A nagyszerű nők nem a nagyszerű férfiak mögött állnak - Interjú Grászli Bernadett múzeumigazgatóval

Ez volt a szép, a vágyott

– Bárhol, ahol az Ihlet és ideál című tárlat plakátjával találkozom, szembetűnik egy gyönyörű nő portréja. Mi ennek a képnek a története?

– A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből választottuk ezt az alkotást, amely a magyarországi Biedermeier korszak jeles képviselője. Marastoni Jakab – olasz származású, Pesten letelepedő – festő műve. Figyelemreméltó ideálportré. A Görög nő címet kapta és 1845-ben készült. A festő felesége állt modellt ehhez a képhez.

Marastoni Jakab, Görög nő című festménye

– Vajon mennyi idős ekkor a megfestett feleség?

– Pontos adatot sajnos nem sikerült szereznünk, de mondhatjuk, hogy fiatal volt. A kép a romantika festészeti kihívásaihoz is csatlakozik: ebben az időszakban az európaitól eltérő kultúrák felfedezése nagyon fontos volt, mind az irodalomban, mind a társművészetekben.

Ezen a festményen például a ruhák kapcsán is megjelent, például látjuk az aranybojtos, vörös színű sapkát és a keleti ízlésvilágot tükröző vállkendőt. Olyan ideálportréról van szó, ami ebben az időben a szépet, a vágyottat jelentette.

– Ezeken túl, miért esett erre a választás?

– Ez a portré nagyon szépen összefoglalja azt a gondolatiságot, amit a kiállítással szeretnénk bemutatni. Fontos számunkra a múzsakérdés, hogy ki az a modell, aki az ihletet adja. Az ízlés változásának rengeteg pillanata mutatkozik meg ebben a kiállításban. Korszakok jönnek-mennek, az ideálok változnak, és az egyéniség a fontos.

Egy kicsit a fiatalabb nemzedék felé is szeretnénk üzenni ezzel. Minden korszakban vannak stílusok, és olyan dolgok, hogy például hogyan öltözködünk, de a fogyasztói társadalom ebbe olyan mértékig beleszól, hogy néha ez megnyomorítja az emberek életét. Rá szeretnénk venni a fiatalokat, hogy fogadják el önmagukat és próbálják a saját magukban rejlő szépséget és lehetőségeket felfedezni.

A Rómer-múzeum nagyszabású kiállítását Borkai Zsolt polgármester nyitotta meg. Fotó: H. B. E

Tanulhattak, de keretek közé szorítva

– Minden nő más, akár ha csak egy korszakot nézünk, akkor is. Nem is csak az arca, a ruhája, a tekintete miatt, hanem hogy milyen atmoszférát teremt maga körül.

– Amikor körülnézünk ebben a teremben, három nő életútja is magával ragadhat. Sőt, van egy másik Görög nő című alkotás is itt, egy márványszobor, aminek a másik címe Költőnő, ami szépen ábrázolja, hogy ebben a korban ez egy egzotikumot is jelent, mert a hölgyek…

– Még olvasni is titokban olvastak. Nemhogy költeményeket faragtak.

– És a művelődésük mindenféle szabályhoz volt kötve… Ennek a kornak egy nagyon érdekes alakja Gabriele von Baumberg, egy előkelő bécsi hölgy. A bécsi hölgyek és férfiak általában nagyon jó nevelést kaptak, ennek része volt a zene, a tánc, és a festészetben való jártasság.

Gabriele először szépségével és tánctudásával tűnt fel a bécsi szalonokban, majd fokozatosan a költészet felé fordult. Nagyon korán, álnéven kezdett publikálni. Amit kevesen tudnak róla, az az, hogy költeményeit Mozart és Schubert is megzenésítette. Sőt, magyar szál is rejtőzik a történetben, hiszen Batsányi János felesége lett. Egy nagyon izgalmas nászajándékot kapott a férjétől: házasságuk első évében sajtó alá rendezte Gabriele költeményeit.

– Éppen arra szerettem volna kitérni, hogy vajon a férfiak mennyire voltak ekkor támogatóak, ha feleségük hasonló (vagy akár más) pályára tervezett lépni. Kering egy anekdota, miszerint Petőfi egyszer egy kávéházban – szinte felháborodva – azt mesélte a barátainak, hogy mégis hogy van bátorsága a feleségének tollat ragadni.

– Pedig Szendrey Júliában is volt egy irodalmi véna… De Batsányi abszolút támogató volt.

– Ez volt a ritkább?

