játék. Sokat jelentett, hogy Völgyi Zsuzsival és Lacival is azonnal sikerült megtalálnunk az összhangot. Végig jó hangulat uralkodott a stúdióban, és csak élveztük az egészet. A forgatás maga sem volt egy feszített, megerőltető dolog. Én úgy láttam, hogy a teljes stáb azon dolgozott, hogy mindenki a legjobban érezze magát. A szerkesztők is csak annyi instrukciót adtak, hogy ne foglalkozzunk semmivel, csak adjuk magunkat. Ez tényleg az a műsor, amiben nincs semmi megjátszás vagy igazítás – osztotta meg élményeit Dani.

Azt is elárulta, ha úgy alakult volna, hogy pénznyereménnyel hagyhatja el a stúdiót, azt valószínűleg a külföldi versenyekre fordította volna. Annyi francia és belga rodeóra utazott volna belőle, amennyire csak tud. Hiszen szeretne minél több hivatalos európai versenyen indulni, de ezek nagyon költségesek. Mint mondja, egy átlagember 3–4 havi fizetésének megfelelő összeget emészt fel egy-egy olaszországi, belga vagy francia verseny.

És ha már szóba kerültek a versenyek, arra is rákérdeztünk, hogyan alakult eddig ez az év.

– Eddig nagyon jól sikerült. Négy versenyen vettem részt, négy helyezéssel. Tavasszal a szlovák bajnokság első fordulójával indult az év, ezt követte nyár elején a második forduló. Mindkettőn 3. helyezést értem el. A 4–5 fordulós bajnokságban ezzel összetettben az első helyre kerültem. Ezt követte a magyar bajnokság, ahol sikerült az 1. helyet bezsebelni. Legutóbb pedig augusztus közepén Franciaországban az Európa-bajnoksággal felérő versenyen, az Equiblueson szereztem meg a 3. helyet – összegezte eddigi sikereit a győri rodeós.

A magyar bajnokság győztese:

Az Equiblues egy olyan verseny, ahová az európai riderek közül mindenki ki szeretne jutni és helyezést elérni – emelte ki a fiatal rider, aki alig több mint öt éve lett a sportág szerelmese, és még mindig kezdőnek számít a mezőnyben. Mint mesélte, sikerét igazán meg sem tudta élni, mert ott a helyszínen fel sem tudta fogni az elért eredményt.  

Kezdőként a nagyok között

– Izgalom, egy kis félelem, frusztráltság, várakozás – ilyen érzelmek kavarogtak bennem vegyesen a verseny előtt, hisz ebben a ringben azokkal a rodeósokkal kellett összemérnem a tudásomat, akikre példaképként tekintek. Olyan riderek a résztvevők, akik a saját országuk bajnokai, és ott voltak a brazilok is, akikről – ebben a világban – köztudott tény, hogy világszinten is a legjobbak között vannak. Nem mondhatnám, hogy teljes magabiztossággal utaztam ki összemérni magamat ezekkel a nagyszerű és a sportban már elismerésnek örvendő versenyzőkkel. Legfőbb célom nem is a díj volt, hanem hogy indulni tudjak ilyen nevek között és ilyen profi környezetben, és hogy a lehető legtöbbet tudjak tanulni tőlük. Úgy érzem, ez sikerült is. Tanulságos volt látni azt, ahogyan ők megélik a versenyt megelőző időszakot, vagy magát a versenyt, és a technikát illetően is számos dolgot el tudtam lesni tőlük, amiket magamra tudok alakítani. Úgy gondolom, hogy mindenki akkor sikeres, ha nem teljesen másolja a többieket, hanem megpróbál a látottakból egy saját stílust kialakítani. Úgy érzem, az enyémhez nagyon sokat tett hozzá ez a verseny.

Tudás és szerencse

A rodeóversenyeken nem elég a technikai tudás vagy ügyesség, a szerencse is kap egy kis szerepet, ugyanis azt, hogy melyik bikát kell megülnie egy-egy ridernek, sorsolással döntik el. Franciaországban a középmezőnybe tartozó állatok kerültek Dani alá. Mint mesélte, olyanok voltak ezek a bikák, amikkel az első két napon indult, amiket nem volt egyszerű kiülni, de nem is volt lehetetlen küldetés. Lehetett velük sok pontot szerezni.  

– Nyilván a végeredményben közrejátszott az, hogy nem az élmezőnyből kaptam bikát, de nem lehet mindent erre fogni. Sokat kivett belőlem, hogy a négy nap alatt három ülés volt. A 28 induló az első két napon két selejtező körön vett részt, ebből jutott tovább 18 versenyző a döntőbe. Az első két napomon kiültem a nyolcat, ezzel összesítésben másodikként jutottam a fináléba. Ott nem sikerült egy menetem. Ha az is sikerül, akkor én hozhattam volna el a trófeát.  

A folytatás még homályos

– Egyelőre két verseny van kilátásban még ebben az évben – mondta el kérdésünkre Dani.  – Szeretnék szeptemberben ismét kimenni Szlovákiába, ahol a legutóbbi versenyt ki kellett hagynom, de bízom benne, hogy az őszi fordulón már ott lehetek. Hivatalos visszajelzést még nem kaptam, de valószínűleg sikerült neveznem Belgiumba, ahol októberben lesz egy hivatalos európai verseny. Illetve a Magyar Rodeó Egyesület szervez még idén 5–6 élő bikás edzést, amiken ugyanakkora élmény részt venni, mint a versenyeken. Szeretem a versenyeket, és az eredményeket gyűjteni, de nekem tényleg a bikán ülés az életem. Egyelőre még nem ért véget az év – zárta a beszélgetést.