Esélynap a győri Olimpiai Sportparkban: érzékeltették a diákokkal, hogy milyen fogyatékkal élni

„Pásztázzatok, pásztázzatok! A bot az előtt a lábatok előtt járjon, amelyik lépés közben hátrébb van" – tanította a Kazinczy-iskola 5. osztályosait Lukács József. A Vakok egyesületének tagja egy méterre lát előre, illetve inkább csak árnyékokat érzékel. A négy lány pedig igyekezett követni az utasításokat, bekötött szemmel botorkáltak előre a fehér bottal az akadályok – az útba helyezett szimpla székek – között. Kipróbáltuk: valóban nem volt egyszerű a feladat, mint ahogy sérüléssel élve – legyen az látás, hallás, mozgás vagy értelmi hátrány – minden nehézzé válik.

 A Kálvária utcai Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola diákjai a kerekesszékes közlekedés nehézségeivel ismerkedtek. Fotó: H. Baranyai Edina

Ezt akarták a szervezők megmutatni a győri Olimpiai Parkban csütörtökön. Bárkinek, aki kíváncsi volt rá, hogy milyen fogyatékkal élni. Az ilyen, bővített formában először rendezett Esélynapon néhány felnőtt mellett több mint kétszáz általános és középiskolai diák szerzett életre szóló tapasztalatot. „Az volt a célunk, hogy párbeszéd alakuljon ki az épek és a fogyatékkal élők között, tabuk nélkül lehessen kérdezni" – nyilatkozta lapunknak Bognár Erzsébet főszervező, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Család, Esélyteremtő és Önkéntes Házának irodavezetője. Ezért aztán olyanokat hívtak meg, akiknél különösen fontosnak ítélték az érzékenyítést: diákokat, postai dolgozókat, buszsofőröket, banki alkalmazottakat; postások jöttek is.

Kilenc szervezet tartott tucatnyi bemutatót: a kilátogató fiatalok kipróbálhatták a kerekesszékkel közlekedést, a szemkötőben járást, kérdezhettek a jelnyelvi tolmácstól, fogyatékkal élőktől, tandembiciklin tekerhettek sérült embertársunkkal, megismerkedhettek a halmozottan sérült gyermekek szüleinek kifejlesztett alternatív kommunikációs technikákkal, például azzal, miként lehet csak a szemgolyónk mozgatásával társalogni valakivel. „Nagyon népszerű volt egy Svédországból elterjedt újdonság, az élő könyvtár: aki „könyv" feliratú trikót viselt, attól bármit lehetett kérdezni" – mesélte a Camelot Mozgássérült Fiatalok Egyesületének titkára, Pécsi Gertrúd. „Minden embertársunkban van érték, csak figyeljünk oda egymásra" – szólt Báthy Andrásné, a szeretetszolgálat nyugat-dunántúli vezetője. Végezetül pedig ízlelgessük a látássérült versmondó, Balaskó Lilla szavait: az egészség törékeny, ők pedig nem várnak mást, mint elfogadást.