– Ez volt a kuriózum. A hölgyek a fiókjukba írtak. Jane Austennak sem volt könnyű helyzete Angliában, de ott egy kicsit befogadóbb környezetben igazi sztárrá válhatott…

És ami az irodalomhoz közvetlenül kötődött, és a hölgyek művészeti megnyilvánulásainak egyik legelfogadottabb terepe volt, az a színművészet. Kiemeltük a reformkor egyik nagy bálványát, Hivatal Anikót. Győrhöz is kötődik az ő élete, hiszen tagja lett Komlóssy Ferenc győri színtársulatának, és Győrben kötött házasságot egy színművésszel. Évek múltán elváltak, és Hivatal Anikó egy fiatal, jóképű festőművésznek lett a felesége. A reformkori írók, költők nagy rajongói voltak.

Grászli Bernadett

Aktot sem festhettek

– És mit árul el a harmadik nő életútja?

– Kaergling Henrietta festő felismerte saját kreativitását, és tehetségét a szalonsikereken túl is kamatoztatni akarta. Szinte kilátástalan volt a helyzete, mert a nők nem tanulhattak akadémiai keretek között, és megfesthető témáikat is nagyban korlátozták. Például egy nőnek nem illett aktot rajzolni vagy férfiportrét készíteni.

– Akkor ez a három példa azt is jól megmutatja, hogy amikor a társadalom által elvárt szerepeket néhányan megpróbálják lebontani, akkor az elindíthat egy szép és lassú folyamatot? Mert ha ma festésbe kezdenék, szabadon festhetnék férfi aktot is. És az onnan indul, hogy volt egyszer egy bátor nő.

– És sok bátor nő. Ő például abszolút olyan jól festett, mint bármelyik férfi társa, de korlátozva volt abban, hogy mit festhet. Bécsben ment férjhez, majd el is tűnt a magyar közönség elől.

– Azt nem tudni, hogy ez mennyire kapcsolódik a férjhezmenetelhez?

– Vannak egyes írások, amik azt mondják, hogy férjhez ment és azonnal abbahagyta a festést.

Hasonló bátorság kell ma is

– Ami a mai kor nőit illeti, szeretném azt hinni, hogy bármik lehetünk. Ha akarunk, autószerelők leszünk vagy festők.

– Az tény, hogy több a lehetőség, hogy egy nő karriert építsen és önálló életet éljen családalapítástól függetlenül. De ha valaki ezt végigcsinálja, akkor a mai korban is hasonló bátorság kell, mert ezek a klisék azért mindig megmaradnak a történetben.

A mai kor szélesebb bázist ad, de a kihívások, és ezek a szerepek ugyanúgy megvannak. De aki megtalálja a saját útját és szerencséjét, és elég kitartó, az ki tud bontakozni.

– Hogyan folytatható a kiállítás mondanivalója?

– Mi egy ponton abba hagytuk ezt a tárlatot: a háborúnál. De egy hasonló méretűvel lehetett volna folytatni. Úgy gondoltuk, hogy az egy másik vállalkozás. Az is egy több éves projekt lenne, és egy nehezebb történet. Szerintem úgy lehetne jól megcsinálni, hogy egy nemzetközi merítéssel folytatjuk.

Talán ha a város elnyeri az Európa Kulturális Fővárosa címet, ezen a területen is több nemzetközi lehetőséggel tudunk élni. Közben figyelünk arra, hogy nálunk is kibontakozhassanak a fiatal magyar tehetségek, legyenek hölgyek vagy férfiak.

Minden férfi mögött...

– És mit gondol a helyi művészekről? Sok női alkotó van a városban?

– Én azt veszem észre, hogy a fiatal felnőtt generációban egyre több lesz a női alkotó, míg a középgenerációban egyelőre kevesebb. Pozitív, hogy ez a szám növekszik folyamatosan, például saját vállalkozásba kezdenek, és az egyre meghatározóbbá válik.

Jó érzés végig menni a városon, és látni fiatal hölgy iparművészek által készített ékszert, pólót, használati tárgyat, táskát. Sőt, olyan is van, aki három kisgyermek mellett viszi szüntelenül a stúdióját.

– A családanya szerep mellett ugyanúgy megélhetőek ezek az álmok.

– És az ilyen energiák rengeteg erőt adnak a családi életben is.

– Igen, hiszen az ideálok változnak, de az, hogy fel merjük vállalni önmagunkat, és legyünk sokfélék, az örök.

– Igen, és annyi féle szépség létezik… Van az a mondás, hogy minden nagyszerű férfi mögött egy nagyszerű nő áll, és szerintem ez a kiállítás említett pontjain nagyon szépen látszik.

– Talán ezt az idézetet úgy lehetne maivá csiszolni, hogy nem a nagyszerű férfiak mögött állnak ezek a nők…

– Hanem mellettük.

– Pontosan.