"A 9,7 millió függő országa vagyunk" - Zacher Gábor Győrben tartott előadást

Szelfik, telt ház és tapsvihar: sztárként fogadták kedden Győrben Zacher Gábor toxikológust. Az Apáczai-kar mellett működő Szocproj Alapítvány szervezte eseményre főleg szociálpedagógus-, szociálismunkás-hallgatókat vártak.

"A 9,7 millió függő országa vagyunk" - nyitott egy hatásos mondattal Zacher Gábor, aki kétórás előadásában függőségeinkről beszélt: gyógyszerekről, drogokról, sorozatfüggőségről és a közösségi médiáról, az internet hatásáról. (A Zacher Gáborral készült interjúnkat később olvashatják lapunkban.)

"Egy mélyszegénységben élő családnak eljutni az alsó-középosztályig 220 évbe telne" - jelentette ki az előadó: tudomásul kell venni, hogy bizonyos társadalmi rétegeknek az élet elviselhetőbbé tételét szolgálják a függőségek.

Zacher Gábor élvezetes, szókimondó, ugyanakkor sok problémát tartogató jövőt felvázoló előadást tartott. Fotó: Mészáros Mátyás

Elhangzott, hogy hazánkban 90 ezer nyugtató- vagy altatófüggő van, mert a tünetek enyhítése folyik, nem a megoldás keresése. (Kedd délután a soproni egyetemen Zacher Gábor Droghelyzet 2019 címmel tartott előadást.)

A sorozatfüggőségről szólva az előadó kifejtette, hogy az átlagmagyar naponta öt órát néz televíziót, méghozzá jórészt sorozatokat. "Egy társadalmi rétegnek ez a túlélés szempontjából életbevágó: hogy el tudják felejteni azt a pszichoszociális gettót, amiben élnek" - hangzott el.

Ezt követően a közösségi média, az internet került terítékre. "Kábítószert, alkoholt, cigit nem adunk a gyermek kezébe, ez természetes. De hogy állunk a telefonnal?" - tette fel a költői kérdést Zacher Gábor.

A magyar fiatalok szabadidejükben túlnyomórészt tévéznek, csetelnek, a közösségi médián lógnak a telefonjuk rabjaként. Ma már a szakemberek tényként kezelik, hogy az online világ a kábítószerrel megegyező függőséget okoz.

"A magyar fiatalok egynegyede függő, az IGeneráció 30 százaléka érzi magát magányosnak (az 1995 után születettek az IGeneráció - a szerk.). A közösségi média megszüntette a magánéletet" - hívta fel a figyelmet az előadó, aki kifejtette, hogy a megoldás nem az elzárkózás, hanem a keretek kijelölése és az interneten kívüli élet megteremtése.

Illusztráció: Pixabay

Kommunikációs szakadék van a szülők és utódaik között, nem látunk bele a gyerekeink életébe, elemezte Zacher Gábor, aki azt tanácsolta, hogy legyünk naprakészek abból, mi érdekli ma a fiatalokat.

A gyorsan változó világ kihívásaira még nincsenek válaszaink - mondta. Amit tehetünk, az nem több, minthogy gyermekeinknek példát mutatunk és értékrendet adunk.

Megkérdeztük olvasóinkat

Molnár Renáta, gyógypedagógus-hallgató:

- Mindenkit érint a téma: egy volt osztálytársam például Xanax-függő volt. Segíthet az önkontroll és esetleg az, ha mással, valami egészségesebbel - mint például a futás - váltunk ki egy függőséget.

Faragó Zsombor, szociálpedagógus-hallgató:

- Körmenden egy barátom tíz órákat töltött a számítógép előtt, végül sikerült rábeszélnünk, hogy menjen el tanulni és szakadjon ki abból a világból.

Barta Nóra, tanító szakos hallgató:

- Túlzásba visszük a posztolást, a netes játékokat, de jó, ha azzal is tisztában vagyunk: az internetnek számos áldása is van.