Győrkös Istvánt elítélték a rendőrgyilkosságért

Egyértelműen és bizonyíthatóan Győrkös István lőtte le 2016. október 26-án Pálvölgyi Péter rendőrnyomozót, aki társaival házkutatásra érkezett a vádlott bőnyi otthonába – szögezte le a bíró, aki úgy ítélte meg, a legsúlyosabb büntetés kiszabása lehet csak összhangban azzal, amit a vádlottak padján ülő, egyébként idős férfi tett. Az ügyészség előző nap még tényleges életfogytiglant kért Győrkösre – ezt, illetve a vádnak azon részét, hogy Győrkös mást is veszélyeztetett, amikor a gépkarabélyából tüzelt, nem látta bizonyítottnak a bíró. Az ítélet nem jogerős, mert mindenki fellebbezett. Győrkös úgy fogalmazott, „diktatúrában ugyan nem érdemes, de megteszem".

A bíró mindegy egy óráig indokolta a szóban meghozott ítéletét, amely Győrkösnek elvileg ad reményt a szabadulásra, de ahhoz legalább 104 évet kellene élnie. A per során nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a tiltfegyverek és lőszerek miatt elfogadja, ami büntetést rá rónak (s még így is kétséges, hogy ennyi idősen ezt ki lehet bírni egy börtönben), de a „rendőrgyilkos" bélyeget soha nem fogja elfogadni.

A bíróság ugyanakkor úgy értékelte a bizonyítékokat, a tanúvallomásokat és a szakértői véleményeket, hogy azok kizárják azt a verziót, amit Győrkös állít: baráti tűzben és nem az ő fegyverétől halt meg a rendőrnyomozó. Az indoklás számos elemében visszaköszöntek a vád mondatai, például az, hogy Győrkös István rendre úgy váltogatta a vallomásait, ahogy az újabb bizonyítékok, fejlemények megkívánták. A védelem csütörtökön ezt azzal magyarázta, hogy mivel elvesztette az eszméletét, ezért próbál magyarázatot adni arra, amit elé tárnak.

A bíró ezzel szemben egy szerinte tipikus példát mondott: „Amikor megkérdezték Győrkös Istvántól, hogy ha valóban elrejteni ment a gépkarabélyt, akkor miért nem vitte magával a szintén engedély nélkül tartott maroklőfegyverét, azt válaszolta, mert nem volt zsebe. Aztán amikor kiderült, hogy olyan ruhában volt, amire két zsebet is varrtak, azt mondta, a marokfegyver kiesett a zsebéből…."

A Szombathelyi Törvényszék bírája szerint Győrkös azért fogott fegyvert a kezébe, hogy megakadályozza a rendőrök házba való bejutását, mert tudta, ha ez megtörténik, őt letartóztatják. Ezért kellett meghalnia egy embernek, ez volt pusztán a motiváció. Az indoklásban a bííró szóba hozta ugyan azokat az anomáliákat, amelyeket a védelem folyamatosan firtatott, de mindegyikre nem tudott ő sem magyarázatot adni. A betört üvegtáblára (amelyen a védelem szerint két lövésnyom is volt) igen: szerinte az az egyetlen, fennmaradt fényképen nem látható egyértelműen, de ha át is haladt azon legalább két golyó, azok biztosan nem sebesíthették meg Pálvögyi Pétert. A máshol rögzített vérfröccsenés ezt ugyanis kizárja.

Mint ahogy azt is hogy rendőri fegyverből kaphatta a halálos lövést, ahhoz ugyanis – a szakértők véleményét elfogadva – legfeljebb 30-40 centire kellett volna állnia az illetőnek. A 9 négyzetméteres szobában ugyanakkor egy rendőr sem volt, csak az ajtóban, ami azért távolabb volt. De a DNS hiánya továbbra is rejtély marad. A bíró – mivel a genetikus sem tudott – magyarázatot adni arra, hogyan lehetséges, hogy a gyilkosnak mondott lövedéken (s a többi 13-on) egyetlen, használható nyom sincs. Pedig Győrkösön is áthaladt egy.

Az ítélet tehát nem jogerős, mert az ügyészség súlyosbításért, Győrkös és védőügyvédjei részben felmentésért, részben pedig enyhítésért fellebbezett. Az ügy a Győri Ítélőtáblán folyatódik. A perbeszédet csütörtökön az ügyész a rendőri eskü szövegével kezdte, s az áldozat (illetve a családja) megérdemli, hogy ebből idézzünk: „Nemzetünk biztonságát ha kell, életem kockáztatásával is, hűségesen megvédem." Pálvölgyi Péter ezt tette.

