Szalay Károly nem vonja kétségbe a Herczeg Ferenc-díj értékét

A balliberális oldalon egy dologra nagyon vigyáznak, mégpedig arra, hogy a saját emberüket soha ne bántsák – mondta Szalay Károly Herczeg Ferenc- és József Attila-díjas író, irodalomtörténész a Magyar Nemzetnek nyilatkozva. A kiváló szerző Pataki Tamással, a Magyar Nemzet újságírójával a Horthy-kor „írófejedelméről”, a pozitív és negatív emberekről és a magyar nemzettudat állapotáról beszélgetett.

Szalay Károly kilencvenéves. Ennek ellenére állandó rovata van a Demokrata hetilapban, melynek mottója: „Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sorsharag számlájára írni, a mi tökéletlenségünk bűne.”

Mint mondta, azért erre az Ady-idézetre esett a választása, mert szerinte ebben az országban szokás mindig másokra hárítani a felelősséget, pedig egyszerűbb lenne belátni a hibákat.

A jobboldal hibái között tartja számon Szalay Károly például azt is, hogy nem vigyázunk egymásra. Mint felidézte: amikor Kocsis Istvánt Kossuth-díjra javasoltam az írószövetségben, az egyik népszerű jobboldali írónk azt mondta neki, ezt azért nem kéne, mert ő „magyarkodik!”

„A balliberális oldalon egy dologra nagyon vigyáznak, mégpedig arra, hogy a saját emberüket soha ne bántsák. Ezt igazán megtanulhatnánk tőlük” – jegyezte meg Szalay Károly, akit idén tüntettek ki a Herczeg Ferenc-díjjal – éppen Kocsis István és Bán Mór társaságában.

Minthogy sokan fintorogtak Herczeg neve hallatán, Szalay Károly arról is beszélt, hogy nem lehet letagadni, hogy Herczeg Ferenc az egyik legnépszerűbb író, a magyar középosztály írója volt a második világháború előtti időszakban.

„Jóindulatú, jó szándékú ember, Karinthy Frigyesnek ő szerzett lakást az 1910-es években. Arról nem is beszélve, hogy

úgy lett a Magyar Revíziós Liga elnöke, hogy csak kilencéves korában tanult meg magyarul. A verseci sváb származású Herczeg a magyar revízió élharcosává vált, ezt sosem bocsátották meg neki.

Ráadásul joggal terjesztették fel Nobel-díjra, hisz ha megnézzük az irodalmi Nobel-díjasok névsorát, szinte kivétel nélkül másodrangú írókat találni közöttük. Különben Sully Prudhomme hogyan kaphatott Nobelt, amikor Tolsztoj és Csehov nem? Nonszensz” – fejtette ki Herczeg Ferenc érdemeit Szalay Károly.

Az Újszínházban jelenleg két Herczeg Ferenc-darabot játszanak, a jövőben már három művét is előadnák. De ezt sem biztos, hogy sokáig tehetik – tért ki az aktuális fejleményekre Szalay Károly, nem hallgatva el, hogy romlottak az Újszínház jelenlegi vezetésének a jövőre vonatkozó esélyei, miután Karácsony Gergely, az új budapesti főpolgármester már meg is üzente az egyik első interjújában, hogy szerinte ki nyerhet igazgatói állást egy nyilvános pályázaton.

„De Herczegről sok mindent elhallgatnak, például azt, hogy zsidókat bújtatott a második világháború idején, a Kék róka című darabját pedig a Szovjetunióban játszották, miközben itthon elnémították. 1945 és 1948 között, amikor még nem volt kommunista uralom, kevés ideig egy kellemes polgári demokráciában éltünk, de ahogy ezek átvették a hatalmat, minden megváltozott, és ennek máig érezzük a hatásait. Olyan tudatlan fertő van azóta a magyar szellemi életben, hogy ez már nehezen elviselhető egy magamfajtának, aki megéltem a Horthy-korszakot is” – osztotta meg élettapasztalatait a Magyar Nemzet olvasóival Szalay Károly.

Az interjúban szóba került Szalay Károly nemrég megjelent könyve, a A sátánizált Horthy című mű is. Ezzel a könyvével elmondása szerint azt kívánta bizonyítani, hogy

valójában csak a szovjet megszállással kezdték el Horthy Miklóst befeketíteni, hogy igazolják a polgári berendezkedés durva felszámolását.

Mindent a nyakába varrtak, pedig amikor 1920-ban Magyarország élére került, akkor több volt az ellenzője, mint a barátja, ráadásul azt az alapvető tényt sem akarják tudomásul venni, hogy ő a nyugati hatalmak, főleg Anglia választottja volt. Egy híres írónk írt egy tanulmányt arról, hogy 1919-ben a románok szinte az összes mozdonyt kivitték Magyarországról, emiatt teljesen megbénult a szállítás és a közlekedés.

„Amikor ezt 1961-ben közöltetni akartam a Szépirodalmi Kiadóban, kidobták.

A Kádár-korban olyannyira erőt vett Magyarországon a magyarellenesség, a kishitűség, hogy egy ilyen egyszerű tényt sem volt szabad közölni. A Horthy-korszakban erős volt a nemzettudatunk, ma azt látom a legnagyobb gondnak, hogy ez iszonyúan fellazult”

– állapította meg Szalay Károly, aki a mai nemzedékek képviselőinél az ízléséhez képest túl sok pesszimizmust figyel meg.

„Van Magyarországon egy magatehetetlen tömeg, amely csak úgy hömpölyög, amit ide-oda lehet lökdösni. A Momentum is egy negatív kampánnyal kezdte a pályafutását, a főváros új vezetésre is arról beszél, hogy mi nem lesz,

ráadásul elképesztő, hogy létezik Magyarországon egy olyan politikai csoport, amely nem enged egy Szent István-szobrot felállítani a róla elnevezett parkban. Ettől köpni-nyelni nem tudok. Orbán Viktor jól teszi, hogy a diaszpórát és a határon túli magyarokat kiemelten támogatja, mert a magyarság csak onnan képes megújulni” – hangoztatja Szalay Károly.

Az interjúban megrajzolt pályakép szerint Szalay Károly ugyan irodalomtörténészként indult, de rengeteg történelmi regényt is írt, talán azért, mert sok mindenben ki akarta próbálni magát.

Erre reagálva Szalay Károly büszkén számolt be arról, hogy Chaplinről csak ő írt könyvet Magyarországon, az amerikai burleszk történetét is feldolgozta, de elkalandozott a képzőművészet területére is, és mindezt azért tehette meg – árulta el -, mert már kilencvenéves múlt.

„Tíz-húsz év alatt megunod az egyik témát, és elkezdesz egy másikkal foglalkozni. A művészet, a néprajz, a régészet is érdekelt. Van egy kardtöredékem, amiről megállapítottam, hogy 1242-ből, a tatárjárás korából származhat, ezzel is rengeteg időt töltöttem el, mert lekötött. No meg a bútorművészet szerelmese vagyok, az egyik bútorom Steindl Ferenc műhelyéből való.

Most éppen a memoár-regénysorozatomon dolgozom, amiben megírom hosszú életem tapasztalatait. Az első kötet már megjelent, Párizsi kaland a címe, mert 1962-ben egy negyed évet Franciaországban éltem.

Igaz, ez a regény csak három hónapról szól, de remélem, jut időm a többi évtizedre is” – fejezte ki a jövőbe vetett töretlen reményét a Magyar Nemzetnek adott interjújában Szalay Károly.