Régen hulladék volt, ma óriási üzlet: multi gyűjtené be a magyar sütőolajat

A magyar piacon újabban egy hazai és egy hazainak látszó cég is megjelent az elmúlt hónapokban, ám az utóbbi mögött valójában egy tőkeerős multi áll, amelynek módszere ismerős lehet a magyar olvasónak: erőforrásgyűjtés itt, profitrealizálás külföldön – olvasható a Magyar Nemzet cikkében.

A világ minden pontján kulcskérdés a hulladékok kezelésének gazdaságos és környezettudatos megoldása. Ezt segíti az az utóbbi években is egyre szélesebb körben elfogadottá vált felfogás, amely szerint a hulladék nem pusztán szemét, hanem a gazdaság körforgásában tartandó, újrahasznosítandó alapanyag. A hulladékgazdálkodás azonban a lassabban megtérülő, nagy beruházási igényű területek közé tartozik – ezért is érdemel figyelmet az a magyar kisvállalkozás, amely a használt lakossági sütőolajféléket ingyen gyűjti be.

A működésből származó haszon itthon marad, és a cég juttat belőle a vele szerződő önkormányzatoknak is.

„Az egyik dolog, amivel többet nyújtunk más cégeknél, hogy nemcsak a napraforgó-sütőolajat, hanem a zsírt, a pálma- és a kókuszolajat is le lehet adni a gyűjtőpontjainkon. Az alapanyagot a törökbálinti üzemünkben dolgozzuk fel, az így előállított bio­dízel-alapanyagot pedig biodízelt készítő cégeknek értékesítjük” – mondta a Magyar Nemzetnek Cserháti László, a Biotrans Kft. CseppetSem! programjának vezetője. Hozzátette, jelenleg külföldre értékesítik a terméket, de a későbbiekben hazai cégekkel is tárgyalnának, amint elérik a megfelelő méretet.

Olajból óvodafestés

Jellemzően önkormányzati intézmények területére telepítenek 240 literes gyűjtőtárolókat, amelyekbe a lakosság lezárt edényekben – PET-palackban vagy befőttesüvegben – helyezheti el a használt sütőzsiradékát. Emellett a forgalmasabb helyszínekre nagyobb, nyolcszáz literes befogadóképességű gyűjtőedényeket is kihelyez a cég; ezek egyike okos, vagyis online kapcsolaton keresztül ellenőrizhető a telítettségi szintje. Cserháti László hangsúlyozta, hogy a közterületi elhelyezést lehetőség szerint kerülik, megelőzendő azt, hogy a gyűjtőt vagy környékét háborgassák.

Akár zsír, akár olaj, nem szabad a csatornahálózatba kerülnie

Fotó: Flickr

A Biotrans egy extra ösztönzőt is beépített a begyűjtési rendszerbe. „Minden összegyűlt kiló után 25 forintot fizetünk az önkormányzat által meghatározott célra. Ez lehet bármilyen egyesület, alapítvány, oktatási intézmény számlája” – ismertette a programvezető, majd példát is említett. „Kismaroson, a Duna-parti kistelepülésen négy-öt hónap alatt több mint egy tonna összegyűlt, az ez után járó összeg ugyan az önkormányzat költségvetésében nem jelentős tétel, ugyanakkor egy óvoda kifestésében jó segítség lehet” – jellemezte az arányokat. De más oldalról is megközelíthető a begyűjtés anyagi haszna. Ezáltal ugyanis

nem kerül a környezetet súlyosan szennyező hulladék a csatornahálózatba, ami a közműszolgáltatónál kisebb helyreállítási költségeket eredményez, illetve a szennyvíz tisztítása is gazdaságosabbá válik.

Jó az önkormányzatnak, jó a civileknek

A rendszert nagyban támogatja a lakosság környezetvédelmi igénye, aktivitása. Cserháti László elmondta, hogy akár nyolc-kilenc évvel ezelőtt is szívesen belefogott volna ebbe a munkába, de akkor még nem érdekelte a téma az embereket. Szerencsére – tette hozzá – mára előtérbe került a környezetvédelem, az önkormányzatok is nyitottak az ilyesmire. Amelyik pedig nem kifejezetten érdeklődő, előfordul, hogy civil nyomásra mégis a szerződés mellett dönt.

A jelenlegi hulladékgazdálkodási törvény már célként határozza meg a begyűjtés megszervezését. Magyarországon az egy főre vetített sütőolaj-fogyasztás 13,9 kg, ennek a hetven százaléka kerül ki a háztartásokból. A visszagyűjtési arány 0,1 kg személyenként évente, míg az uniós előírás legalább egy kilogrammról szól – ismertette a programvezető.

A gyűjtőedényekbe zárt palackban vagy befőttesüvegben várják a használt olajat

Fotó: Biotrans

A cég fejlődését jól jellemzi, hogy 2020 októberében kezdték el felkeresni a magyarországi önkormányzatokat, a cikk megjelenéséig pedig 602 településsel írtak alá szerződést kisfalvaktól kezdve megyeszékhelyeken át budapesti kerületekig. Ezzel nagyjából 2,4 millió lakost érnek el. Egyes megyékben különösen fogékonyak a rendszerre: Békés, Pest, Nógrád nyugati része, Fejér és Baranya megyében kifejezetten jó lefedettséget sikerült elérniük.

A külföldi multi vinné a magyar alapanyagot

Más, kisebb és nagyobb vállalatok is működnek hasonló profillal a magyar piacon, ezek azonban jellem­zően nem a lakossági, hanem az éttermi olajhulladék begyűjtésére specializálódtak.

Megjelent viszont – egy kis magyar cég felvásárlásával – egy multinacionális hátterű vállalat, amely a Kisalföld irányából szeretné megszerezni a hazai piacot, majd a szlovén és a román lakosság használt sütőolaját is.

Azonban a magyar köntösben felbukkanó cég a profit nagy részét és az összes alapanyagot külföldre viszi. Cserháti László ezért arra figyelmeztet: olyan céggel szerződjenek az önkormányzatok, amelyek száz százalékban magyar tulajdonban vannak, hiszen ez nemzetgazdasági érdek is.

A magyar lakosság fele

A begyűjtött olaj és zsír kilencven százaléka kerül a biodízelüzembe szűrés után. Októberben mintegy másfél tonnát gyűjtött be a cég, két hónappal később már négyszer ennyit, márciusra csaknem az induló mennyiség tízszeresét. A szabad kapacitásokat figyelembe véve egy év múlva akár több tíz-, esetleg száztonnás begyűjtésről lehet szó, de jelenleg akár napi 10-12 tonna feldolgozására képes. A cég negyven munkavállalóval indult, még mintegy húsz munkatársat szeretnének felvenni és ugyanennyi gépjárművet beszerezni. Cél az országos hálózat kiépítése, ehhez négy-öt új telephely létesítése szükséges, a csúcskapacitáson pedig négy-öt millió lakos olajhulladékát kezelné a Biotrans.