Korábban írtuk

[connected id="2516281" position="full"]

Ha kedden azt írtuk, a Pálvölgyi Péter megölésével megvádolt Győrkös István arra a tárgyalási napra vár, amikor vitába szállhatott az általa hiteltelennek tartott fegyver szakértővel; akkor a csütörtökiről leszögezhetjük: az ügyészség a perbeszédre tartogatta a lapjait, s azokat ki is terítette a több mint három órás beszéd során. Dr. Németh Nikolett ügyész a legvégén tényleges életfogytiglant kért Győrkös Istvánra, mondván, ő ölte meg a rendőrnyomozót. A védelem szerint viszont azzal, hogy a "gyilkosnak" nevezett golyón nincs DNS, ez nem lehet igaz.

Monstre tárgyalási nap volt csütörtöki, a vádhatóság és a védelem is csaknem három óráig sorolta az érveit, de szót kapott a vádlott, Győrkös István is, illetve a rendőrök (sértetti) védelmét ellátó dr. Zamecsnik Péter. Az ügyészség leszögezte, olyan üggyel állunk szemben, amilyen a magyar kriminalisztika történetében még nem volt. Nem amiatt, mert egy rendőrt lelőttek, hanem mert mindez egy alig 9 négyzetméteres, zárt helyen történt, s ott három olyan ember is tartózkodott, akinek a fegyveréből származhatott a gyilkos lövés. "A védelem állításával szemben igenis vizsgáltuk, lehetett-e "baráti tűz", ezért lépett be az ügybe az ország egyik legismertebb ügyvédje, aki a rendőröket képviseli onnantól." Győrkös szinte mindig vallomást tett, amikor kérdezték. "Csakhogy ezek a vallomások mindig úgy változtak, ahogy a nyomozás aktuális állásáról, a bizonyítékokról értesült."

Ellentmondott magának sokszor a vádlott – mondta az ügyész –, miközben a szakértők egyértelműen ugyanazt állították: csakis ő lehetett a gyilkos lövés leadója. Ez még akkor is igaz, ha DNS mintát egyetlen lövedéken sem sikerült rögzíteni, "pedig ez a mi munkánkat is megkönnyítette volna."

Számos nyomot, bizonyítékot sorolt ezt követően dr. Németh Nikolett, a legvégére hagyta magát az áldozatot, akinek a kezén lévő, lőporszemcsék okozta sérülések, valamint a testhelyzete szerinte az utolsó kétséget is eloszlatja: "Egy olyan ember halt meg, akinek esélye sem volt egy kalasnyikovval szemben. Egyet tehetett, előre hajolt, s a kezével próbálta védeni magát. Ha hátulról, a rendőrtársaitól kapta volna a lövést, egy egyenesen álló, kezét lent tartó férfi zuhant volna a padlóra."

Dr. Zamecsnik Péter Győrköstől nem azt kérte számon, ahogy védekezett, hanem azt, hogy számos hozzászólása és észrevétele közben egyetlen egyszer sem mondta ki, hogy "sajnálom, elnézést kérek".

Győrkös István védői azt válaszolták, az eljárás során Győrkös ezt megtette. Perbeszédében dr. Takács Zoltán hangsúlyozta, "szakszerűtlenség, tervszerűtlenség, jogszerűtlenség" vezetett a tragédiához, s ezek nyilván nem Győrkös Istvánra, hanem a házkutatásra és a rendőrökre vonatkozik. Szerinte a DNS hiányát nem lehet más bizonyítékkal pótolni, s igenis végig következetes volt Győrkös abban, hogy mi történt. De addig tudott emlékezni, amíg nem veszítette el az eszméletét. "Először a rendőrök lőttek Győrkös Istvánra, az ő fegyveréből nem származik a gyilkos golyó, a vétlen lövések pedig más életét nem veszélyeztették" - szögezte le Takács Zoltán, aki hasonló részletességgel elemezte a tanúvallomásokat és a szakértői véleményeket, mint az ügyész. Persze a másik oldalról.

"Az első nap fel lett állítva egy prekoncepció, s ez végig megmaradt. Pedig legalább egy lövedék továbbra is hiányzik. A TEK-esek érthetetlenül betörtek egy lövésnyomokat tartalmazó üvegkazettát. A rendőrök által használt Parabellum pedig olyan sérülést okoz a fejen, mint amit Pálvölgyi Péternél rögzítettek." (Ugyanezt állította az ügyészség, de AK-ra vonatkozóan – a szerk.) A védelem a gyilkosságban felmentést kért, a minősítést foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésre változtatná.

Győrkös az utolsó szó jogán azt mondta, "várom az ítéletet, tudva, hogy nagy nyomás van rajta, de a becsületem védelmében."