Így lett Oradeából ismét Nagyvárad

„Annak idején minden magyar család részese volt az országgyarapítás időszakának, ahogy az enyém is” – írja szerzői beköszöntőjében Babucs Zoltán. A szerző kötődése az 1938–41-es korszakhoz katonaősei révén is igen szoros, e cikk írója mégis meglepődött, amikor a történész azzal kereste meg, hogy gyűjtőként lenne-e kedve hozzátenni néhány régi felvételt előkészületben lévő váradi könyvéhez, amely történetesen szülővárosom Magyarországhoz való 1940. évi visszatéréséről fog szólni. Nem volt kérdés a segítség, egy ilyen minőségű és specializált munka előremozdítására csak igent lehetett mondani.

De hogy miért épp Nagyváradra esett a hadtörténész választása? A válasz többrétű. Babucs Zoltánnak korábban már jelentek meg hasonló munkái a felvidéki, a kárpátaljai és a délvidéki területi visszacsatolásainkról, ám – mint írja – szerette volna megvizsgálni egy 1940-ben hazatért városunk akkori történelmi napjait is. Nagyvárad ráadásul igencsak megsínylette az első román impériumot, azt a korszakot, amikor a királyi Románia igazából védekezésre rendezkedett be Erdélyben. A Trianon után peremvidékké vált várost is elhanyagolta, a határsávba pedig francia segítséggel erődhálózatot húzott fel.

Románia tehát mindent megtett, hogy a Erdély soha ne kerüljön vissza Magyarországhoz. Viszont ez a román álom 1940-ben egyszeriben szertefoszlott, a magyarok a Károly-vonal erődítéseit is felrobbantották. Ezekről a pillanatokról is találunk fotókat a kötetben, de

a fő hangsúly azon az eufórián van, amikor az egyik legrégebbi magyar város Oradeából egyszeriben visszaváltozott Nagyváraddá.

A kemény táblás album utcáról utcára vezet bennünket számos olyan sosem látott felvétel és tudósítás segítségével, amely hűen tárja elénk azt a mérhetetlen boldogságot, amelyet a bihari magyarság átélt akkor. Mint Szakács Árpád írja előszavában, a mai fogyasztói tömegtársadalom embere számára mindez felfoghatatlannak tűnhet. Pedig a fotókkal nehéz vitatkozni, ráadásul az én nagyszüleim is ott voltak akkor: ők is ugyanúgy fogadták Horthyt, az anyaország legmagasabb rangú elöljáróit és a honvédalakulatokat, mint az akkor még döntő többségében magyar ajkú város apraja-nagyja. A könyvből ráadásul az is kiderül, hogy a románság józanabbik része is békésen fogadta az új helyzetet.

Egyik nagyszülőm sem él már, pedig velük lett volna ám a legnagyobb kaland átolvasni ezt a könyvet. De azért élnek még szemtanúk, akik megélték az akkori nagy napokat. Babucs Zoltán pedig akarva-akaratlanul tiszteletbeli nagyváradivá lett, amikor kijött a nyomdából a Hazatért Nagyvárad! című albuma.

Könyvadatok

Babucs Zoltán: Hazatért Nagyvárad! (1940. szeptember 6.), Heraldika, 2020. Oldalszám: 176. Ár: 4990 Ft.

Borítóképünkön Horthy Miklós kormányzó a magyar csapatok élén fehér lovon bevonul Nagyváradra